Drágul a benzin, de nem kell félni az 500 forintos ártól

A piacok november hatodikát figyelik: az amerikai időközi kongresszusi választások után derül ki, Trump elnök mennyire elkötelezett az Irán ellenes szankciók mellett, a bojkott ugyanis jelentősen drágíthatja az olaj világpiaci árát – fejtette ki  Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj és gázipari elemzője.

– Milyen hatások befolyásolják most az olajpiacot?

– A tisztán látás érdekében érdemes már az elején kettéválasztani a dolgokat: az olajpiaci árakat a keresleti és a kínálati oldal határozza meg. Miközben a kínálati oldalról sokat hallani, a keresletiről ritkábban szólnak a hírek, pedig az árakat ez legalább annyira befolyásolja. Amit az is jól mutat, hogy idén viszonylag masszív keresletről beszélhetünk: nagyjából napi 1,4 millió hordós napi kereset növekedésre számít a Nemzeti Közenergiai Ügynökség. Az érdekes az, hogy legutóbbi augusztusi jelentésük még ennél is nagyobb 1,5 millió hordós napi kereset növekedést prognosztizált.

-Ez soknak hangzik, de mihez lehet viszonyítani?

Pletser Tamás

– A teljes napi kitermelés mennyisége, globálisan körülbelül napi 100 millió hordó jelenleg. Az 1,4, vagy 1,5 százalékos növekedés ugyan önmagában nem tekinthető soknak, de azt tudni kell, hogy ez a piac nagyon rugalmatlan. Ami azt jelenti, hogyha csak kismértékben is változik a kitermelt mennyiség, az is jelentős árváltozásokat okozhat – le és fölfele irányban egyaránt.

Tehát alapvetően most egy viszonylag masszívan növekvő kereslet van a világban. Nyilván ezt megváltoztathatja, mondjuk egy recesszió vagy egy jelentős lassulás, például az amerikai, kínai kereskedelmi háború miatt. Vagy egyéb kritikus hatások miatt, mint amilyen gondok most a fejlődő piacokon, Argentínában, vagy éppen Törökországban látszanak.

A kérdés, hogy mindez vajon tovább tud-e terjedni a fejlődő piacokon. Mert ha igen, akkor ez az olajpiaci növekedés lendületét is jelentősen visszaveti, ami az árakra is negatív hatással lesz.

-Mikor indult be a jelenlegi keresletnövekedés ?

– Az elmúlt 3-4 év az, ami viszonylag erős növekedést hozott. Az elmúlt 10 év növekedésének átlaga 1,2 millió hordó naponta. Az elmúlt 4 év átlaga pedig e fölötti. Most a világ gazdasága egyre jobban pörög, aminek hajtóerejét az olyan fejlődő piacok adják elsősorban, mint India és Kína. India önmagában napi 400 ezer hordóval növelte tavaly a keresletét, ami három Magyarországnyi fogyasztást jelent. A kínai növekedés ugyan kicsit lassult, de még ma is ez a két ország biztosítja az olajpiaci keresletnövekedés kétharmadát.

-És a kínálati oldal?

– A kínálati piacon a bonyolult világpiaci helyzet miatt, most nem beszélhetünk egyértelmű pozíciókról. De mindenképpen meg kell különböztetni az OPEC tagállamok és az OPEC-en kívüli termelők helyzetét. Az OPEC esetében annyi történt, hogy volt 2016 végétől egy Szaúd-Arábia által bevezetett program, ami szűkítette a piacot, tehát csökkentette az OPEC kínálatát. Ehhez csatlakozott Oroszország is.

Most nagyon úgy tűnik, hogy ez a program az ő szempontjukból elérte célját, mert amikor most májusban ezt felfüggesztették azt mondták: hatására eltűnt a fölös készlet a piacról. Ennek megfelelően, mind Szaúd-Arábia, mind Oroszország növelte a termelését. Hozzáteszem, hogy az OPEC célkitűzései részben azért is teljesültek, mert az egyik tagállam, Venezuela drasztikus módon összeesett, de például Líbia vagy Nigéria is termékcsökkenéssel küzdött a különböző polgárháborús és politikai események miatt.

-Venezuela esetében miért nem termelt több olajat az, aki bajban van?

– A kitermelésnek vannak különböző emberi, meg anyagi feltételei. A termelést úgy lehet szinten tartatni és növelni, ha az iparágba beruházás történik. Ha valaki nem tud beruházni egy olajmezőbe, akkor ott a természetes – évi 6-8 százalékos -, csökkenési rátával elkezd visszaesni a kitermelés. Gyakorlatilag Venezuelásban most az a helyzet: már a megfelelő eszközökbe sem tudnak befektetni a cégek. Így pedig még a természetes rátához képest is gyorsabban szűkült az olajmezők kapacitása, miközben a hiperinflációban elértéktelenedett fizetések hatására már ember sincs arra, hogy legalább a meglévő gépeket üzemeltesse.

-Miként befolyásolja az olajpiaci árakat az, hogy a 2008-as válság idején a nagy olajcégek is elhalasztották a beruházásokat, fejlesztéseket?

– Miközben a legnagyobb termelők valóban kivártak volt egy terület, ahol komoly beruházások történtek: az amerikai palaolaj termelésben komoly felfutás volt. Az egyetlen probléma itt most az, hogy az utóbbi időszakban a *palaolaj termelés, infrastrukturális hiányosságok miatt, éppen a legfontosabb olajmezőkön nem tud a kívánt ütemben növekedni. Egyszerűen kevés az olajszállító kapacitás, ami el tudja szállítani az olajat, a finomítókig.

-Ez Amerikában megtörténhet?

– Megtörténhet, mert olyan gyors a felfutás, hogy azt nehéz minden területen, a fejlesztésekkel követni. Mondok egy konkrét példát. A palamezőkön, egy úgynevezett társult gázt is termelnek az olajjal együtt, amit nem fáklyázhatnak el csak úgy, ahogy az a klasszikus olajmezőkön megszokott. Ezért nem csak olaj, hanem gázszállító vezetéket is ki kell építeni. A megnövekedett termeléshez pedig több munkaerő kell, amiből szintén hiány van.

Hiány van, a kamionsofőrökből és hiány van az a megfelelő utakból is, ezért már a vasútrendszer jó részét is olajszállításra használják. Olyan gyors a felfutás, hogy a kitermelés évente 20-25 százalékkal nőtt és az elmúlt 3 évben, gyakorlatilag megduplázódott. Ezért nem lehet ezt a gyors növekedést menedzselni, ugyanakkor az idei esztendő vége felé megtorpanás várható. Igaz 2019-re ismét lendületet vehet a kitermelés azzal, hogy új infrastrukturális részek épülnek ki.

*A palaolaj egy olyan nem hagyományos nyersolaj-fajta, amelyet a magas szervesanyag-tartalmú, úgynevezett üledékes kőzetekből – vagyis az olajpalából – termelnek ki. Az olajpala termelés – amelynek környezeti hatásai kapcsán sok a kérdőjel -, úttörője az USA. (Az amerikai olajfegyver )

-A helyzet most azért is kedvezőnek tűnik, mert iparági vélemények szerint a palaolaj kitermelés akkor gazdaságos, ha az olaj világpiaci ára magasan van, és az USA a palaolajjal tudja revolverezni a piacot.

– Ez ennél összetettebb kérdés, bár az tény, hogy a palaolaj kitermelés a hagyományos eljárásnál költségesebb. De ezen a területen is nagyon komoly hatékonyságnövelést tudtak elérni. Ugyanakkor a termés felfokozása nagymértékben függ attól is, hogy a kitermelést pénzelik-e a finanszírozók, vagy sem? Ilyen szempontból a második negyed év – most jöttek ki az eredmények – kicsit negatív meglepetés volt. Mert inkább azt várta a piac, hogy most a megemelkedett olajárak miatt végre cash pozitív tartományba kerülnek ezek a cégek,  magyarul végre többet vesznek ki bevételként, mint amit beruháznak. Na, most ez nem következett be.

Mindemellett a palaolaj kitermelésnél egységes önköltséget nem is lehet számolni, mert a költségek mezőkként változnak, attól függően, hogy mekkora réteget kell megrepeszteni és milyen olajkihozatalt tudnak elérni. Ráadásul a költségeket a korábban említett ember és infrastruktúra hiány mellett az is növeli, hogy kevés a talajrepesztéshez használt homok, aminek az ára 2015-ben, a válság idején még lement 15 dollár/tonna ára, most viszont már olyan 60 körül van. Pedig nem kevés homok kell egy repesztéshez, nem egy tonna, hanem sokkal több…

– A politikai válsággócok milyen irányba mozgatják az árakat?

– A kulcskérés most az Irán elleni amerikai szankció, ami november elején indul be. Emiatt elég sok cég már most szeptemberben is csökkenti az Iráni megrendeléseket, félve attól, hogy egy későbbi iráni szállítás esetleg már belecsúszik a szankciós időszakba. Mindezt azt mutatja, valószínűleg el fog kezdődni az iráni export a drasztikus csökkenése.

– Mi következhet mindebből?

– Ha most ha minden tényezőt összerakunk, azt gondolom, a globális olajpiac, a kínálati oldalról alapvetően szűkülő irányba halad. Ezért inkább emelkedő olajárra számítok az év vége fele. A tömegkeresleti oldalon pedig az a legnagyobb kérdés, hogy lesz-e recesszió. Eszkalálódik-e az amerikai és kínaiak közötti vámháború és emiatt lesz-e egy globális lassulás, vagy éppen a török válság tovább fog-e húzódni a fejlődő piacokra. Ez az első fontos kérdés. A második fontos kérdés, hogy az iráni szankciók milyen mértékben fogják befolyásolni az iráni exportot, és a kieső tételt mondjuk, Szaúd-Arábia mennyire tudja kipótolni. A harmadik fő kérdéskör pedig, a nagyon sok egyéb kisebb kínálati kérdés mellett az, hogy Venezuelával mi történik, Líbiával mi történik, illetve az amerikai pala olajtermelők milyen mértékben tudják még növelni termelésüket. Főleg, ha az infrastruktúra kérdése megoldódik.

– Mivel az olaj stratégiai termék, nyilván az árát azért a nagypolitika is befolyásolni tudja valamennyire?

– Azt rögtön érdemes kijelenteni, hogy senki, még az Amerika sem tudja az olaj hosszútávú árát befolyásolni. De rövidtávon van a nagypolitikának befolyásoló szerepe és nem is kicsi. Egyértelműen érezhető például az, hogy az amerikaiak nem akarnak a novemberi időközi kongresszusi választások előtt magasabb olajárat, mert egyértelmű, hogy az a republikánusok bukását hozná. Mert különösen a republikánusok szavazói, akik az amerikai közép-nyugaton élnek, nagyon érzékenyek az üzemanyag árakra. Tehát nyilván ezért is nagyon óvatosak most az Irán elleni szankciókkal, de ha meglesz a választás, utána biztosan teljes gőzerőre kapcsolnak a szankciók tekintetében, mert számukra most a fő ellenség Irán. Ugyanakkor a helyzet bonyolultságát mutatja az is, hogy miközben Szaúd-Arábiáénak nagyon rossz az alacsony az olajár, a nagyon magas olajár is veszélyes, mert kierőszakolhat egy globális recessziót, ami összeomló olajárat szülhet és ezzel jelentős lyuk keletkezhet a költségvetésükben.

Az is elgondolkodtató, hogy a második negyedév során, amikor nagyon hirtelen emelkedett az olajár, miközben egyszerre a dollárárfolyam is erősödött az összes fejlődő piaci valutával szemben, hogy ez mindenhol a fejlődő piacokon nagyon komoly felháborodást hozott magával. Például Brazíliában a kamionosok sztrájkoltak, Indiában a motoros riksások lázadoztak.

– Összegezve, milyen olaj és ezzel üzemanyagárakkal számolhatunk a közeljövőben?

– Azt gondolom, a mainál is magasabb olajár várható a következő években. De továbbra is nagy kérdés, miként alakul a keresleti oldal, mert már egy gazdasági lassulás és az ebből eredő keresletcsökkenés is jelentősen csökkentheti az árakat. De ha az IEA-nak, a Nemzetközi Energia Ügynökségnek stabilak az előrejelzései, akkor jövőre újabb szintet léphetünk át: a brent alapú olaj esetén simán számolhatunk hordónként 80 dollárros árral.

– Mit jelent ez, ha azt vesszük, hogy amikor nálunk úgy 450 volt a benzin és a dízel üzemanyagok ára, akkor nagyjából 100 volt a dollár világpiaci ára.

– Igen, de nem szabad elfelejteni, hogy akkor magasabb volt a dollár árfolyama, illetve más volt a hazai adószint, ami azóta jelentősen megnőtt. Az sem mindegy, hogy időközben megváltozott az olaj és az üzemanyagok közötti árrés is.

– Mennyire befolyásolhatja az üzemanyagok árát a hibrid és az elektromos járművek elterjedése?

– Szerintem a közeljövőben még semennyire, mert ezek az új technológiák még gyerekcipőben járnak. Az előrejelzések szerint az elektromos autók 2025-2030 között jelentenek majd versenyképes alternatívát, addigra forrhat ki a hatótávolságukat meghatározó akkumulátorok kifejlesztése. Az elektromos autók marginális szerepét jelzi az is, hogy az úgynevezett könnyűgépjárművek, vagyis a személyautók globálisan a teljes üzemanyag fogyasztás mindössze 20 százalékát teszik ki, miközben a repülés, olyan 6, a teherszállítás nagyjából 40, míg a mezőgazdaság szintén olyan 20 százalékot tesz ki.

– Milyen üzemanyag árakkal számolhatunk idehaza?

– Magyarországon az látszik, hogy az üzemanyagok iránti kereslet nem árfüggő, hanem sokkal inkább jövedelemfüggő. Ha van az embereknek pénzük, megveszik a benzin, és majdnem mindegy hogy 20 ezer vagy 25 ezer forintért tankolják tele az autót. A forgalom akkor is csak minimálisan csökkent, amikor idén 360 forintról üzemanyag árszint olyan 400 forint körülire emelkedett. Magyarországon egyébként most az eladott mennyiséget tekintve a csúcson van az eladott benzin és gázolaj mennyisége. Vagyis ha azt mondjuk, hogy drága a termék, akkor miként lehetne a csúcson a fogyasztás?

– De azért remélhetjük, hogy a néhány helyen elhangzott 500 forintos jövőbeni ár csak egyszerű riogatás?

– Az, hogy a dollár árfolyama is folyamatosan erősödik, nemcsak a fejlődő piacokon okoz gondot, hanem nálunk is érezteti hatását az olajárban. Ezért is tartom reálisnak év végéig a 405-420 forintos árat. De ahogy említettem, sok függ attól is, hogy mi történik az Irán elleni szankció kapcsán, aminek a hatásait nehéz még  kiszámítani, ezért olyan nagyon széles a nemzetközi előrejelzéseknek a köre is.

Ugyanakkor minden mai kockázatot egybevetve sem hiszem, hogy az üzemanyag árak belátható időn belül megközelítenék az 500 forintot.