Bizonytalan jövő. Feszítő erők rángatják a nyersolaj árát

A nagy olajkitermelő országok és a politikai egymásnak feszülés dönt az nyersolaj áráról

Az olajpiaci és ezzel az üzemanyag árak közeljövőjét alapvetően meghatározza, hogy december eleji ülésükön miként döntenek az OPEC tagállamok és Oroszország képviselői. A piac a kitermelés csökkenését várja, de a Khashoggi gyilkosság kapcsán magát politikailag kiszolgáltatott helyzetbe lavírozó Szaúd-Arábia miatt még az olajpiac összeomlása sem kizárt – állítja Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője.  

Az autósok örömére a közelmúlt drasztikusnak nevezhető hazai üzemanyag áremelkedése megfordulni látszik: a Mol ismét bruttó 8 forinttal csökkenti a 95-ös benzin és 10-el a gázolaj literenkénti nagykereskedelmi árát szerdán. A kétfajta üzemanyag közötti jelentős árkülönbség – amelynek okaival korábban már foglalkoztunk – megmaradt: amíg a benzin átlagára literenként 356 forintra mérséklődik, a gázolajé még az árcsökkenés után is 405 forint lesz. Annyi öröm azért akad, hogy ez azért 44 forinttal kevesebb, mint a 2012-es január közepi csúcs idején.

Pletser Tamás

Pletser Tamás szerint az egyetlen dolog, ami megváltoztathatja az üzemanyag ár csökkenését, az a legnagyobb olajkitermelő államokat tömörítő OPEC és a legfontosabb külsős kitermelők, különösen Oroszország december 6-7.-i bécsi ülése lehet. Az OPEC és különösen annak vezető ereje Szaúd-Arábia azonban nincs könnyű helyzetben.

Iráni szankciók – részleges mentesség

A szakértő szerint a jelenlegi olajár esésnek több oka is van. Egyrészt az, hogy Trump amerikai elnök, aki meggyőződéssel vallja, hogy az amerikai gazdaság szárnyalásához az alacsony olajárra is szükség van, minden előzetes várakozás – és nem mellékesen saját kijelentése – ellenére nyolc országnak, (a legnagyobb iráni olajvásárlóknak), részleges mentességet adott az Irán ellen november elején megkezdett, korábban pusztító erejűnek ígért szankciók alól. Így viszont a napi 4 millió hordó iráni termelésből az eddigi 2,5-2,6 millió hordó/nap export, most nem esik nullára a szankciók miatt, hanem csak 1,3-1,5 millió hordó/napra csökken. Ami lényeges különbség

A másik meglepetés is Amerikából – ahol a palatermelés is jelentős – érte a nagy termelőket, azzal, hogy az USA nyersolaj termelése, ami januárban még csak 9,492 millió hordó/nap volt, novemberre 11,6 millió hordó/nap mértékre nőtt. Tehát alig egy év alatt 2,1 millió hordó/nap értékben ugrott. Szemben azzal a nyári piaci várakozással, hogy év végére 11 millió hordó/nap mértékűre nő az USA nyersolaj termelése.

OPEC túlkínálat

Mindez azok után, hogy az iráni szankciókra felkészülve júniusban úgy döntött Szaúd-Arábia és Oroszország, hogy attól kezdve korlátozások nélkül termelhetnek az OPEC tagok és Oroszország – hogy pótolják a várhatóan kieső iráni termelést.  Arról nem beszélve, hogy a világgazdaság szárnyalása is alábbhagyni látszik, ami szintén negatívan hat az olajpiaci keresletre. Mindezek eredményeként viszont legalább másfél millió hordós túlkínálat rombolja az árakat, az áresését pedig csak a termelés visszafogásával lehetne megállítani. Ezért is számít a piac erre.

Bizonytalan tényez – politikai gyilkosság

Egy politikai gyilkosság árnyával azonban itt jön a csavar a történetbe. Szaúd-Arábia logikus érdeke az, hogy az olaj árának emelését megcélozva a termelés visszafogása mellett döntsön és erre ösztökélje a szervezet tagjait is. De azóta, hogy egyre nyilvánvalóbbá vált: az ország vezetője Mohammed bin Szalmán herceg kulcsszerepet játszott az USA-ban élő és a Washington Postban publikáló újságíró, Jamal Khashoggi meggyilkolásában, az olajállam és koronahercege nemcsak politikai kutyaszorítóba került, hanem amint erre egyre több jel utal, a mozgásterét is elvesztette. Magyarán nem valószínű, hogy ellent mer mondani Trump elnöknek, aki hallani sem akar a kitermelés csökkentéséről és ezzel az olajár emelkedéséről.

Ráadásul a másik jelentős szereplő Oroszország érdekei is megváltoztak időközben és amíg korábban nem lett volna ellenére a termelés csökkentése, azóta viszont, hogy gazdasága kezd talpra állni és beindult a termelés növekedése, már korántsem érdekelt abban, hogy az olaj ára emelkedjen.

Így aztán még az is előfordulhat, hogy Szaúd-Arábia kénytelen lesz a saját érdeke ellenében dönteni. Pedig a kizárólag az olajvagyonából élő abszolút monarchia számára még akkor is nagy érvágás a jelenlegi, hordónként 60 dolláros olajár, ha számára a teljes kitermelési költség – a feltárástól a kitermelésen át a szállításig – alig több, mint 10 dollár. Az olajpiaci szakértő szerint ugyanis a szaúdiak esetében a fő szempont a költségvetési egyensúly, ami pedig 74 dolláros Brent árnál áll fenn az IMF becslése szerint.

A lehetséges decemberi OPEC forgatókönyvek mindezek fényében így néznek ki: a piac napi 1-1,4 milló hordós csökkenést vár. Ha ez bekövetkezne, akkor az a jelenlegi 60-ról 70 dollárra vinné fel a Brent olaj hordónkénti árát. Ha viszont semmi nem történne, akkor a piacot bedöntve, további 10-15 dollárral 40-45 dollárra csökkenthet az olaj ára. Ami a magyar kutakon literenként 20-30 forintos árcsökkenésben mutatkozna meg.

Az olaj árának csökkenése természetesen a gazdaság több ágában pozitív hatással járna, ami például a jelenleg legkeresettebb üzemanyagnak számító repülőbenzin, vagyis a kerozin árában is megmutatkozna.

Különadó nélkül

Pletser Tamás szerint a kiemelkedő kereslet oka az is, hogy miközben a nyersolaj és a dízel ára közötti különbség 20 dollár, a kerozin tekintetében ez 25-30 dollár, vagyis a jelenlegi 60 dolláros Brent olaj ár mellett a kerozinért 85-90 dollárt kell adni. A jó hír azonban az, hogy miközben a nyár környékén az olaj árának jelentős emelkedése mellé a kerozin komoly drágulása társult a jelenlegi árak mellett – még akkor is, ha az OPEC döntés hatására esetleg emelkednek az árak -, a légi utasoknak nem kell a kerozin különadótól tartaniuk.

Az olajpiaci szakértő ugyanakkor azt is hozzáfűzte: a jet-en vagy repülő-üzemanyagon (szavai szerint a kerozint a nemzetközi irodalom másra használja, nálunk kicsit rosszul elterjedt fordítás miatt) egyelőre a nemzetközi megállapodások miatt nincs jövedéki adó. Ez meglehetősen torzítja a versenyt és van arra törekvés, hogy egy nemzetközileg elfogadható adó kerüljön a termékre. Ezért ma a repülés mesterségesen olcsó, és pont emiatt az iparág messze nem fizeti meg azt a környezeti kárt, amit okoz.