A Toyota Camry mindig is külön utakon járt. Miközben a legtöbb gyártó már régen feladta a hagyományos, nagy szedánokat Európában, a japánok továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy legyen a kínálatukban egy elegáns, kényelmes, nyugodt limuzin azoknak, akik nem SUV-ra vágynak. A Camry pedig pontosan ezt nyújtja: visszafogott presztízst, minden erőlködés nélkül. És ami a legszebb, hogy hibridként mindezt olyan fogyasztással teszi, amivel a legtöbb dízel is csak tisztelettel bólogathat.
Formáját tekintve a Camry nem akar hivalkodni. A vonalai letisztultak, arányai klasszikusak, az új részletek pedig csak annyira látványosak, hogy érezzük: modern autóval van dolgunk. Hosszú motorháztető, enyhén emelkedő övvonal, határozott, mégis mértéktartó kiállás. Ha mellé állítanánk egy másik prémium autót, talán kevesebb figyelmet kapna – de ebben is rejlik a vonzereje. Ez az autó nem akar bizonyítani. Elég, hogy jól néz ki, és igazából mindenben jó, miközben nyugalmat is áraszt.
Az utastérben is ez a nyugodt elegancia folytatódik. A helykínálat nagyvonalú, elöl-hátul bőséges tér áll rendelkezésre, a hátsó lábtér gyakorlatilag főnöki kategória. Az ülések fotelszerűek, kényelmesek, hosszú úton is finoman tartanak. A csúcsfelszereltség esetében a hátsó kartámaszba épített panelről állítható a klíma, az ülésfűtés és a roló is – igazi sofőrös autók világát idézve. A műszerfal nem a manapság divatos ultramodern, nagytabletes, hanem éppen az a szép, hogy azt a klasszikus vonalat hozza ami könnyen kiismerhető és szerethető. Külön pontot ér, hogy a Toyota továbbra is hisz a fizikai gombokban, így a klímaállítás egy mozdulat – nem kell hozzá túlbonyolított menürendszer.
A Camry Hybrid lelke a 2,5 literes benzinmotor és az új lítium-ion akkumulátorral dolgozó hibridrendszer. A teljesítmény 230 lóerő, ami papíron is tisztességes, a valóságban pedig pontosan elég ahhoz, hogy az autó mindig nyugodt magabiztossággal közlekedjen. Csöndesen, finoman indul, városban sokat gurul teljesen elektromosan, és amikor a benzinmotor belép, az sem zavaró a gyorsítás egyenletes és kulturált. Nem sportautó, de nem is annak készült: inkább az autózás békés, harmonikus oldalát mutatja.
A fogyasztás pedig a modell egyik legerősebb ütőkártyája. Városban könnyedén hozható 5 liter körüli érték, országúton 5,2–5,5 literrel el lehet járni, autópályán 130-as tempónál is 6,5–7 liter körül marad. Mindezt egy közel öt méteres, 1,6 tonnás, teljes értékű nagyautó produkálja – nagyjából úgy, ahogy a modern dízelek, csak épp egyszerűbben, csendesebben és a villanymotorral járva nulla emisszióval.
Vezetni a Camryt kifejezetten megnyugtató élmény. A futómű kényelmes, még a nagyobb kerekeken is fesztelenül suhan az autó, a zajszint alacsony, az összhatás letisztult és harmonikus. Ez az autó nem sietteti a sofőrt. Nem „biztat” gyorsításra, nem akar sportos lenni. Inkább azt sugallja: ülj bele, állíts be egy jó zenét, és kényelmesen menjünk el bárhová.
A csomagtartó 529 literes, a limuzinoknál megszokott módon nem túl nagy nyílással és ami viszont furcsa: a csomagtartó az Executive verzióban nem bővíthető, mert az ülések elektromosan állíthatók, és nem hajthatók le. Az alapverzióban ez megoldott, de ott nincs az a sok elektronikus finomság.
Összességében az egész autó minőségérzete kifejezetten józan, tartósnak ható anyagokkal – tipikusan Toyota-módra. Ahogy szokás, mert a Camry nem egy-két évre, hanem hosszú időre ígér jó társaságot – ráadásul józan, 17 milliós induló és 20 milliós extrákkal teli áron.
Érsek M. Zoltán
A cikk testvérlapunk Az Utazó felületén jelent meg.
