A nyereségadóban 20 százalékos különbség is van a régióban

Megjelent a MAZARS legújabb adóbrosúrája

Hatodik alkalommal jelent meg Közép- és Kelet-Európa országainak aktuális adózási összefoglalója, a MAZARS Közép- és Kelet-európai Adóbrosúra, aminek egyik fontos megállapítása, hogy a régiós kormányok egyre jobban támaszkodnak a fogyasztási típusú adókra, miközben továbbra is drága a foglalkoztatás.

A MAZARS felmérésében a résztvevő országok listája a tavalyi 19-ről 22-re bővült: az idei kiadásban a régiós országok mellett, illetve Oroszországon, Ukrajnán és balti országokon kívül új belépőként Bulgária, Koszovó és Németország is szerepel. A kiadvány célja, hogy a befektetők számára lehetővé tegye az alapvető versenyképességi tényezők összehasonlítását.

Forgalmi adózás (Value added tax)

Az elmúlt évek konjunktúrájának köszönhetően az államháztartás egyenlege a legtöbb közép-keleteurópai országban javult, a fogyasztás pedig növekedésnek indult. A kormányzatok erre próbálnak építeni, amikor a költségvetési bevételek tervezésekor egyre nagyobb szerepet szánnak a forgalmifogyasztási típusú adóknak.

Ennek megfelelően, mára a hozzáadottérték-adó lett az állami költségvetések egyik legfontosabb bevételi forrása. A szabályok jórészt harmonizáltak az EU-szabályozás hatására, de az alkalmazott adókulcsok továbbra is jelentős szórást mutatnak. A normál adókulcsok átlaga 20% körül alakul – 2018-ban csak Montenegró növelte legmagasabb áfakulcsának mértékét –, a Horvátországban és Magyarországon érvényben lévő 25%-os, illetve 27%-os normál áfakulcs tehát továbbra is kifejezetten magas.

A hozzáadottérték-adók államháztartási jelentőségét az is jelzi, hogy a hatékony beszedés érdekében az országok olyan modern digitális technológiákat vezetnek be, amelyek csökkentik a nem adózó ügyletek arányát. Ilyen eszköz lehet például az online pénztárgépek szektorális bevezetése, a fuvarozással járó ügyletek kiemelt figyelemmel kísérése (pl. EKÁER). Erre jó példa, hogy 2018-tól Magyarországon a számlázóprogramokat is be kell kötni az adóhatóság rendszerébe, ezzel automatizálva a real time elektronikus adatszolgáltatást.

A foglalkoztatást terhelő adók

Folytatódik a jövedelmeket és az élőmunkát terhelő adók és járulékok arányának csökkenése a régióban, de ezzel együtt a munkáltatók teljes bérköltsége még mindig megközelíti a nettó bérek 160%-át. Az élőmunka terheivel kapcsolatos összehasonlításokban tradicionálisan rosszul teljesítő Magyarország valamelyest javított korábbi mutatóin, de a képet jelentősen árnyaló kedvezményekből továbbra is kizárólag a családosok profitálnak. Említést érdemel az is, hogy Romániában 2018-tól teljesen átalakították a szociális hozzájárulás fizetési rendszerét. Ugyancsak érdekes, hogy Románia, Horvátország és Montenegró a magánszemélyek jövedelemadóján is csökkenteni tudott 2018-tól.

Társasági nyereségadózás

A vizsgált országokban a legalacsonyabb és a legmagasabb kulcs között akár 20 százalékpontos különbség is mutatkozhat, valamint az adóalap számításának módja is jelentősen eltérhet, így a nyereségadózást nem lehet pusztán az adókulcsok alapján összehasonlítani. Ezt erősíti, hogy egyes országok a hagyományos profitalapú adóztatástól teljesen eltérő rendszert vezettek be. Korábban csak Észtország járt ilyen külön úton – náluk a 20%-os társasági adót eddig sem kellett megfizetni addig, ameddig nem történt jövedelemkivonás a cégből –, 2018-tól pedig Lettország is ezt az irányt választotta, azaz itt is a felosztott nyereség lett az adó alapja.

A többi régiós országban is az az egyre inkább szembetűnő, hogy mennyire eltérő hangsúlyt fektetnek a vállalkozási nyereség adóztatására. Idén például Horvátországban néhány százalékponttal csökkentették a nyereségadókulcs mértékét, miközben néhány kilométerrel arrébb, Szlovéniában, ugyanilyen mértékű növelésre került sor. Összességében a vizsgált régióban az adókulcsok átlaga alig haladja meg a 17%-ot (többkulcsos rendszer esetén a legmagasabb kulccsal számolva).

A CEE hagyományos nyereségadóztatást alkalmazó országai kivétel nélkül megengedik a korábbi években keletkezett veszteségek továbbvitelét és felhasználását a későbbi évek pozitív adóalapjával szemben. Ez az összeg általában csak meghatározott ideig, 5-7 évig, néhol csak 3-4 évig használható ilyen célra. A veszteségek időbeli korlátozás nélküli elhatárolását azonban már csak 6 ország engedi meg.

A vizsgált országok döntő többsége alkalmazott valamilyen „interest limitation” szabályt, amely meghatározza, hogy a vállalati hitelekre fizetett kamatok mekkora része vonható le a nyereségadó alapjából. Az EU Anti Tax Avoidance Directive-jének (ATAD) köszönhetően a korábbi „thin capitalisation” szabályokat egyre inkább felváltják az EBITDA-alapú számításhoz kötött módszerek.

Ugyanerre az irányelvre vezethető vissza a Controlled Foreign Company (CFC) szabályok egységesítése is. A régiós országok előszeretettel alkalmaznak forrásadót a kamat-, osztalék- és jogdíjjövedelmekre (15% vagy akár 19-20%-os mértékben). Természetesen ezeket a vonatkozó adóegyezmények rendelkezéseinek figyelembevételével lehet alkalmazni. Ugyanakkor Litvánia, Észtország és Magyarország továbbra sem alkalmaz forrásadót a tőkejövedelmekre.

A közép-kelet-európai régió kétharmadában már megengedett, hogy az adózó IFRS-alapú egyedi beszámolót (separate financial statement) készítsen, és ezt használja adózási célokra is. Az elmúlt években ennek az elterjedése is egyértelmű tendencia volt. Végül az is megemlíthető, hogy az országok több mint felében az adórendszer – valamilyen formában – támogatja a kutatás-fejlesztési (R&D) tevékenységet is.

Transzferárazás, CBC-R

Az OECD BEPS („base erosion and profit shifting”) kezdeményezése ráirányította a figyelmet, hogy az adóhatóságoknak érdemes jobban koncentrálniuk a cégcsoporton belüli, esetleg a határokon átnyúló ügyletekre. A transzferár-szabályozás korábban szinte már mindegyik ország adórendszerében megjelent, most pedig egyre nagyobb hangsúlyt kap a kapcsolódó dokumentációs kötelezettség. Az OECD által előírt „country-by-country reporting” (CBC-R) alapvető célja, hogy az átláthatóságot erősítse azáltal, hogy a helyi adóhatóságok számára az adókockázatok felméréséhez szükséges információkat biztosítja.Az elmúlt egy évben a régióban működő adózóknak is aktívan kellett közreműködniük a CBC reporting rendszer elindításában.