Tömeges csőd négy év múlva? – kérdeztük az agrárminisztert

Az almafogyasztást népszerűsítő kampány budapesti sajtótájékoztatóján 2018. szeptember 17-én.Gyõrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, Nagy István agrárminiszter, Ondré Péter, az Agrármarketing Centrum ügyvezetõ igazgatója és Hunyadi István, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeb) szakmai igazgatója (b-j). MTI Fotó: Soós Lajos

Hogyan kerülhető el az almás gazdák a tömeges csődje?  Mennyi idő van a cselekvésre? A megoldáshoz kevés – véli a FruitVeb szakmai igazgatója. Hunyadi István érveivel az agrárminisztert, Nagy Istvánt szembesítettük.

Elsőként Hunyadi Istvánt,  Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeb) szakmai igazgatóját kérdeztük.

– Mára lecsillapodtak a ‘megalázóan alacsony’ felvásárlási ár miatti indulatok. Valóban a közösségi tulajdonú feldolgozóüzem építése a megoldás? Meddig tarthatnak ki a gazdák? –  kérdeztük

– Az almások átalakítása, az étkezési almának az arányának megduplázása sok évig tart. A fajtaváltás egycsapásra nem történhet. A jelenlegi helyzetben viszont nincs sok türelmi idő, maximum 4-5 év. Azután nagyon sokan lesznek, akik bedobják a törölközőt. Most az égieknek köszönhetően volt egy szerencsésebb évük, nem vitte el a termést a fagy. De nem indulhatunk neki minden idénynek azzal, hogy elmegyünk a templomba imádkozni, hogy a konkurenseinknél legyen csak fagyveszteség.

– Az is látható, hogy a feldolgozók, mint idén, kihasználják a gazdák kiszolgáltatottságát, az üzlet az üzlet alapon, magyar gazdák összes termésének  háromnegyed része ipari alma.  A saját, az almatermesztő közösségek tulajdonában álló feldolgozóüzem sem menti meg a gazdákat? 

– Akkor is kellene egyfajta modernizáció. Hiszen az ipari alma nem azt jelenti, hogy ott hagyjuk valahol a puszta közepén a fákat, és majd elmegyünk a termésért. Ma már a világon vannak nagyon korszerű ipari almaültetvények az Egyesült Államokban, Franciaországban. Kifejezetten ott nagy kultúrája van a cidernek. Az Egyesült Államokban inkább a rostos lé, a gyümölcsvelő miatt vannak ipari almaültetvények. Ezek az ipari almaültetvények ránézésre semmiben sem különböznek egy laikus ember számára a mellette lévő intenzív almaültetvénytől. Ugyanúgy megvan benne az öntözés, ugyanúgy távrendszerű, ugyanolyan sűrű térállással vannak a fák. Itt kettő aprócska különbség van. Az ipari almaültetvényben összesen három-négy ember dolgozik egy évben, hiszen minden munkafolyamat gépesített. Persze ott nyilván a fajtája is más ennek az almának, mint a közvetlen fogyasztásra szánt…

– Ettől a gépesítettségtől  és fajtaválasztéktól messze vagyunk, sajnos.

– Hunyadi István: Ott célfajták vannak. Ettől messze vagyunk, de azt tudni kell, hogy akármilyen nemzeti feldolgozóüzemet hozunk létre, az almasűrítmény esetében a világpiac olyan 1,5 millió tonnás – 1,8 millió tonnás nagyságrendben működik, és a legnagyobb meghatározó felvevője az üdítőital gyártól. Itt a Coca Cola az, aki gyakorlatilag meghatározza, hogy mennyit vesz át…

– Vagyis ugyanúgy csak kiszolgáltatottság maradna Önöknek. A teljes feldolgozottság lenne az ideális, nem az alapanyaggyártás. Erre lát esélyt? Hol tartanak egyáltalán a megbeszélések? Össze tudnak-e a kamarával, a minisztériummal, illetve az Európai Uniós pályázatokkal dolgozni, hogy még időben saját feldolgozójuk legyen, ami legalább az ütemes átvételt biztosítja, és a kiszolgáltatottságot csökkenti valamennyire? Ez gondolom az alapkérdése a túlélésnek.

– Igen.Tudom, csak mi egy picit szkeptikusabbak vagyunk annál, hogy csináljunk egy nemzeti üzemet, és akkor meg van oldva minden. Ugyanis, amire utalni próbáltam az nem más, minthogy a mi magyarországi sűrítmény előállításunk, egy nagyon jó évben, mint az ide volt és a teljes termést, azt a pár ezer tonnát is bevitték volna, amit az elején nem vittek be a gazdák a feldolgozóba, akkor cirka 70.000 tonnás sűrítménnyel állhatnánk ki Magyarországon. Hol van ez a világon termelt mennyiségtől?

– Értem. Ezzel még nincs vége, a feldolgozásnak, nincs biztonságban a gazda sem.

– Ha legyártjuk a 70.000 tonna sűrítményt, olyan 1,5 milliós – 1,8 milliós tonnás világpiacon kit fogunk mi ezzel zavarni, vagy befolyásolni? Tudni kell, hogy nem leszünk ármeghatározó tényezők. Ugyanarra a világpiacra kellene dolgoznia ennek a nemzeti üzemnek is, mint az összes többinek. A sűrítmény ára, a költség tényező semmivel nem lesz jobb attól, hogy mi egy új konstrukcióban dolgozzuk fel.

Azt tudnánk elérni, hogy a profitmarzsot, visszaosztja a termelőknek a gyár. Ebben az esetben felmerül a veszélye annak, hogy hosszú távon nem képes az üzem fejleszteni, meg hát karban kell tartani az gépeket. Vagyis, ha mindig visszaadjuk a profitot a termelőnek, akkor komoly működésbeli zavarok állhatnak elő néhány év alatt, mert nem lesz pénz fejlesztésre, nem lesz pénz karbantartásra, az eszközök pótlására. Viszont, ha egy ilyen feldolgozó üzemben leáll egy gép, akkor milliós nagyságrendű, akár több tízmilliós-százmilliós nagyságrendű javítási vagy csereszámlákkal lehet találkozni.

– Mikorra teszi azt az időpontot, amikor az első magyar kézben lévő, ráadásul közösségi kézben lévő feldolgozó elkezdhet működni? Egy dátumot kérek. Ön szerint?

– Hunyadi István: Ha azt a konstrukciót nézzük, ami most tervbe van véve: a beruházást uniós pénzből kívánják megvalósítani, a pályázatok keretében a megvalósulás lassú. Tehát…

– Benne vagyunk a négy évben? Sikerülni fog?

– Szerintem nem. Tehát, ha most ki lesz írva egy pályázat, azon valaki indul. Még ha gyorsított is az elbírálás a kifizetés is időbe telik, utána komoly tervezésre van szükség. Egy élelmiszeripari üzem csak a tervezési fázisa legalább egy év, és onnantól meg kell építeni, beszerezni a gépeket.

Nagy István agrárminiszter: elindultak a folyamatok

Hunyadi István érveivel az agrárminisztert, Nagy Istvánt szembesítettük.

– Miniszter úr. A FruitVeb szakmai vezetője azt mondja, hogy a termelők talán négy évig ha kitartanak. Mire a saját, közösségi tulajdonú feldolgozó felépül, kihullanak a gazdák, feladják. Önmagában pedig a feldolgozó sem garancia. Ön optimistább ennél? – kérdeztük Nagy István agrárminisztert.

– Már beindultak a folyamatok. A közösségi feldolgozó elkészülhet. Távlatosan is látszik a jövő: a  2013-2020-ig terjedő időszak Európai Uniós forrásait már megigényelték, lepályázták a gazdák. Ezekről 98%-ban döntés született. Tudjuk, hogy 1600 hektárnyi új ültetvény telepítésére érkezett igény. Ami már nagyon korszerű, csepegtető öntözéssel ellátott, jégkár elhárító rendszerrel védett. Tehát kiváló, új fajta struktúrájú étkezési almaültetvények lesznek. E mellé, ha odarakjuk a hűtőházakat, a feldolgozó, csomagoló üzemeket, akkor ez egy nagyon nagyszerű dolog. Láthatjuk elindult már a termékfejlesztés is: nem csak egészben lehet az almát, hanem feldolgozva, különféle termékekkel értékesíteni.

– Akkor beleférnek a négy évbe, úgy gondolja?!

– A négy évbe teljességgel.

– És később sem dől romba ez egész konstelláció?

– Nem tud romba dőlni, mert az igény az alma iránt fokozatosan nő, és szerintem tanulunk mi magunk is. Például azt, hogy egyre inkább csak abban lehetünk biztosak, amit mi csinálunk, ami a hazai, és ez lesz egyenlő a minőséggel, a frissességgel. Ezért vagyok optimista.