A kommunista Kína kapitalista piacgazdasága

Hogy működik a kommunista Kína kapitalista piacgazdasága? A Hszi Csin-ping vezette párt egyre intenzívebben ellenőrzi a gazdaságot. Kínában az állami vállalatok a GDP 30 százalékát adják. A magáncégeket a párttitkárokon keresztül ellenőrzi az állam. Az 500 legnagyobb külföldi cég 92 százalékánál is van helyi pártszervezet. Kína intenzíven befolyásolja a külföldön tevékenykedő és sokszor részben külföldi tulajdonban álló cégeket is.

Gazdasági csoda mellékhatásokkal

Teng Hsziao-ping a ’80-as években hirdette meg a gazdaság átalakítását. Azóta 800 millió kínai tört ki a szegénységből; a kommunista Kína a globális GDP 18 százalékát adja; abszolút értékben a világ második legnagyobb gazdasága; a vásárlóerőhöz viszonyítva a dobogó legfelső fokán áll; a gazdaság és a kínaiak jövedelme átlagosan évi 10 százalékkal nő. Egyidejűleg sosem látott társadalmi különbségek alakultak ki. A vagyoni különbségeket mérő Gini-index 20 év alatt 15 százalékkal nőtt. Az európai átlag kétszerese és az USA-nál is jóval nagyobb jövedelmi különbséget mutat.

Kommunistább, mint gondolnánk

A liberalizáció következtében sokszorosára nőtt a privátgazdaság súlya, de GDP 30 százalékát továbbra is az állami vállalatok adják. E mellett a Kínai Kommunista Párt (KKP) formális és informális eszközökkel a magáncéget is számottevően ellenőrzi. Az uralkodó ideológia szerint a magángazdaságnak a társadalom és ezért a párt érdekeit kell szolgálnia.

A KKP a gazdasági átalakulás ellenére alig vesztett súlyából. Sőt, a párttagok száma 92 millióval rekordot döntött. Az 1,4 milliárd kínai 6,6 százaléka KKP-tag. Összetételük köszönő viszonyban sincs a párt saját ideológiájával: munkások és parasztok helyett értelmiségiek és közalkalmazottak. Megszűnt a korábban osztályellenségnek számító vállalkozók felvételi tilalma is. A három csoport, amelyet a KKP eufemisztikus szakzsargonja a ’képzett munkaerő’ megjelöléssel illet, a tagok 50 százalékát teszi ki. A munkások és parasztok arány 30 százalék alá süllyedt.

Az új tag többsége karrierje gyorsabb és eredményesebb építésének reményében lépett be. Fontos cél a párttagok nemzeti szellemiségének erősítése is. Ennek érdekében a KKP társasutakat szervez olyan helyekre, amelyek Kína, illetve a KKP történetében fontos szerepet játszottak.

Harc az ’ideológiai elhajlók’ ellen

Mióta 2013-ban Hszi Csin-ping vette át a Párt és a kormány irányítást, a KKP irányvonalának még szorosabb követését várják el a tagoktól. A korrupció leküzdésének jelszavával harc indult a párt mellett a közigazgatásban, a magánszektorban is. A párt elvárja, hogy tagjai ’szavakban és tettekben is kövessék az ideológiát’, ’erkölcsösen életvitelt folytassanak’, valamint, hogy ’szerényen és visszafogottan éljenek’.

Aki nem tartja magát a párt politikájához, hamar kiesik a ’bizalom köréből’. Erre jó példa a világ legnagyobb online fizetési rendszere, az Alibaba alapító-elnöke. A karizmatikus Jack Ma kínai viszonyok között meglehetősen nyíltan beszél. Amikor tavaly ősszel a KKP, illetve az állami bankrendszer lett a szidalmainak a tárgya, a pekingi vezetésnél betelt a pohár: Jack Ma eltűnt a nyilvánosság elől, valószínűleg őrizetbe került; az Alibaba tőzsdére meneteli engedélyét visszavonták és tevékenysége korlátozására kötelezték.

Az Alibaba esete azt is mutatja, hogy a párt jóval aktívabban avatkozik be a gazdaságba és a cégek tevékenységébe, mint az a nyugati piacgazdaságokban megszokott. Egyrészt, hogy lojalitásra kényszerítse őket. Másrészt, hogy a gazdaság kulcsfontosságúnak tartott szegmenseit ellenőrizze. Az Alibaba a legnagyobb kínai online áruházként és digitális fizetési rendszer üzemeltetőjeként felbecsülhetetlen értékű adatokkal rendelkezik kínaiak százmillióinak vásárlási és fizetési szokásairól. E mellett a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hiteleken keresztül cégek tízezreit tartja pénzügyi ellenőrzése alatt.

A Párt mindenhol ott van

„A Párt feladata a kormány, a haderő, a társadalom, az oktatás és a gazdaság vezetése” – fektette le Hszi Csin-ping. Ennek gyakorlati kihatása a gazdasági irányítására a 2018-as direktíva, mi szerint helyi pártszervezetet kell alapítani minden Kínában bejegyzett vállalatnál. A külföldi cégek nyugati leányvállalataira nem vonatkozik az előírás, az 500 legnagyobb 92 százalékánál mégis működik már pártszervezet. Így a KKP az állami vállaltokon és a kormányzati gazdaságiirányításon keresztül nem csak közvetlenül, de a céges pártitkárok segítségével közvetve is irányítja a gazdasági folyamatokat.

Fegyelmi Vétségek Központi Bizottsága

A ’Fegyelmi Vétségek Központi Bizottsága’ (CCDI) az egyik legélesebb fegyver a KKP kezében a párttagok megregulázására. A bizottság bírósági kontroll nélkül szab ki szankciók azokra, akik nem tartják magukat a KKP irányvonalához. A CCDI a néhány éve meghirdetett korrupció elleni harcra hivatkozva egyre kisebb ’elhajlások’ esetén, egyre gyakrabban, egyre súlyosabb büntetéseket alkalmaz.

Az úgynevezett ’Gyűlések a társadalom demokratizálódásáért’ deklarált célja az ’ideológiai elhajlók megszégyenítése’. A kínaiak számára Mao, Magyarországon pedig a Rákosi-korszakból ismert gyűléseken a párttagoknak az ’elhajló’ elvtársaikat kell kritizálniuk, akiknek önkritikát kell gyakorolniuk. A gazdasági társaságoknál a vezetéssel szembeni lojalitás biztosítására is szolgálnak a fórumokat.

A Párt már a spájzban van

A KKP elsősorban az elvtársak továbbképzésére, kulturális és szabadidős tevékenységeik szervezésére és új tagok toborzására használja a párttitkárokat.

A magáncégek tevékenységébe még ritkán szólnak bele a párttitkárok. De ez változtathat, ha a KKP a gyakorlatban kezdi alkalmazni ’A kínai karakterű modern vállalatok szervezet és működése’ címet viselő irányelvet. A 2020-ban elfogadott direktíva szerint „a magántársaságoknak is tudomásul kell venniük, hogy a személyzeti döntésekben a Párté a végső szó”.

Ye Quing, a ’Kínai Kereskedelmi és Iparkamara’ elnökének értelmezése szerint az irányelv világos célja, hogy a vállalatok személyzeti osztályait a párttitkár kontrollja alá rendelje. A jövőben a helyi pártszervezetek jóváhagyása kellene a dolgozók felvételéhez és elbocsátásához. Ye Quing szerint az irányelv végrehajtásának részeként a CCDI mintájára pártfórumot kellene létrehozni a vállalatok párthűségének felügyeletére és a pártfegyelem megsértésének szankcionálására. Az új testületnek akkor is fegyelmi joga lenne, ha „egy dolgozó morálisan megkérdőjelezhető módon viselkedik akár privát, akár az üzleti életben”. Quing a ’Kínai Kereskedelmi és Iparkamara’ éves gyűlésén nyíltan kimondta, hogy a KKP fegyelmi hatáskört akar magának a nem párttag kínaiak felett is. „A magánvállalatoknak hasonló elvek szerint kellene működniük, mint az államaiknak” – foglalta össze az irányelv lényegét.

Mindezeken túl a párt irányelveit a cégek szervezeti és működési szabályzatának részévé kellene tenni, az irányelv végrehajtásának és az új fegyelmi fórum működésének személyi és anyagi terheit pedig a cégeknek kellene viselniük.

Gazdasági imperializmus

Ahogy a XX. században, úgy a XXI-ben is nagy ideológiai flexibilitást mutat a KKP hatalma fenntartása érdekében. A vezetés elengedhetetlennek tartja a mindennapokat egyre jobban meghatározó magángazdaság ellenőrzését.

Miközben Peking külpolitikailag és katonailag hagyományosan visszafogott, gazdaságilag egyre erősebben van jelen szerte a világban, különösen az ’Új Selyemút’ beruházásai megvalósulnak nyomvonalán.

A projekt keretében intenzíven befolyásolhatja és ellenőrizheti a külföldön tevékenykedő és sokszor részben külföldi tulajdonú cégeket is.

Petrus Szabolcs