A magyar reklámadóhoz kapcsolódó szankciórendszer összeegyeztethetetlen az uniós joggal – állapította meg az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága a Google ügyében.
2017 januárjában a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) mulasztási bírságot szabott ki a dublini székhelyű Google Ireland társaságra a reklámadóhoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. A magyar jog szerint e kötelezettség elmulasztásáért első alkalommal tízmillió forint, majd naponta az előzőleg kiszabott mulasztási bírság háromszorosának megfelelő, mindösszesen egymilliárd forint összegű bírság szabható ki.
A Google keresetet terjesztett elő a bírságok kiszabásáról szóló határozatokkal szemben, azt állítva, hogy a magyar jogszabályok diszkriminatívak, sértik a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét.
Az uniós bíróság azt állapította meg, hogy az a tagállami szabályozás, amely egy másik tagállamban letelepedett reklámszolgáltatót a reklámadó-kötelezettségét illetően bejelentkezési kötelezettség alá vet, nem ellentétes az uniós joggal, a szolgáltatás szabadságával.
A bíróság azt is kimondta, hogy ezen elvvel ellentétes viszont a szabályozásnak az a része, amely elő írja, hogy egy másik tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtóval szemben, amely nem tett eleget a bejelentkezési kötelezettségének, néhány nap alatt egymást követően több mulasztási bírságot is ki lehet szabni.
Ezen felül pedig azt is kifogásolta az ítélet, hogy a magyar szabályozás lehetőséget ad arra is, hogy a bírság halmozott összege elérje a több millió eurót anélkül, hogy az illetékes hatóság a bírságok halmozott összegét véglegesen megállapítaná, és a határozat elfogadását megelőzően biztosítaná a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges időt. Nem biztosít ezzel lehetőséget az észrevételek megtételére, valamint az illetékes hatóságot nem kötelezi arra, hogy vizsgálatot folytasson le a jogsértés súlyosságának megítélésére.
A bíróság kifogásolta: a reklámadóhoz kapcsolódó szankciórendszer olyan bírságok kiszabását engedi meg, amelyek összege jóval nagyobbak, mint azok, amelyeket a Magyarországon letelepedett reklámszolgáltató akkor kap, ha a nyilvántartásba vételi kötelezettségét megsérti.
Ez a bánásmódbeli különbség, amelyet a bíróság aránytalannak és következésképen nem igazoltnak ítél, a szolgáltatásnyújtás szabadsága tiltott korlátozásának minősül – szól az ítélet.
