Elvándorlás. Európa keleti fele vészesen kiürült

Nyugat-Európában a migrációval kapcsolatban az integráció, és annak nehézségei adják a fő beszédtémát, régiónkat a drámai méreteket öltő elvándorlás jelent egyre nagyobb gondot. Onnan is elmennek, ahol nő a gazdaság. Ezeken a területeken komoly munkaerőhiány mutatkozik. A kontinens keleti felében már az állami lét a tét. Több országból ugyanis az állampolgárok negyede indult útnak, drámai helyzetet maguk után hagyva. Körkép.

Rigai utcakép, a Városháza tér

Csehország kivételével a posztszocialista térséget évek óta komoly elvándorlás sújtja. A romániai Moldva, Észak-Nyugat-Bulgária, Kelet-Szlovákia és Kelet-Lengyelország – az elvándorlás által leginkább sújtott régiók az EU-ban. Lettország az 1991-es függetlensége óta elvesztette lakossága 27 százalékát! A Riga architektúráját csodáló turisták nem sejtik, hogy a felújított homlokzatok mögött üresen állnak a lakások. A korábbi lakók rég nyugaton vannak. Nem csak a számok, a hangulat is rossz. Hiányoznak a fiatalok. Az elöregedés a fővárost leszámítva már az utcákat járva is szembeötlik.

Még rosszabb a helyzet az Unión kívül.

Dél-Kelet-Szerbiában sok kistelepülés teljesen elnéptelenedett, vagy csak néhány idősebb ember maradt. Üzlet, orvos régóta nincs. Ha nem lennének a civil szervezetek, nem jutnának élelmiszerhez, gyógyszerhez és orvosi segítséghez sem. A szerb államnak nincs pénze az ellátásukra.

Vendégmunkások megtartásáért küzdenek a brit cégek Fotó: AzÜzlet.hu/Forrás: BBC
Brexit. A vendégmunkások megtartásáért küzdenek a brit cégek Fotó: AzÜzlet.hu/Forrás: BBC

Európa egyik legszegényebb országának, nak 1,8 millió polgára van. Harmaduk nyugaton él!

Boszniából is százezrek mentek el és még többen követhetik őket. A 35 év alattiak 70 százaléka kivándorlást tervez!

Megtévesztő számok

Az elvándorlásnak kezdetben jótékony hatásokat vált ki, még a gazdasági és egyéb mutatókban is. Az állástalanok elvándorolnak, tehát csökken a munkanélküli ráta. Ha kevesebb a lakos, nő például az egy főre jutó kórházi ágyak és egyetemi férőhelyek száma. De hamar megindul előbb az oktatási, majd a szociális infrastruktúra leépülése. Csökkenek az állam adó és járulékbevételei, így fenntarthatatlan lesz az egészségügyi- és nyugdíjrendszert. Ha a politika adókból pótolja a hiányt, feszültséget okoz a társadalom otthonmaradt dolgozó tagjai és a népesség egyre nagyobb hányadát kitevő idősek között.

Csak eltereli a figyelmet a problémáról, ha némely régió látványosan fejlődik. Románia második legnagyobb városában, Kolozsváron például dübörög a gazdaság. A további növekedést a munkaerőhiány akadályozza. Az uniós csatlakozás után rövid idő alatt 2-3 millióan vándoroltak ki. A többség Itáliába és Spanyolországba. A rossz gazdasági helyzet motiválta őket. Sokan úgy tervezték, néhány évig kint dolgoznak, átutalásaikkal támogatják az otthon maradottakat, spórolnak, majd hazatérnek, házat építenek, egzisztenciát teremtenek. Jó részük végül nyugaton maradt.

Könnyű lett kimenni és kint maradni

Napjainkban nem csak, sőt sokaknál egyáltalán nem az anyagiak állnak az emigráció háttérben. Nem ritka, hogy valakinek nincsenek megélhetési gondjai, mégis elmegy, pedig tudja, hogy választott hazájában sem fog jobb gazdasági körülmények között élni. Vonzza a jobb társadalmi klíma és szociális infrastruktúra, a nagyobb jog- és közbiztonság. Akik csak rövidebb ideig akartak maradni. Ha megtanulták a nyelvet, integrálódtak, már nem vágynak haza.

Az EU-n belül szabadon áramolhat a munkaerő. A kivándorlásnak nincsenek jogi akadályai. Az internetnek és a fapados légijáratoknak köszönhetően pedig a kintlét már nem jelenti az otthoni családi és baráti kötelékek megszakadását.

Inkább a fejlett nyugat, mint a fejlődő kelet

Angliába tartó román busz Illusztráció / Fotó transzindex

A leszakadó régiókat elhagyók többsége nem hazája fejlettebb részein, hanem rögtön külföldön próbál szerencsét. München vonzóbb a magasabb bérekkel és azáltal, hogy a bajor főváros élhetőbb, mint a romániai település. Ráadásul a hosszú évek óta tartó kivándorlás miatt sokaknak egy-egy nyugati városban több baráti és családi kapcsolata van, mint odahaza, egy másik országrészben.

Nem csak a bérek, de lakhatási költségek is nőnek a fejlődő keleti régiókban. A munkaerőhiány miatt kevesebb lakás épül a szükségesnél. Romániában a ’90-es évek elején 800 ezer ember dolgozott az építőiparban, az uniós csatlakozást megelőző évben 640, ma 320 ezer.

Az egészségügy összeomlik

Még drámaibb a helyzet az egészségügyben. Sok nyugati ország a munka mellett lakást és nyelvtanfolyamot is kínál a jól képzett érkezőknek. Ennek ellenére már a keleti EU-tagállamok sem tudják fedezni, a nyugati orvos-, illetve ápolóigényeket. Ezért Németország és társai megkönnyítik a balkáni országok szakképzett munkaerőjének bevándorlását is.

Németországban is kevés az orvos                                 Illusztráció/FOTÓ: CARSTEN KOALL / GETTY IMAGES

Koszovót negyedévente 100, tehát napi egy orvos hagyja el. Már csak 0,8 doktor jut ezer lakosra. Még a szintén komoly orvoshiánnyal küzdő Romániában is 1,6. A pályakezdők mégsem találnak otthon munkát. Az államnak nincs pénze alkalmazni őket. Pedig nincsenek túlfizetve. A doktorok átlag 620, a nővérek 370 eurót keresnek. Koszovó GDP-je mindössze 2,7 százalékát költi egészségügyre. Ebben is sereghajtó a kontinensen. A nyugat-európai középmezőnybe tartozó Németország 11 százalékot.

Kevés tehát a munkahely. Akinek van, az pedig éhbérért kénytelen dolgozni. Az egészségügyi dolgozókkal szemben nyelviskolából nincs hiány a koszóvói fővárosban. A német nyelvtanfolyamok tele vannak orvosokkal és ápolókkal. Mindegyikük kivándorlásra készül.

Ördögi kör

Ha az egészségügy összeomlik, azok is elhagyják az országot, akik nem akartak menni. Ha pedig a szakképzett munkaerő távozik, nem lesz gazdasági növekedés. Ezért tovább gyorsul az elvándorlás.

A távozók talán még építenek egy házat szülőföldjükön. Ezzel átmenetileg munkahelyeket teremtenek az építőiparban. Eltöltenek nyaranta néhány hetet az óhazában, amivel fogyasztást generálnak. De ez távolról sem segít annyit a gazdaságnak, mint amennyire megsínyli, hogy elvesztette  fiatal, jólképzett munkavállalóit.

Tovább rontja a helyzetet, hogy a kivándorlók külföldön született gyerekei, ha beszélik is szüleik anyanyelvét, már nem költődnek hazájukhoz. Nem, hogy végleg nem települnek vissza, de valószínűleg már a nyarakat sem az óhazában töltik majd.

Egy elvetett alternatíva

Az elvándorlástól szenvedő európai országok a világ még szegényebb, háború sújtotta területeiről toboroznak munkaerőt. Romániába már érkeznek dél-kelet-ázsiai, elsősorban vietnámi munkavállalók az építőiparba. Igaz, nem tömegesen. A tavalyi 5000 bevándorló az éves elvándorlást sem tudta ellensúlyozni.

A nyugat is felelős

Németország keleti részén – Cottbus

Az elvándorlás problémáját néhány nyugati országban, így a németeknél is ismerik. Az újraegyesülés után milliók hagyták el az egykori NDK-t. Városok néptelenedtek el, illetve csak az idősek maradtak hátra. Ma már javul a helyzet. Sok keleti régióban, ahol hasonló az életszínvonal, mint nyugaton, növekszik a népesség. A németek tudják, hogy ez állami infrastruktúra- és gazdaságfejlesztés nélkül nem lett volna lehetséges.

A kelet-közép-európai országok az agyelszívás leállítását és a további kivándorlás megakadályozása érdekében segítséget, elsősorban beruházásokat várnának a nyugati államoktól és cégektől. Win-win szituáció lenne, ha a nyugati vállalatok keleten adnának munkát. A termelés olcsóbb lenne, mint az anyaországban, és már érdemben emelkedő munkabérek és javuló munkafeltételek esetén is otthon maradna. A gazdaság nőne, az államnak több forrása lenne az oktatási és szociális infrastruktúra fejlesztésére.

A realitás az, hogy például Bulgáriában 2050-ig 25 százalékos népességcsökkenéssel számolnak az ENSZ szakértői.

Mi már túl vagyunk a legrosszabbon?

2010-ig a régión belül kiugróan alacsony, évi 5000 körül volt a kivándorlók száma. Majd hirtelen évi 25-30 ezerre ugrott. 2016 óta ismét kevesebben mennek el, tavaly 15 százalékkal, mint 2017-ben.

Forrás: KSH Népességtudományi Intézet

2010 óta 180 ezren hagyták el az országot. A három fő célország Nagy-Britannia, Németország és Ausztria. Ezeket az országokat veszi célba minden évben a kivándorlók több mint fele, írja a KSH. A hivatal elismeri, hogy módszertanilag nem egyszerű mérni a folyamatot. Részben a fogadó országok adataira kell hagyatkozniuk. További a KSH csak a legalább egy éve külföldön élőket tekinti kivándorlónak. A rövidebb időtartamú, például szezonális vagy ingázó munkavállalókat nem.

Sokak szerint az elvándorlás nagyobb méreteket öltött és az Eurostat számai realisztikusabbak. Ezek szerint 2014 és 2016 között évente 65, a csúcson, 2015-ben 99, 2016-ban pedig 85 ezren hagyták el az országot.  Az európai statisztikai hivatal szerint a legtöbb magyar (180 ezer) Németországban él. A közhiedelemmel ellentétben Nagy-Britannia csak a második 150 ezer fővel. Összesen 460 ezer honfitársunk él más uniós országokban.

A kivándorlok száma azonban régiós összehasonlításban az Eurostat szerint is alacsony. Nálunk csak a csehek kevésbé mobilak.

Hosszú távon probléma lehet, hogy a kivándorlók többsége egyedülálló fiatal: 43 százalékuk 30 éven aluliak, többségük pedig 72 százalékuk nem töltötte be a  40. életévüket. Így valószínűleg idegenben fognak családot alapítani. Ezért nagy az esély, hogy végleg elvesztek a magyar gazdaság számára.

Kivándorlási térkép 2015