A családbarát hotel nem fékez

Sok mindent lehet másolni, de egy hotel lelkét, vagyis azt a vendégszeretetet, amit az ország első családbarát szállodája nyújt, biztosan nem – vallja Baldauf Csaba, az elmúlt években is milliárdos nagyságrendű fejlesztéseket végrehajtó Kolping Hotel SPA & Family Resort szállodaigazgatója.

Már több mint húsz éve annak, hogy idehaza új trendet teremtve, első hazai családbarát szállodaként megnyílt a Balaton nyugati végéhez közeli Alsópáhokon a négycsillagos Kolping Hotel. Amely nemcsak megjelenését, történetét, hanem a szó szoros értelmében vett lelkiségét tekintve is több, mint egy szálloda.

Baldauf Csaba

Vezetője, Baldauf Csaba ugyan kívülállóként került a szállodaiparba, de ennek szerinte több előnye is van. Egyrészt az, hogy nem az akadémikus szakmai elvek, hanem elsősorban a vendégek visszajelzései alapján fejlődik a ház. És miközben a hotel története sem hétköznapi, az igazgatóé sem az: a villamosmérnök és közgazdász végzettségű szakember egy német beruházó számára vezetett le egy esztergomi iskolaépítést. Ám mielőtt haza indult volna Zalaegerszegre, a német tulajdonos felajánlotta: a német Kolping szállodalánc akkor induló magyarországi, alsópáhoki beruházását is vezényelje le. Az igazi váltást viszont az jelentette, amikor az átadás előtt, a szálloda vezetésére is felkérést kapott.

– Biztosan az lehetett a vezérelv, hogy a bizalom megvolt, emberként elfogadtak, ezért úgy gondolták, a szállodás szakmát majd megtanulom – emlékszik vissza az igazgató, aki tanáremberként, mindig is szeretett az emberekkel foglalkozni és a kihívások elől sem futamodott meg soha. – Így történt, hogy miközben egyik nap még farmerben irányítottam az utolsó simításokat, másnap pedig már hotel igazgatóként, öltönyben fogadtam a megnyitó résztvevőit – emlékszik vissza.

Közben a szállodaszakmában is elmélyült: elsősorban osztrák és német szakkönyveket olvasott, utazásai során pedig mindent lefotózott és kielemzett, miközben ha szükségét érezte, szakmai kérdésekben is folyamatosan kérdezte munkatársait.

– Egy szállodában természetesen fontos, hogy a szobák, a terek megnyerőek legyenek, de egy ház attól lesz szerethető, ha azt a személyzet megtölti profizmussal, kedvességgel. A legnehezebb ezért a jó menedzsertársak megtalálása volt – beszél a kezdetekről -, volt, aki emberileg tűnt alkalmasnak, de szakmailag nem volt az, és akadt ennek a fordítottja is – teszi hozzá. Akkortájt reggel 6-kor kezdtem és éjfél felé mentem haza, így magam is felmérhettem, ki az, akivel hosszútávon is érdemes együtt dolgozni. Arra törekedtem, hogy közvetlen munkatársaim körében nagyjából hasonló arányban legyenek hölgyek is, mert ők anyukaként is tudják, mire van szükségük a családoknak.

Az, hogy a kiválasztás mennyire jól sikerült, mutatja, hogy a szállodában nemcsak a vezetők, hanem a munkatársak körében is kiemelkedően magas a törzsgárda tagok száma. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a Kolpingban a 2008-as gazdasági válság idején sem az általánosan elterjedt költségcsökkentés, létszám leépítés párosítás mellett döntöttek.

 

– A múltunkat, elveinket tagadtuk volna meg, ha a válságot úgy próbáljuk túlélni, hogy miközben árat csökkentünk, rontjuk a minőséget – magyarázza, miért költöttek abban az időszakban is közel kétmilliárd forintot fejlesztésre.

– Amikor a válság elérte Magyarországot, előttük is két út állt: előre menekülni vagy csak a túlélésre játszani. A befékezés egyszerűen nem volt a szótárunkban, mert az negatív energiát sugároz, ami a munkatársak motiválását is megnehezíti. Hittünk abban, hogy a fejlesztésekből pozitív dolgok születnek és az egyszerűen nem létezik, hogy a befektetett munka ne hozza meg gyümölcsét – beszél szakmai hitvallásáról. Így, bár elsőre talán nem tűnik logikusnak, de akkor a rideg számítások helyett az emóció döntött arról, hogy a további fejlesztésekre szavaztunk.

Mára szerencsére kiderült, hogy ez jó lépés volt, mert a fejlesztések határidőre, költségtúllépés nélkül valósultak meg, miközben a ház olyan élmény elemekkel bővült, amelyek érdemi módon gazdagították a szolgáltatási palettát.

Legalább ennyire szokatlan volt az is, hogy a legnehezebb időszakban sem engedték el munkatársaik kezét. Mindent megtettek azért, hogy a kollégákat megőrizzék, vagy aki a kényszerű leépítés áldozata lett, minél hamarabb visszatérhessen a házba. Mindennek pozitív hatása most mutatkozik meg leginkább: a szakma munkaerő hiánnyal küzd, miközben a Kolpingban máig együtt maradt a tapasztalt kollégák többsége.

A különlegességek sora persze már a szálloda koncepciójának történetével kezdődik. Az alsópáhoki Kolping ugyanis az Adolf Kolping által 1849-ben, Németországban alapított, szociális feladatokat felvállaló, katolikus hátterű Kolping mozgalomhoz tartozik, amely a családokat állítja a központba. Ezen a vezérelven, közhasznú szervezetként működnek a mozgalom német és osztrák szállodái, amelyek többségénél azonban az idők során elmaradt fejlesztések csökkentik a vonzerőt. Az alsópáhoki szálloda másként üzemel. Tulajdonosa egy 50-50 százalékban magyar és német tulajdonban álló közhasznú alapítvány, míg a hotel a tulajdonosainak nem kevés éves díjat fizető, nyereségérdekeltségű, önfenntartó gazdasági vállalkozásként működik. Ezáltal jut erő a folyamatos fejlesztésekre és ennek is köszönhető, hogy ma már több külföldi Kolping hotel is magyar testvéréhez fordul szakmai tanácsért.

Ahhoz a szállodához, amely 10 hektáros területén szobáival, játszóházával, fürdőivel, parkjával olyan élményvilágot épített fel, amit a gyerekek egyszerűen csak Bobóországként emlegetnek. A Kolping ugyanis nemcsak az első hazai családbarát hotel, hanem elsőként vezette be itthon azokat a családi programokat, tematikus hétvégéket, amelynek keretében a gyerekek kedvence a legkisebbek között sétáló kabala víziló, Bobó is társra is lelt Mimi személyében. És ahol hittel vallják, hogy a család, náluk nem egy vendégszegmens, kiegészítő termék, hanem a családok – akik közül a magyarok teszik ki a vendégkör 90 százalékát -, adják a szálloda értelmét.