Genetikai hibáktól szenvedtek az utolsó gyapjas mamutok a jeges-tengeri Vrangel-szigeten egy új kutatás szerint.
A szigeten mintegy 4000 éve elpusztult állatok voltak valószínűleg a faj utolsó képviselői a világon. Egy nemzetközi kutatócsoportnak a Genome Biology and Evolution című szaklapban megjelent kutatása szerint ezek a gyapjas mamutok (Mammuthus primigenius) sokféle genetikai hibától szenvedtek, melyek többek között szaporodási képességüket és szaglásukat is károsították.
Vincent Lynch, a New York államban lévő Buffalói Egyetem tudósa és munkatársai összehasonlították az Oroszországhoz tartozó Vrangel-szigeten feltárt mamutmaradványok örökítőanyagát három ázsiai elefántéval és két idősebb mamutéval, melyek akkor éltek, amikor a populációjuk még jóval nagyobb volt. Ebből az összehasonlításból azonosították a Vrangel-szigeti mamutok DNS-ének genetikai mutációi.
“Mindig történnek ilyen mutációk, hogy károsak-e, nem olvasható ki egy összehasonlításból” – mondta Alexander Dammermann, a Bécsi Egyetem Max Perutz Laboratóriumának és a Bécsi Orvosi Egyetemnek munkatársa.
Dammermann a HYLS1 nevű gén szakértője. Ennek a génnek a mutációival függ össze embereknél a Hydrolethalus-szindróma, mely több szövetben fejlődési zavart okoz.
Sejtmodellek segítségével vizsgálták meg a kutatók, hogy a talált mutációk valóban káros hatással voltak-e az állatokra.
Szintetizálták a mutálódott géneket, és elefántoktól, békáktól és emberektől származó sejtkultúrákba ültették be őket. Így tesztelni, hogy a megváltoztatott gének normálisan működnek-e és az általuk irányított folyamatokból származó proteinek a szokásos módon lépnek-e interakcióba a sejtfolyamatok során más génekkel vagy molekulákkal.
A HYLS1 gén mellett további mutáns géneket vizsgáltak, melyek fontos szerepeket töltenek be többek között a neurológiai fejlődésben, a hímek termékenységében és a szaglásban.
A vizsgálatból kiderült, hogy a mutációk egy sor hibát okoztak.
Lynch szerint például az, hogy a Vrangel-szigeti mamutok elveszítették szaglásukat, oda vezethetett, hogy nem voltak képesek felismerni az ehető növényeket.
A rendellenesség miatt populációjuk nagyon gyorsan néhány száz egyedre csökkent. Emiatt a genetikai sokszínűség is csökkent és belterjesség alakult ki, ami korlátozta a fajnak azt a képességét, hogy elhárítsa a káros genetikai mutációk kialakulását.
“Ez a veszély fennáll minden faj esetében, melyeket ma a kihalás fenyeget: ha populációjuk túl kicsi lesz, náluk is káros mutációk jöhetnek létre, melyek kipusztulásukhoz vezethetnek” – mondta
