Fotó:Freepik
Donald Trump amerikai elnök tavaly olyan mértékben emelte meg az Egyesült Államok importvámjait, amire több mint egy évszázada nem volt példa. A külföldről érkező áruk jelentősen megdrágultak, számos olyan vállalkozás került nehéz helyzetbe, amely importtermékekre vagy alkatrészekre építette működését, és közülük nem egy végül lehúzta a rolót. Mindezek ellenére a negatív gazdasági hatás mégsem volt akkora erejű, mint amit sok elemző jósolt, amikor 2025 tavaszán Trump gyakorlatilag az egész világról érkező termékekre két számjegyű vámokat jelentett be.
Egy friss kutatás – amelyet a Harvard Egyetem és a Chicagói Egyetem közgazdászai készítettek – most részletes magyarázatot is ad erre. A The New York Times beszámolója szerint a kutatók az amerikai kormány vámbevételeit hasonlították össze az importált áruk összértékével, és arra jutottak, hogy a tényleges, cégek által kifizetett átlagos vámszint 2025 szeptemberének végén mindössze 14,1 százalék volt. Ez körülbelül fele annak, amit a Trump-adminisztráció hivatalosan kommunikált. A névleges, kereskedelemmel súlyozott átlagvám áprilisban 32,8 százalékon tetőzött, szeptemberre pedig 27,4 százalékra mérséklődött — de a tényleges teher ennél folyamatosan jóval alacsonyabb maradt.
Ennek több oka is van. Az egyik, hogy átmeneti mentességet kaptak azok a termékek, amelyek már hajókon úton voltak az Egyesült Államok felé a vámemelés bejelentésekor. Mivel a tengeri szállítás hetekig tart, a vállalatok által ténylegesen fizetett vám lassabban és fokozatosabban emelkedett, mint amit a hivatalos bejelentések sugalltak. Emellett bizonyos iparágak – mindenekelőtt a félvezetők és az azokra épülő termékek – külön kedvezményben részesültek. Ezt sokan gesztusként értékelték az amerikai technológiai óriások felé. Bár újabb elektronikai vámok bevezetését is belengették, ezek egy része végül elmaradt, így a chipimport tényleges vámterhelése átlagosan mindössze 9 százalék volt. Az olyan exportőrök, mint például Tajvan, szintén jóval enyhébb valós terheléssel találkoztak: a tényleges vámszint itt 8 százalék körül alakult, miközben hivatalosan 28 százalék volt érvényben.
Nem kevésbé fontos tényező, hogy Kanada és Mexikó esetében a – papíron – magas amerikai vámok jelentős része nem érvényesült a gyakorlatban, köszönhetően a három ország között élő szabadkereskedelmi megállapodásnak, az USMCA-nak. Sok árucikk így továbbra is vámmentesen léphetett be az Egyesült Államokba, amennyiben megfelelt az egyezmény származási szabályainak. Mivel korábban a vámok általánosságban alacsonyak voltak, sok cég nem foglalkozott az adminisztrációval. 2024-ben a Kanadából és Mexikóból érkező áruk kevesebb mint felét jelentették be USMCA-kompatibilisként, 2025-re azonban ez az arány 90 százalék körülire emelkedett, így a vállalatok nagy része már kényelmesen megkerülte a nominális vámszinteket. Ehhez járult még hozzá a vámelkerülés – olykor jogszerű, máskor kevésbé törvényes – olyan gyakorlata is, amikor cégek az áru értékét, összetételét vagy származási országát papíron módosítva csökkentették a fizetendő terhet.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az amerikaiak ne fizetnék meg a vámok árát. A kormányzati kommunikáció sokáig azt hangsúlyozta, hogy a költségek a külföldi gyártókat terhelik majd, akik kénytelenek lesznek engedni áraikból. A friss kutatás azonban ennek ellenkezőjét mutatja: a Harvard professzora, Gita Gopinath és a Chicagói Egyetem közgazdásza, Brent Neiman számításai szerint 2025-ben a vámok költségének 94 százalékát amerikai importőrök viselték, szemben a 2018–2019-es 80 százalék körüli aránnyal. A teher tehát végső soron az amerikai vállalkozásoknál és fogyasztóknál csapódik le, akik a megnövekedett költségeket magasabb árak formájában fizetik meg.
A vámok ennek ellenére látványosan átrendezték az amerikai külkereskedelmet. Kína részesedése az Egyesült Államok teljes importjából 2017 vége óta 22 százalékról mindössze 8 százalékra esett vissza. Egy másik, 2025 novemberében publikált tanulmány szerint a vámok következtében az importtermékek ára nagyjából kétszer olyan mértékben nőtt, mint a belföldi előállítású áruké. Különösen érzékenyen érintette ez azokat az iparágakat, amelyek nagymértékben támaszkodnak külföldi alkatrészekre: a tehergépkocsi- és autógyártást, az építőipari és mezőgazdasági gépgyártást, valamint az olaj- és gázipar berendezésgyártóit.
A növekvő árakkal kapcsolatos társadalmi aggodalmak nyomán a Trump-adminisztráció több alkalommal is visszakozott. Egy elnöki rendelet például egy évvel elhalasztotta a fürdőszobabútorokra, konyhaszekrényekre és kárpitozott bútorokra tervezett újabb vámemelést, míg a Kereskedelmi Minisztérium egyes olasz tészták esetében is enyhített a korábban kilátásba helyezett szigorításon.
Trump vámpolitikájának lényege az volt, hogy ha a világ legnagyobb fogyasztói piacára akarnak belépni a külföldi cégek, fizessenek érte magasabb árat. A valóság azonban azt mutatja, hogy a tényleges vámterhek jóval alacsonyabbak, mint a bejelentett szintek, miközben a költségek döntő része az amerikai cégeket és fogyasztókat terheli. A külkereskedelmi kapcsolatok átalakultak, de a kutatás szerint a terhek elsősorban az Egyesült Államokon belül csapódtak le.
Érsek M. Zoltán
