Forintárfolyam: itt a történelmi mélypont. Kérdés a folytatás

Miközben az elmúlt években a piacok csak a jó híreket akarták meghallani, manapság éppen az ellenkezője az igaz. Ez sem segít a forint árfolyamának, ami bármerre elmozdulhat, de a jelek inkább a gyengülés irányába mutatnak. Elemzés.

– Annak ellenére, vagy éppen azért, mert a forint a mostani 328 feletti árfolyammal már elérte a történelmi mélypontot, nehéz megjósolni melyik irányba tart tovább az útja  – magyarázza Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője – Már csak azért sem, mert továbbra is az látszik, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem mutatja jelét annak, hogy beavatkozna.

– Mivel a forint árfolyammozgása a régiós devizákkal együtt értelmezhető, milyen képet látni most ezen a piacon?

– A forint a májusban kezdődő gyengülési folyamatában érezhetően gyengült a régiós valutákhoz képest: akkor a zloty-ért 73.40 forintot kellett adni, most 75.40-et. A cseh koronáért 12.20-at, most 12.65-öt. Igaz, a zlotyhoz képest az elmúlt hetekben már nem gyengült jobban a forint. Emellett azt is látni kell, hogy miközben nálunk még mindig a régió legalacsonyabb kamatával számolhatunk, Csehországban az inflációs cél megtartása érdekében már bejelentették az egy százalékos kamatemelést és Lengyelországban is belengették ennek a lehetőségét.

– Milyen hatásokra kell számítani a közeljövőben, amelyek befolyásolhatják a forint további árfolyammozgását?

– A legfontosabb az, hogy az MNB változtat-e a kamatpolitikáján. Egy kamatemelés  fékezhetné vagy akár meg is fordíthatná a forint gyengülését – de meghatározó, hogy amennyiben ilyenre esetleg sor kerülne, mekkora lenne ennek a mértéke. Ha ez nem történik meg – és jelenleg úgy tűnik ez az irány marad -, akkor nagyon sokat számít a nemzetközi hangulat, amire most ismét a kockázatkerülő mentalitás a jellemző. Emellett az meghatározó, hogy rövid távon milyen hatása lesz a törökországi választásnak a gazdaságra és a török lírára, illetve az is lényeges, hogy a  Trump által meghirdetett kereskedelmi háború milyen következményekkel, károkozásokkal jár majd. A magas olajár sem kedvező, mert egyrészt negatívan hat a fogyasztásra – elsősorban azért, mert a háztartások a megnövekedett üzemanyagköltségek miatt más területen spórolnak -, másrészt a magas olajár pörgeti az inflációt, ami kamatemelést szokott kiváltani.

– Az egyértelmű, hogy a következő hetek nem a forint árfolyam bármilyen stabilitásáról szól majd. Lehet-e valamit egyáltalán valószínűsíteni ezzel kapcsolatban.

– Felelősséggel nem, mert annak is nagy szerepe van, hogy pár nap múlva már július 1-et írunk, ami a cégek életében a második félév kezdetét jelenti. Itt nem is annyira a termelő cégekről van szó, mint azokról az alapkezelőkről, hedge foundokról, intézményi befektetőkről, akik esetleg a féléves mérlegük érdekében mondjuk  profitot realizálnak, vagy a kockázatokat csökkentve portfoliót tisztítanak. A kérdés az, hogy ezután augusztusra, szeptemberre megnyugszik-e a piac, visszaáll-e a kockázatvállalási kedv.

– Miért? Látszanak valamilyen jelei egy válságnak?

– Ezt még nem merném így kijelenteni, de tudni kell, hogy a piacok mindig előre áraznak és lehet hogy ők már úgy látják: a mostani reakciók már azt jelzik, hogy elérkezett a gazdasági növekedés csúcsa. A legfontosabb amit látok, az az, hogy amíg az elmúlt két évben az amerikai és az európai jegybank, a FED, illetve az EKB kötvényvásárlásai miatti pénzbőség tartott, a piacok szinte csak a jó híreket voltak hajlandók meghallani. Most viszont, hogy a FED már befejezte a kötvényvásárlást és az EKB is bejelentette, hogy felhagy ezzel, a piacok mintha már csak a negatív hírekre reagálnának. Pedig a német belpolitikai válság megoldódni látszik és a görögöket is kiengedték a megszorításból, ami azért elég jó hír. Mindezt figyelembevéve, a közeljövőben, a nyár ellenére sem számolhatunk stabil árfolyamokkal.