Vértes András: meg kell tanítani a gyerekeket tanulni

Vértes András a GKI elnöke

A magyar gazdaság jelenleg megfelelő növekedést mutat, de a hosszútávú versenyképességhez elengedhetetlen az oktatás és az egészségügy hatékonyságának javítása, valamint az, hogy az EU-s választás után arrafelé közelítsünk, ahol a nagy politikai és gazdasági erők együttműködnek – mondta AzÜzlet.hu-nak Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke.

– Milyennek látja a magyar gazdaság mai állapotát?

– Ha csak a pillanatnyi helyzetet nézzük, a magyar gazdaság viszonylag biztonságosan elég gyors növekedést produkál. Ennek három fő oka van: az egyik, hogy maga a világ is elég jó növekedést produkál. Igaz, hogy Trump elnök lépései – meg számos más feszültség – mondjuk, ami magyar szempontból igazán érdekes, az például a török feszültség, a török lírának a gyengesége már lassítja a globális növekedést, de még így is egy viszonylag gyors globális növekedési periódusból jövünk majd ki. A másik elem, ami nagyon fontos, szintén külföldi elem: az Európai Unió támogatása, ami nagyon nagymértékben növeli a magyar gazdaság fejődését. A harmadik pedig a hazai elem, a nagyon gyors reálbér és reáljövedelem növekedés. Ez a három tényező olyan 4,2 százalékos GDP növekedést generál az idei évben, sőt talán picit többet is: 4,4-et mond a kormány és az MNB, de ez már nem lényeges különbség.

Vértes András

Azonban az MNB, meg mi is, a jövő évre körülbelül egy százalékponttal lassúbb növekedést mondunk. A GKI a jelenlegi 4,2-vel szemben jövőre 3,2-őt valószínűsít, és körülbelül ugyanilyen arányban megy le az MNB előrejelzése is. A kormány viszont azt szeretné, és azt kommunikálja, hogy maradni fog a 4 százalék fölötti növekedés – mi ezt egyelőre nem látjuk. Itt vannak egyébként a valódi problémák: nem közvetlenül a mostani gazdasági helyzettel van Magyarországnak gondja, hanem inkább az előtte álló feladatokkal, mert az elmúlt évtizedeket nem használtuk ki arra, hogy igazából átalakítsuk a magyar gazdaságot.

Nem a gazdaság az üzleti szektorát – azt az üzleti szektorban tevékenykedők megcsinálták, hanem az állami szektor az, ami rendkívül elmaradott. Elsősorban a közoktatás de, nem csak az, hanem közismerten és jelentősen az egészségügyi rendszer is nagyon rossz teljesítménnyel működik. Gyorsan hozzáteszem, hogy ez nem az orvosok, nem a nővérek, nem az ott dolgozók teljesítményét minősíti. Mert egy rosszul megszervezett rendszerben, nem lehet hatékonyan működni – és ez egy rosszul megtervezett rendszer.

– Milyen szerepe lehet a növekedésben az egészségügynek?

– Az hogy holnap milyen eredményes lesz a gazdaság, az alapjaiban természetesen nem az egészségügytől, vagy az oktatástól függ. De az oktatás azáltal, hogy a jövő generációit ellátja versenyképes tudással (ahogy manapság divatos mondani skillekkel) – mégis az egyik legdöntőbb elem a fejlődés szempontjából.

A másik az egészségügy. Részben azért, mert ha az egészségügyi rendszer jól működik – és még egyszer mondom, nem az emberek önmagában benne –, akkor a jelenleginél sokkal kisebb összegből, sokkal nagyobb teljesítmény jönne ki. Magyarul, jóval kevesebben betegednének meg – ami nyilván jobb megelőzést és életmódbeli változtatást is megkívánna. A másik oldalon viszont nagyon-nagyon sok befektetést, beruházást, új modern technika bevitelét az egészségügybe. Gépekre is kell gondolni, de nem elsősorban csak arra. Mert bármilyen furcsán hangzik, a legdöntőbb problémája a magyar egészségügynek ma nem ez. Hanem az, hogy van 110-120 kórháza és ezzel szemben egy ekkora országban – a nyugati példák alapján -, 30-40 maximum 50 kórháznak szabadna lennie. Mert most ezek a szétszórt kis kórházak eleve nem tudnak teljes körű szolgáltatást nyújtani, ha a páciensnek több problémája van, máshova is el kell mennie és mindenhol, ahol nincs komplex ellátás, őrült veszteségek vannak. Hogy mást nem mondjak, minden orvosi létesítményben ügyeletet kell fenntartani, és ha ezek szétszórtan, 110 kórházban vannak akkor az háromszor, négyszer annyi orvost igényel az ügyeletbe, mintha ezek kevesebb, de modern korszerű, helikopter leszállóval rendelkező kórházegységben lennének.

Budapesten is legalább 15-20 kórház van és 4-5 igazán komoly kórháznak kellene lennie, helikopter leszállóval, ami csak kettőben van. Jó példa erre az, amikor az egyik hazai szaktekintély korábban, a megye körzetében lévő kisebb gyógyító egységekben megszüntette az aktív ágyakat és helyette idősgondozó részlegeket hozott létre. (Nem mellékesen a társadalom elöregedése és a várható élettartam meghosszabbodás okán, ezen a területen is érdemes lenne kiemelten fejleszteni.) A legenda szerint, amikor az egyik kisebb településen azt vetették a szemére, hogy ha a beteget beteszik a mentőbe, mire az áldatlan utakon vele a megyeközpont kórházába érnek lehet, hogy meg fog halni. Mire a szaktekintély válasza az volt: ez valóban előfordulhat, de ha abban az alul felszerelt kórházban hagyják, akkor viszont biztosan eltávozik az élők sorából…

A modern egészségügyben, ahol iszonyatosan költséges, ugyanakkor rendkívül hatékony új technológiákra van szükség, eleve nem lehet és nem is kell ugyanolyan felszereltséget fenntartani minden kisebb településen. Ellenkezőleg: meg kell oldani a gyors elérést, jól felszerelt mentőkkel, a sztrádán, vagy – ahogy nem véletlenül említettem már -, akár helikopterrel. Az idő azért is sürget, mert egy rendszer átalakítás az egészségügyben 10-15 évet igényel. Ráadásul nem az a lényeg, hogy minél tovább éljünk, hanem az, hogy ezzel párhuzamosan minél tovább legyünk egészségesek. Ezt célozza például most a szlovák egészségügyi reform – amelyben érdekes módon egy magyar tanácsadó is komoly szerepet vállal – ahol felismerték, hogy miközben egy ilyen átalakítás ugyan nem olcsó dolog, de a nyereség emberéletet és munkateljesítményt jelent. Hiszen ne felejtsük: csak az egészséges ember tekinthető teljes értékű munkaerőnek.

– Elvonatkoztatva az oktatástól és az egészségügytől, a mai, kiszámíthatatlan világpolitikai változások váratlan gazdasági hatásai mellett milyennek látja Magyarország reagáló képességét?

– Azt gondolom jelentősen erősítené ezt, ha nemzetközi szinten, különösen az Európai Unió ügyeiben a közös érdekek megoldásokat kereső kompromisszumok irányába mozdulnánk el. Így is komoly – sok szakértő szerint meglepő – eredmény, hogy egy olyan jelentős gazdasági szereplő, mint a BMW minket választott. De szerintem egy Európai Uniós beilleszkedési politikára így is feltétlenül szükségünk lenne. Magyarország ugyanis olyan pici, hogy egy olyan globális játékos, mint az EU támogatása nélkül, világpiaci méretekben komolytalan szereplő. Persze az EU-s választások előtt sokfelől, sok minden elhangzik, de azt gondolom, legkésőbb az új erőviszonyok rendeződése után arrafelé kellene közelíteni, ahol a nagy politikai és gazdasági erők együttműködnek.

– A GKI a makrogazdasági kutatások mellett cégeknek is dolgozik. Ezek alapján, a mikrogazdaság irányából milyen képet lát?

– Mi jellemzően a Magyarországon tevékenykedő közepes és nagy cégekkel dolgozunk együtt. Számukra – tulajdonosi háttértől függetlenül – részben az okoz gondot, hogy az állam nem eléggé hagyja a piaci versenyt. Ezen mi természetesen nem tudunk segíteni. Abban viszont igen, hogy az üzleti szféra vezetőivel rendszeresen találkozunk és elemzéseket, statisztikákat készítve beszélgetünk a jövő lehetőségeiről. Ahol az igazi kihívás a digitalizációban, a lehetséges gazdaságfejlődési modellben, a megosztáson alapuló üzleti modellben (sharing economy) rejlő lehetőségekben rejlik.

A legjobban most még a munkaerő és szakemberhiány jelent kihívást, de ők is tisztában vannak azzal, hogy a kisebb cégek modern gépek, a nagyobb vállalatok pedig robotok alkalmazásával hamarosan túllépnek ezen a problémán. Ami abból fakad, hogy miközben a nyugat elszívta a kelet-európai munkaerőt, kelet-európán belül is erős a munkaerő elvándorlás. Láttunk persze már nyugaton is ilyen folyamatot, amikor jellemzően a spanyol, a török, a jugoszláv vendégmunkások vándoroltak például Németországba, de az annyiban más volt, hogy jellemzően az alacsonyan kvalifikált munkahelyeket töltötték be. Ahogy például a kiskereskedelem bizonyos szegmensében például az arabok is komoly szerepet kaptak. Ma viszont már összetettebb a kép: a dolgos munkaerő mellett a képzett szakemberek iránt a legnagyobb a kereslet.

Ezt is jó példája annak, hogy az Európai Unió piacának megnyitása komoly kihívásokat rejt. De alapjaiban, mégis mindenkinek tartogat előnyöket is. Ám ezért meg kell dolgozni, mert nincs ingyen ebéd: jó döntéseket kell hozni, sokkal többet, mint most és az embereknek meg kell adni a tudás felszívásához szükséges pályákat. Mert a magyar közoktatási rendszer jelenleg nem készíti fel az embereket az új kihívásokra. Jellemző, hogy miközben a tankötelezettség korhatárát ismét fel kellene emelni 18 évre, ma Magyarországon többen hagyják el az iskolát anélkül, hogy befejeznék azt, mint tíz éve. A legfontosabb pedig szerintem az, hogy miközben a gyerekeket megtanítják az alapokra, ennél is lényegesebb, hogy megtanuljanak tanulni. Folyamatosan, egy egész életen át tanulni.