Több megakonszern kell – Merkel és Macron új gazdasága

Kéz a kézbe. Mamutcégeket hoznak létre?

Berlin és Párizs erősebb állami gazdaságirányításon gondolkoznak, európai megakonszernek alapítását tervezik. A gazdasági szereplők és a szakértőket megosztja az elképzelés. Merkel és Makron között szavakban nagyobb az egyetértés, mint a valóságban.  

A Merkel-Macron páros Európa-stratégiája

Az állam tartsa távol magát a reálgazdaságtól! – Merkel már nem hisz ebben. Véleményét osztja Emánuel Macron francia elnök is. Berlin és Párizs új gazdasági koncepciót készít egész Európa számára.

A múlt héten, párizsi munkavacsorán vitatták meg a tervet. Nagy volt az egyetértés. Mesterséges intelligencia, elektromos mobilitás, klímapolitika – területek, amelyeken vezető szerepet akarnak az európai cégeknek. A március végi brüsszeli EU-csúcsra konkrétumokat ígérnek.

Merkel és francia kollégája meg vannak győződve, hogy nemzetközileg csak a mamutkonszernek igazán versenyképesek. Ők tudják felvenni a versenyt az ázsiai konkurenciával. Bosszantja őket, hogy az Európai Bizottság megvétózta a német Siemens és a francia Alstom vonatfejlesztő üzletágának fúzióját. Elképzeléseik között központi helyet foglal el az EU versenyjogi szabályainak lazítása. Sőt, jogi háttérrel és pénzzel is bábáskodnának az európai megakonszernek születésénél.

Német paradigmaváltás

Peter Altmaier szavai nem váltottak ki nagy visszhangot

Erősebb állami gazdaságirányítás! – először Peter Altmaier, német gazdasági miniszter beszélt erről a 2030-ig szóló az iparstratégia decemberi bemutatásakor. A fókuszban az ipar és a termelő ágazatok megerősítése áll. A német kormány szeretné, ha az EU és a tagállami kormányok is tennének az ipar évtizedek óta tartó leépülése ellen.

Altmaiert szavait sokszor nem követik tettek. „Bejelentőminiszter” – hangzik a gúnyneve. Ezért szavai nem váltottak ki nagy visszhangot. De mióta Merkel is hasonló gondolatokat fogalmazott meg, nagy a vita a német gazdasági életben.

A kancellár először a januári Davosi Világgazdasági Fórumon érvelt az állam iparszabályozó szerepe mellett. Majd a Német-Ázsiai Gazdasági Fórumon mondott stratégiai jelentőségű beszédet. Szerinte a klasszikus felfogás ideje, mi szerint az államnak csak a keretszabályokat kell megalkotni és hagynia kell a gazdaságot magától működni, lejárt.

„A legsikeresebbek ázsiai országok az európainál erősebben irányítják a gazdaságot” – mondta a fórumon. „Kormányzati feladat évtizedes célokat kijelölni a gazdasági szereplőknek és aktívan, jogi, valamint költségvetési eszközökkel közreműködni ezek megvalósításában” – folytatta.

A bankoknak kötelező?

Merkel és Altmaier elvárnák a bankoktól, hogy a kormányzati célokkal összhangban finanszírozzák a cégek fejlesztéseit. Nagy volt a felzúdulás, amikor a kancellár a pénzintézetek kötelezettségeiről szólva a legnagyobb német bankházat, a Deutsche Bankot név szerint is említette, jobban mondva megrótta.

Merkel régi meggyőződése, hogy a német és az európai gazdasági szereplők alábecsülik Kínát. Sok céget elkényelmesít jelenlegi sikere, nem látják a veszélyt – tartja Merkel. Már nem hiszi, hogy a jövőben állami segítség nélkül is helyt tudnának állni a nemzetközi porondon.

A franciák örülnek

Párizs osztja Merkel nézeteit. Rögtön a tettek mezejére léptek. Altmaier és francia kollégája, Bruno Le Maire bejelentették, hogy Berlin egy, Párizs pedig 0,7 milliárd euróval támogat egy állami közreműködéssel alapított, binacionális akkumulátofejlesztő és -gyártó vállalkozást. Cél a világpiac meghódítása. Hasonlóban gondolkoznak a nagy sebességű vonatok esetében is. Merkel és Macron fontosnak tartják, hogy az EU és a tagállamok is kövesség a francia-német szövetség politikáját.

Az elemzők kritizálnak, a gazdasági szereplők is megosztottak 

Jens Weidmann: a piacnak kell a vállalatokról dönteni

A német jegybank elnöke, Jens Weidmann rossz úton látja a francia-német párost.

„A politika téved, ha okosabbnak hiszi magát a gazdasági szereplőknél.”

Az állam feladatát a piactorzító folyamatok felszámolásában, illetve a keretszabályok megteremtésében látja. Szerinte a vállalatok nagyságáról a piacnak és nem a politikának kell döntenie.

„A múltból tudjuk, hogy a tervgazdaság nem vezet jóra” – teszi hozzá.

Clemens Fuest: Ez kontraproduktív

Hasonló állásponton van a neves német gazdaságkutató intézet, az Ifo vezető elemzője, Clemens Fuest is.

„Hiba lenne, ha az állam cégeket választana ki, és őket kedvezményekkel, támogatásokkal a konkurencia rovására erősítené.” Szerinte ez kontraproduktív: „A favorizált ellustul, a hátrányosan megkülönböztetettek versenyképtelenné válnak.” Fuest az állam szerepét elsősorban a k+f szektor támogatásában látja.

Az érdekképviseletek részben üdvözölték az új Merkel-paradigmát. „Az ázsiai országok aktívan támogatják nemzeti vállalataikat. Ezért az európai országoknak intenzívebb együttműködésre, a kontinens vállalkozásainak pedig több segítségre van szükségük, hogy fel tudják venni a nemzetközi versenyt” – mondta Joachim Lang, a Német Iparszövetség ügyvezetője. Nem árt tudni, hogy a szervezet éppen a Merkel által favorizált nagyvállalatokat tömöríti.

Egy német megakonszern, a Siemens elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy nem csak Kína, Japán, India és Vietnám is aktívan támogatja a hazai vállalatok külföldi terjeszkedését.

Dietmar Hopp: Láttunk már ilyet a kommunista országokban. Volt közöttük egyetlen sikeres is?

Élesen kikelt Merkel stratégiája ellen egy másik óriás, a német szoftverfejlesztő, az SAP alapítója, Dietmar Hopp.

„A politika beleszólása gazdaságilag irracionális döntéseket, túlszabályozott és túlzottan hierarchizált cégeket eredményezne. Láttunk már ilyeneket a kommunista országokban. Volt egyetlen sikeres is közöttük?” – teszi fel a költői kérdést Hopp. Már az első intézkedést, az akkumulátorfejlesztő cég alapítását a koncepció állatorvosi lovának tartja.

„Az autóiparban a többség rég tudja, hogy nem az elektromos meghajtásé a jövő. Ráadásul a kínaiak már rég kisajátították az akkugyártáshoz szükséges nyersanyagokat. Fölösleges milliárdokat önteni a szektorba, a kínaiakkal nem lehet versenyezni”. Hopp szerint jobban tenné az állam, ha adót csökkentene, hogy a cégeknek több pénzük maradjon az értelmes fejlesztésekre.

A Német Kereskedelmi és Iparkamara közleménye szerint a politika beavatkozásra más országokban nem még nagyobb beavatkozással kell válaszolni.

A szép szavak és a kijózanító valóság

A gyakorlatban nem olyan nagy a francia-német harmónia, mint a szavakban. Az elmúlt hetekben konkrét kérdésekben több vita is kirobbant a két oroszág között: az Északi Áramlat gázvezeték építése, az EU agrárpolitikája, Brexit és a fegyverexport.

Az utóbbi területen több francia-német, ill. páneurópai fejlesztés van. Ezek értékesítése komoly vita Berlin és Párizs között. A német közvélemény többsége és a politikusok egy része, különösen a baloldalon nem akar fegyvereket eladni a diktatúráknak, szigorúbb előírásokat követelnek. Az EU és a franciák szabályozzák ugyan a fegyverkivitelt, de pragmatikusan gondolkoznak. Ha mi nem adunk el, vesznek majd amerikai, vagy kínai hadigépeket. Mi elesünk az üzlettől, mégsem lesz kevesebb fegyver és háború – hangzik a francia álláspont.

Az Északi Áramlat a Balti-tengeren keresztül közvetlenül juttatna orosz földgázt Németországba. Vitatott, hogy az engedélyezés és ellenőrzés nemzeti, tehát német vagy uniós hatáskörbe tartozik-e és így az európai gáz-irányelv rendelkezései vonatkoznak-e rá.

Konfliktus van Brexit-ügyben is. Berlin a minden áron kompromisszumot kereső, Párizs a keményvonalas politikát hirdető uniós tagállamok zászlóvivője.

Kompromisszumot minden áron!

„Megegyezésre fogunk jutni” – mondta többször Merkel. „Mi vagyunk a kontinens két legnagyobb gazdaság, példát és utat kell mutatnunk a többi tagállamának” – hangsúlyozta Macron. Örül, hogy megnyerte Merkelt a hivatalba lépésé óta követett aktív Európa politikájának és „több Európa”-elképzelésének.

A francia-német kooperáció szimbolikus aktusa az aacheni-szerződés januári aláírása volt. Erre a háború utáni megbékélésnek jogi keretet adó élysée-szerződés aláírásának 55. évfordulóján került sor. Az új szerződés céljai között szerepel a fegyverexport szabályainak francia-német, majd európai harmonizálása.

Az Északi Áramlat kapcsán is körvonalazódik megoldás. Párizs és Brüsszel elfogadná, ha a vezeték csak attól a ponttól tartozna uniós hatáskörbe, ahol eléri az EU-t, tehát Németországot. A nemzetközi vizek alatt és Oroszországban futó részre viszont nem vonatkoznának az európai gáz-irányelv előírásai. Berlinben még nincs hivatalos álláspont az új javaslatról.

„Nem fogjuk hagyni, hogy London éket verjen közénk” – hangsúlyozta Merkel és Macron Brexittel összefüggésben a párizsi munkavacsorán. A franciák hajlandók lennének a március 29-re tervezett kilépés elhalasztását tudomásul venni. De, hogy milyen feltételekkel, az nem világos.