A 2021/22-es tanévtől többszörösére nő a tandíj az uniós fiataloknak Nagy-Britanniában, ezért tömegesen hagyhatják el a szigetet jelentős anyagi érvágást okozva az intézményeknek, ahol – mint a miniszterelnök is – a kínaiakban bíznak. A magyar fiatalokat eddig ösztöndíjprogram támogatta. Kérdés, ez mire lesz elég.
Realitásból álom lett a szegényebbeknek?
Lezárultak azok az évek, amikor az európai szülők komolyan gondolhattak arra, hogy gyermekük egy elit angol egyetemen fog tanulni. A következő tanévtől ugyan akkora tandíjat kell fizetniük az európaiaknak, mint bármelyik más külföldieknek. Az eddigi kedvezményes 9 ezer font helyett 25 ezret. Ezzel a legtöbbek számára realitásból álommá válnak az oxfordi vagy cambridge-i tanulmányok.
Az uniós fiatalok elesnek a brit diákhitel lehetőségétől is, amelyet a kormány eddig a szigetország fiataljai mellett számukra is biztosított. A kamatmentes tanulmányi kölcsön jóvoltából csak a diploma megszerzése és az első munkahely megtalálása után kellett utólag visszafizetni a tandíjat. Így vált elérhető a brit felsőoktatás a vagyontalan szülők gyermekeinek is. Csak a megélhetésükről kellett gondoskodni, ami például az egyetem melletti munkavállalással számukra is lehetséges volt.
Magyarországon a Stipendium Peregrinum ösztöndíjprogramra jelentkezhettek, akik a világ legjobb egyetemeire szerettek volna felvételizni. Idén 225 millió forintot szánt a kormány az ösztöndíjakra.
Négy éves tanulmányi idővel számolva eléri a 100 ezer fontot (40 millió forint) a tandíj! Ha ehhez hozzávesszük a megélhetési költségeket, nyilvánvaló, hogy csak diákmunkával nem lesznek a Nagy-Britannia-i tanulmányok finanszírozhatóak. A szülők pénztárcáján fog múlni, hogy a Oxford és Cambridge realitás vagy álom lesz egy európai fiatal számára.
Az új szabály 2020. január 31-ei Brexittel már érvényben van. Elvileg azonban az idei év végéig tartó átmeneti időszak miatt még nem szabadna érvényesülnie. A szeptemberi tanévkezdéskor az európaiaknak továbbra is csak 9 ezret kellene fizetniük. A gyakorlatban viszont 25 ezret fognak kérni tőlük és nem részesülhetnek már a tanulmányi hitelben sem – ez szerepel ugyanis a londoni szakminisztérium egyetemeknek megküldött iránymutatásában.
Az intézményeknek is fájni fog
Az európai hallgatók többségének eltűnése a brit felsőoktatási intézményeknek komoly anyagi érvágás lesz. A 485 ezer hallgatóból jelenleg 143 ezer a 27 uniós tagállamból érkezik. Ők teszik ki tehát a diákok harmadát és gondoskodnak az egyetemek bevételének ugyan ekkor hányadáról.
„Ha a kormány nem ellensúlyozza a kiesést, össze fog omlani a költségvetésünk” – mondja a Guardian kérdésére Nick Hillman, a ’Higher Education Policy Institute’ igazgatója.
Az uniós hallgatók 60 százalékának azonnali eltűnésével számol a küszöbön álló tanévtől. A legtöbben, 14 ezren Olaszországból érkeztek eddig. Őket a 14 ezer német és ugyan ennyi francia, majd a 10 ezer spanyol diák követte. „A humán tőke elvesztése hosszú távon még jobban fog fájni a brit tudományos életnek” – folytatja Hillman.
Nem mindenhol aggódnak
A külföldiek távozása nem érinti egyenlően az egyetemeket, a szakokat. A várakozások szerint a legjobb nevű egyetemeken, illetve a piacképesebb szakokon többen maradnak, mint például egy kisebb főiskola nyelvészeti képzésében. Egyrészt, mert a tehetős szülők gyermekei továbbra is elérhető marad a brit felsőoktatás, és ha ők Nagy-Britannia mellett döntenek, a jó nevű egyetemeket preferálják. A piacképesebb szakok hallgatóinak, például a leendő közgazdásoknak pedig sokkal könnyebb jól fizető egyetem melletti állast találniuk, hogy ebből finanszírozzák a szigetországban folytatott tanulmányaikat és megélhetésüket.
A brit kormány szerint az egyetemek túldramatizálják a helyzetet. Boris Johnson a témával összefüggésben a 120 ezer Nagy-Britanniában tanuló kínaira hívta fel a figyelmet. Ők adják a külföldi hallgatók legnagyobb csoportját és a számuk évről-évre emelkedik. „Meg fogják tölteni az olaszok, németek és franciák után üresen maradó helyeket az előadótermekben” – prognosztizálja a miniszterelnök.
„A legjobb nevű egyetemeken szinte bizonyosan. A nagyvonalú állami ösztöndíjaknak köszönhetően ugyanis ezekben tanul a kínaiak többsége” – teszi hozzá Hillman. Tehát ebben a vonatkozásban is a kisebb intézményeken és a kevésbé piacképes szakokon fog csattanni az ostor.
