Csak a fix kamatozású hitel nyújt biztonságot

Pleschinger Gyula, az MNB Monetáris Tanácsának tagja

A forint árfolyama ugyan nem mellékes, de az MNB ezt – egyéb tényezők mellett – csak az inflációra gyakorolt hatás szempontjából figyeli – fejti ki Pleschinger Gyula az MNB Monetáris Tanácsának tagja AzÜzlet.hu-nak adott interjújában. Hozzátette: hosszútávon fel kell készülni a kamatemelkedésre, ami ellen csak a fix kamatozású hitelek nyújtanak védelmet.

– Egyre több szó esik arról, hogy közeleg a következő gazdasági válság. Mennyire osztja ezt a véleményt?

– Szerintem az újabb válság jele még nem mutatkozik, de az előző válságból való kilábalás bizonytalansága még érezhető. Nem egészen pontosan látszik, hogy ki mikor és merre indul, de abban úgy tűnik konszenzus van, hogy a korábbi válságból kivezető utat a laza, támogató monetáris politika jelenti. Ám ennek eredményeképp, a legtöbb országban őrületes pénzmennyiség halmozódott fel, olyan sok pénzt nyomtak ki a jegybankok. Ennek kapcsán szerényen meg kell jegyeznem, hogy az MNB eredményes volt, mert nekünk úgy sikerült lazítanunk, hogy közben még csökkent is a mérlegfőösszeg.

De ahol nagyon sok pénz került ki, ott ezt szép lassan el kell kezdeni visszaszivattyúzni és a fő kérdés az, hogy ezt milyen hatékonysággal, milyen áron sikerül megtenni. Ezt ma még nem tudja senki és nagyon könnyen lehet, hogy a kiáramló plusz pénzek végső soron eszköz-ár buborékokhoz vezetnek. Ezt a félelmet vetíti előre, hogy az amerikai tőzsdeindexek és például a lakásárak az egekben vannak, és azt kell mondani, hogy ha nem elég sikeresen csinálják a konszolidációt vagy a szigorítást vagy mondjuk inkább normalizálást, akkor ebből nagy bajok lehetnek. Mindezek fényében, én összességében úgy látom, hogy a világgazdaság most éppen várakozó állásponton van, és a főbb szereplők azt próbálják kitalálni, merre van az előre. El lehet-e kezdeni vagy nem lehet elkezdeni a szigorítást? Talán most inkább a szigorítás felé hajlik a hangulat, de ez sem egyértelmű: az Európai Központi Bank az EKB is küld óvatos szigorító üzeneteket, ugyanakkor még mindig fenntartja a laza monetáris politikát. Tehát nincs egyértelmű irány, vagy, ahogy a tőzsdén mondják: oldalazgatunk.

– Mit tesz ilyenkor az MNB?

– Folyamatosan figyeljük mi történik a világban, elemezzük a pénzpiaci folyamatokat és miközben természetesen megvan a saját stratégiánk, igyekszünk ennek megfelelően az aktuális változásokhoz igazítani a lépéseinket.

– Mennyire számít, hogy Amerika, amely a dollár dominanciáját is kihasználva a 2008-as válságot sikerrel átcsatornázta Európára, most mit csinál?  Mert az amerikai jegybank, a FED már elkezdte a szigorítást, kamatot emelt.

– Abból a szempontból tényleg érdekes lehet Amerika, hogy a korábbi válság valóban onnan indult és terjedt át Európába a különböző fertőzési csatornákon keresztül. De mi azért alapvetően az EKB-t figyeljük, mert a kitettségünk, a kapcsolatrendszerünk az Európai Unióhoz és közvetlenül az EKB-hoz kapcsolódik. Ezért számunkra az EKB lépései fontosabbak, mint a FED-é. De tény, hogy annak a veszélye megvan, hogy ha Amerikában kialakul valamifajta válság, akkor annak lehetnek következményei Európában is. Bár most már itt is mindenki sokkal óvatosabb és igyekezett felépíteni annyi pénzügyi védőbástyát, amennyit csak lehetett.

– Magyarországnak pénzügyileg mekkora a mozgástere, ha azt vesszük, hogy a forint árfolyama kapcsán mindig a régióval és a feltörekvő piacokkal kezelnek minket együtt?

– Az lehet, hogy az árfolyam vagy akár a hozamok kapcsán látni ilyen mozgást, de még ha a feltörekvő piaci jelzőt – emerging market – vagy a régiót – CEE – is mondják, alapjaiban már nem igazán kezelik együtt a térség országait. Legalábbis ezt tapasztalom azokon a befektetői találkozókon, ahol nagyon pontosan megnézik az egyes országokat és az azonos régión, azonos kategórián belül is különbséget tesznek azok teljesítménye között. Ezt mutatja például, hogy a mostani argentin és török válság a forint árfolyamát tekintve nálunk sokkal csendesebb volt, sokkal kisebb negatív hatással járt mint más, sérülékenyebb országokban.

– Kérdés persze az is, hogy kinek, mit jelent a forint árfolyam.

– Az MNB-ben folyamatosan mondjuk, hogy a jegybanknak nincs árfolyam célja és az árfolyam bennünket annyiban érdekel, amennyiben az – egyéb tényezők mellett, illetve azokkal együtt – az inflációt befolyásolja. De azt is látni kell, hogy az inflációt már sokkal kisebb mértékben befolyásolja, mint a válság előtt, mert azóta már nagyon sok tényező megváltozott. A legfontosabb, hogy kivezetésre kerültek a devizahitelek, ami elég masszív veszélyforrás volt. De emellett is nagyon sok gazdasági összefüggés megváltozott a válság óta, a válságból való kikecmergés során. Például a gazdasági növekedésnek vagy akár a béremelkedésnek már messze nincs akkora hatása az inflációra, mint a válság előtt volt. Vagyis nagyon sok összefüggés átértékelődött és az is egyértelműen látszik, hogy az árfolyamnak önmagában már elég kis szerepe van infláció alakulásában.

– Nyáron sokakban felmerült a kérdés, hogy az MNB bátor vagy tudatos, mert még a forint árfolyam történelmi mélypontjánál sem emelt kamatot, miként tette azt néhány régiós szereplő.

– Ha megnézzük akár az elmúlt 3-4-5 évet, akkor a forint árfolyama végig változékony, volatilis volt, de egy nem túl széles sávon belül mozgott. Volt egy iránya a forintárfolyam alakulásának, de az valójában nem volt olyan vészes, ami különösebb aggodalomra okot adott volna. És ahogy említettem már, minket az árfolyam az infláció szempontjából érdekel. Persze érdekelhetne elvileg akkor is, ha hirtelen nagyon nagy árfolyammozgások következnének be, mert az elbizonytalaníthatná a gazdasági szereplőket és akkor elképzelhető, hogy reagálnunk kellene – de ilyen veszély ma nem fenyeget. Az árfolyam egy viszonylag nem túl széles sávban mozog, ami számunkra teljesen elviselhető és tolerálható sáv, ami mellett változatlanul azt gondoljuk, hogy a jövő év közepe táján érjük el fenntarthatóan a kitűzött, három százalékos inflációs célt. A hangsúlyt a fenntarthatóságra teszem, hiszen az infláció borzasztóan volatilis és átmenetileg a cél fölé is kerülhet: elég egy jövedéki adó emelés, vagy egy kis olajár emelkedés, mint amit most látunk, és az infláció átmenetileg máris néhány tized százalékot megugrik.

Érdemes itt megjegyezni azt is, hogy adott esetben sem feltétlenül – sőt: feltétlenül nem – a kamatemelés lenne a megfelelő első lépés a monetáris politikai irányváltás felé. Az elmúlt évek során a hagyományos jegybanki eszköztárat számos úgynevezett nem konvencionális elemmel egészítettük ki – egy esetleges irányváltás esetén először ezeket célszerű kivezetni.

– Mivel a mai világgazdaságban igen sok a veszélyforrás, milyen védekező reflexeket fejlesztettek ki ennek kapcsán?

– Magyarország egy kis, nyitott gazdaság, amit nagyon sok hatás képes elérni és ezeket, amennyire lehet, képesek vagyunk tompítani. Ehhez igyekeztünk nagyon tudatosan egy olyan monetáris politikai eszközrendszert felépíteni, amivel az esetleges sokkok hatásait, ha elkerülni nem is, de tompítani mindenképpen tudjuk. Ezek közé tartoznak például azok a makroprudenciális szabályok is, amivel a bankokat próbáljuk megóvni attól, hogy túlzott kockázatokat vállaljanak, biztosítva azt is, hogy elegendő tőkéjük legyen, és a különböző sokk szcenáriók esetén is át tudjanak vészelni egy olyan válságot, ami a gazdaság egészére veszélyt jelentene.

– Ugyanakkor az is egyértelműen látszik, hogy a nem szokványos, úgynevezett unortodox fegyvertárba a szavak piacbefolyásoló erejét is beleérti az MNB.

Pleschinger Gyula a monetáris tanács tagja

– Tényleg van súlya annak, amit mondunk. Most, a szeptemberi kamatdöntő ülésnél jelentettük be, hogy mi is nyitott szemmel járunk, pontosan követjük a világban zajló gazdasági eseményeket és felkészültünk arra is, hogy ha szükséges, akkor majd az új kihívásokhoz igazítjuk az eszközrendszerünket. Ismertettük az ehhez kapcsolódó útitervet, felsorolva, mik azok az eszközök, amelyeket hosszútávon használni akarunk és ebből következően mi az, amit rövidtávon kivezethetünk: ezek közé tartozik például a három hónapos betéti eszköz, amit 2018 végén vezetünk ki, amikoris a kötelező tartalék veszi át az úgynevezett irányadó eszköz szerepét. Év végéig kivezetjük a hosszú hozamok alakítására szánt eszközeinket, és fokozatosan befejezzük a jelzáloglevelek vásárlását is. Azt is elmondtuk, hogy hosszabb távon az MNB az alapkamat mellett, a forintlikviditást nyújtó swapállomány és a kamatfolyosó optimális kombinációjával alakítja majd ki az inflációs cél fenntartható eléréséhez szükséges monetáris kondíciókat.

Ezeket a lépéseket, amelyekből kiderült, hogy a jegybank úgymond megkezdte a monetáris politika fokozatos és óvatos normalizációjának előkészítését a piaci szereplők kedvezően fogadták, ami az árfolyamon és a hozamokon is meglátszott. Ugyanakkor a normalizációra érdemes a gazdaság szereplőinek is felkészülni. Ennek érdekében igyekszünk felhívni a figyelmet arra, hogy azoknak a vállalkozásoknak és háztartásoknak, melyeknek van reális fejlesztési elképzelésük, érdemes azokat a mostani, a még velünk lévő, alacsony kamatkörnyezet jelentette „kegyelmi időszakban” hosszú, fix kamatozású hitelből finanszírozniuk, ami védelmet ad akkor, amikor a kamatok elindulnak fölfelé. Mert, hogy el fognak indulni, az biztos.

– A monetáris politika normalizációjának bejelentése mellett sokakat meglepett az ország aranytartalékának 70 évvel ezelőtti szintre emelése. Mit takar ez a döntés?

– A válság sok központi bankot ráébresztett arra, hogy az aranynak – ha monetáris jelentősége a Bretton Woods-i megállapodás felborulásával meg is szűnt – változatlanul megmaradt, sőt erősödött a bizalomerősítő, stabilizáló szerepe. Mások mellett így az MNB Monetáris Tanácsa is úgy döntött, hogy az MNB devizatartaléka egy részét aranyban célszerű tartani. A jelenleg a Magyar Nemzeti Bank birtokában levő aranykészlet a devizatartalék picit kevesebb, mint 4,5%-át teszi ki, és ezzel pontosan a régiós országok átlagos szintjéhez pozícionáltuk magunkat.

– A válság idején sokan megmosolyogták az úgynevezett unortodoxiát és veszélyesnek tartották az IMF kitessékelését is. De a hozzáértők akkor valós csődhelyzetről is beszéltek, mára úgy tűnik, visszaigazolódtak a Matolcsy György MNB elnök nevéhez kötődő unortodoxia elszánt lépései. Honnan volt ehhez a bátorság és a szellemi muníció?

– A kiindulópont az volt, hogy egyéb kérdésekben csak akkor tudjuk határozottan elmondani véleményünket, képviselni az érdekeinket, ha az országot nem lehet pénzügyileg megszorongatni, mert jelentős részben önfinanszírozóvá válik. Ezért fiskális oldalról az államadósság finanszírozásánál a belső források felé indultunk el és fegyelmezett költségvetési politikával biztonsággal 3% alatt tartjuk a költségvetés hiányát. A monetáris politika oldaláról pedig részben a tapasztalatok, sok-sok elemzés és kutatás eredményeképpen felépült, konvencionális és nem konvencionális elemekből álló eszközrendszer révén igyekszünk a jegybank hármas mandátumában – árstabilitás, pénzügyi stabilitás, a Kormány növekedési célkitűzéseinek támogatása – foglaltaknak való megfelelésre. De nyilván voltak víziók és olyan tankönyvi összefüggések is, amelyeket korábban mások nem használtak, mert mondjuk féltek az alkalmazásuktól.