A GMO történet, történelem

A „GMO” (Genetically Modified Organisms röviden GMO)  fogalom használatakor többnyire olyan transzgenikus lényekről beszélünk, amelyekbe más fajból származó géneket ültetnek be, tehát olyan génkombinációt hordozó élőlényt hoznak létre ezzel, mint például a rovarölő, erős toxikus anyagot termelő kukoricát. Az ellenzők a génmanipuláció veszélyeit, káros hatásait, pártolók pedig a termelés forradalmasítását, a világ élelmiszergondjának megoldását emlegetik.

A GMO növények 1983-ban jelentek meg az USA-ban, ahol ugyancsak nagy óvatossággal kezelték eleinte. A genetikailag módosított növényekkel bevetett területek körül 200 méteres izolációs távolságot kellett hagyni, a növény virágait el kellett távolítani, vagy le kellett zárni, zacskózni, hogy a pollenje ne kerülhessen a szabadba és így más növényekre.

A területet a betakarítás utáni évben is úgy kellett kezelni, mintha be lett volna vetve, az árvakeléseket is meg kellett semmisíteni. A hatóság 12 hónapos határidővel részletes jelentést kért a tapasztalatokról. Az engedélyezés határideje több mint 6 hónap volt.

Ekkor csak kísérletekről, szántóföldi tesztelésekről lehetett szó, tényleges árutermesztésről nem. A törvényt 1993-ban módosították, az engedélyezésre 30 nap is elég volt, 60 napos lakossági felszólalási idő után, a hatóság 180 napos felülvizsgálati időt kötött ki az engedélyezésre. A szabályozás enyhítését azzal indokolták, hogy az első tíz év alatt annyi vizsgálatot folytattak le a hatóságok, hogy kizárhatták a GMO növények egészségkárosító hatását.

Amerikában szabaddá tették az utat

Az Amerikai Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) azokra a vizsgálatokra alapozta megállapításait, amit az általa alapított biotechnológiai kutató intézet bocsájtott rendelkezésére. Az intézetet azóta eladták egy multinacionális cégnek. Ennek az intézetnek is van többek között bejegyzett szabadalma – a terminátor technológiára -, amellyel a vetőmag csírázóképessége szabályozható, s a vetőmag tovább nem szaporítható.

A fajtaregisztráció az USA-ban nem kötelező. A termesztés utólagos engedélyezési eljárás alapján is lehetségessé vált: a gyártónak kizárólagos felelősséget kell vállalnia a termék biztonságáért és minden bekövetkezett kárért.

Később újabb szigorítás következett az USA-ban: a rovar rezisztens kukorica termelésekor legalább 20%, a rovar rezisztens gyapot esetében pedig 50% mértékű hagyományos fajtát kellett vetni köpenyvetésként, vagy sávosan a genetikailag módosított fajta közé.

Kereskedelmi háború

A vetőmag előállítója és a termelő köteles folyamatosan figyelemmel kísérni a rovar populációt, és tájékoztatni a hatóságokat. A döntés indoka egy új, szuper rezisztens rovar kialakulásának elkerülése volt. Az utóbbi időben a kereskedelmi világszervezetben (WTO) is egyre többet vitáznak azon, hogy milyen egységes nemzetközi szabályozásra lenne szükség, de úgy tűnik ez a kérdés egyre inkább az USA, és még néhány állam, valamint az EU kereskedelmi háborújának részévé vált.

Az Egyesült Államok 2003-ban a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) bepanaszolta az Európai Uniót, hogy öt éve akadályozza a génmódosítótt termékek szabad kereskedelmét az Unióban. Több ország is csatlakozott az USA-hoz: Ausztrália, Kanada Egyiptom (itt több mint 20 százalékát a termőföldeknek génmódosított növényekkel vetik be,) valamint El Salvador, Chile, Honduras, Mexikó, Uruguay, Új-Zéland, Peru és Kolumbia.

A Word Trade Organization égisze alatt született egyezmény megnyitotta a gmo növények (különösen a kukorica) előtt az EU piacát, ám a helyzetet jól jelzi, hogy azóta is számos panasz érkezett a világszervezethez az ilyen áruk behozatalának akadályozása miatt.

Magyarországot záradék védi

Egy védzáradéki moratóriumnak nevezett jogi megoldás segítségével a génmanipulált növényfajták szántóföldi termelését az EU több tagországában és Magyarországon is  tiltják. Erre ezért van lehetőség, mert a rendeletek és szabályok lehetőséget teremtenek arra, hogy bizonyos kockázatokra, tudományos veszélyekre hivatkozzanak a génmanipuláció veszélyeitől országuk mezőgazdaságát féltő tagországok, ám ha az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) ezt nem tartja megalapozottnak a moratóriumot feloldhatják.

A nagy kukoricatermesztő országok, mint Franciaország, Magyarország, Görögország, Ausztria, Lengyelország erősen tiltakoznak a transzgenetikus növények ellen. A hazai tudományos közéletben is vita folyik az engedélyeztetésről, de az EU országai közül csak néhány hezitált, legfeljebb kísérleti célra engedik be a génmanipulált növényeket (Spanyolország, Olaszország, Németország). Azok az országok értenének a nagyüzemi termesztéssel is egyet, amelyek nem is termelnek kukoricát. Ilyen Észtország, Finnország, Svédország, Hollandia és Nagy-Britannia. Az Európai Bíróság döntése szerint  a GMO szabályok vonatkoznak a transzgenetikus készítmények, növények mindegyikére.

Különösen érzékeny a szója. A takarmány miatt jelen van mindenütt a harmadik országból érkezett állati termékekben, húsban a GMO. Kiváltására törekszik a magyar agrártárca is.