Budapest, az Andrássy út, a Dreschler palota és a később az épületben működő Állami Balettintézet világát is a legmodernebb köntösben idézi meg a régió első W brandet képviselő szállodája a W Budapest. Igor Buercher, a W Budapest vezérigazgatója, aki New Yorktól kezdve már több világvárosban töltött be menedzseri pozíciót, meggyőződéssel vallja, hogy Budapest még a mainál is sikeresebb lesz a turizmus területén.
Amikor az ember a W Budapest főbejáratán belép – ami nem az Andrássy úton, hanem az egykor a lovaskocsik számára kényelmesebb parkolási lehetőséget adó Hajós utcáról nyílik-, a történelmi félköríves bejáraton egymás után következő fénycsövek alatt tovább haladva, szinte egy illúzió részesének érzi magát, ami Igor Buercher, a W Budapest vezérigazgatója szerint korántsem véletlen, hiszen ezzel is a világhírű magyar illúzionista, Hudini világát szeretnék megidézni. Éppen úgy, mint ahogy a szobák fodros díszei az egykor itt volt balettművészek szoknyáinak emlékét varázsolják elénk.
Beljebb lépve pedig az aulában mintha Wes Anderson legendás Grand Hotel Budapest filmje elevenedne meg a pasztell cukorka színvilágú retro hangulattal, ami jobban megvizsgálva persze ultramodern köntösben jelenik meg. Így aztán szinte magától adódik a kérdés a vezérigazgató felé: amikor állomáshelyet váltott miért Budapestet választotta?
– Azért, mert Budapest egy fantasztikus város, olyan, ahol minden megvan. Van csodálatos építészete, történelme, mégis egy nagyon modern hely. Vannak vonzó események, mint például a Forma-1, szóval ez egy igazi turisztikai úti cél. A tulajdonos cégünk találta meg ezt a gyönyörű épületet, ami nem volt jó állapotban, de az értékeinek megőrzése mellett nagy gondot fordítottak a helyreállítására. És most itt vagyunk. Ennél nem is lehetnénk boldogabbak, mint hogy Budapesten lehetünk.
– Budapesti megbízása előtt Ön már sok különleges helyen – többek között New Yorkban, Stockholmban, Amszterdamban, Azerbajdzsánban és Ibizán -, dolgozott már a világban. Szakmailag mit tart ennek kapcsán a leginkább tanulságosnak?
– Egy kis svájci síparadicsomban nőttem fel, így már nagyon fiatalon külföldiek, turisták között éltem. Ezért mindig nagyon érdekelt, hogy mi van a világnak azon az oldalán, ahonnan ők jöttek, többek közül Izraelből, Indiából, Amerikából, egész Európából. Ezért az volt a vágyam, hogy lássam a világot. Amikor 22 éves lettem, ezért is volt rendkívül izgalmas, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy az Egyesült Államokban tanuljak. Azóta pedig már majdnem 27 éve dolgozom a Marriottnál, 10 ország 15 különböző szállodájában. Utazóként és munkavállalóként is megtanultam, hogy ha egy országban vendég vagyok, akkor ott nyitottnak kell lennem és tiszteletben kell tartanom a kultúrát, valamint a helyi hagyományokat. Úgy érzem számomra az utazás volt a legjobb iskola az életben, mert az szerintem ez kitágítja az ember látókörét és az elméjét. Így nem lesz csőlátó, aki csak azt látja, ami körülötte van: más perspektívákat is megismer a különféle emberek életmódjáról, és ezáltal mindenkit tisztelettel tud kezelni. Ez számomra rendkívül fontos az életben.
– Milyen kihívást jelent az, hogy folyamatosan változtatta az állomáshelyeit?
– Szállodai vezérigazgatónak lenni azt jelenti, hogy néhány évente új helyre megyünk. Nem feltétlenül kell, hogy így legyen, de sokan azért csináljuk így, mert szeretjük ezt az életstílust. Persze ilyen személyiség kell ahhoz, hogy valaki képes legyen erre: nagyon alkalmazkodó képesnek kell lenni az idegen kultúrákhoz és magához az adott helyen megszokott üzleti élethez. Számomra természetes ez az alkalmazkodóképesség, nyitott szemléletmód, amit én a siker valódi alapjának tekintek.
– Hogyan kezdi el a munkát egy-egy új állomáshelyen?
– Azért szép feladat a Marriott Internationalnál dolgozni, amihez a W szállodai brand is tartozik, mert közel 9000 szállodánk van világszerte. Ezért bárhol is kötöttem ki, az esetek 90 százalékában mindig volt egy testvérszálloda, vagy egy regionális irányító struktúra. Ezért bárhová érkeztem, a cégnek mindig, mindenütt volt valamilyen rendszere, amire támaszkodni tudtam és így technikailag nem voltam egyedül. Mindez nagy segítséget jelent abban, hogy a kezdet kezdetén meg tudjuk vetni a lábunkat. Ez az egyik dolog. A másik az, hogy egy szálloda vezetésében, akár Budapesten, akár Spanyolországban, akár Amerikában, az alapfeladatok mindig ugyanazok. Tehát nem kell mindig a nulláról kezdenem.
– A különböző helyekre magával viszi a régi kollégáit?
– Általában, amikor egy új szállodába kerülsz, ott már van egy csapatod, és azzal dolgozol. Nagyon furcsa volna valakit kívülről hozni magammal, szinte soha nem is tettem ilyet. A meglévő csapattal kezdek a munkához, őket próbálom motiválni, belőlük a legtöbbet kihozni, hogy ezzel aktivizáljam és pozicionáljam a szállodát, és megpróbálom jobbá tenni, mint amilyen korábban volt.
Vezérigazgatóként általában már 12 hónappal az épület fizikai megnyitása előtt a helyszínen vagyok, vagyis én vagyok ott az első ember. Azután össze kell állítanom egy csapatot. Ha konkrétan Budapestet nézzük, akkor van néhány testvérszállodánk itt a piacon. A mostani vezetői csapatomba négy vagy öt embert vettem át a testvérszállodáinkból, akik készen álltak az előléptetésre, egy új márkához akartak csatlakozni, egy nyitás tapasztalatát akarták megszerezni, ezért itt a helyi tehetségekből is tudtam meríteni. És bevontam még egy-két külföldi munkatársat, bár az egyikük történetesen magyar, aki külföldön volt, a Marriottnál dolgozott, de szeretett volna hazatérni. Egy másikuk pedig egy londoni Marriott Hotelből érkezett a csapatba. A felsővezetők legtöbbje vagy a Marriottnál dolgozik, vagy korábban dolgozott, vagy egy helyi versenytársnál.
– Igaz egy szállodai csoportról beszélünk, de mi a különbség a Marriott, és a W márka között, hiszen a W önálló márka volt a Marriott felvásárlás előtt?
– A W márkát a Starwood Hotels csoport alapította éppen 25 esztendeje, 1998-ban, felismerve azt, hogy a piacon hiány volt a fiatalabbakat megcélzó, inkább az életstílusra és a szabadidőre főkuszáló luxuskából. A Marriottal 2016-ban került sor a fúzióra, amit sokan nem tudnak. Ez az integráció már régen megtörtént, így már a stabilan a Marriott része vagyunk. Az egyes márkák mind különálló jogi személyek, és sok tekintetben nagyon másként működnek. De több háttérszolgáltatásban és adminisztratív területen is együttműködünk: például a munkaerő felvétele kapcsán is összedolgozunk. Manapság ugyanis világszerte munkaerőhiány van és különösen a vendéglátásban, nagyon nehéz megtalálni a személyzetet. A mi egyik erőnk abban rejlik, hogy különböző márkák alatt már öt szállodánk van itt Budapesten, és így egy klaszterstruktúrát alakítottunk ki a munkaerő toborzásra, aminek eredményeként sikerült megtalálni azokat az elkötelezett munkatársakat, akik a siker letéteményesei lehetnek.
Most több mint 200 ember dolgozik nálunk, és így megvan a teljes tervezett létszámunk. Az az egyik stratégiánk, amikor sok embert kellett felvennünk, hogy egy sor toborzási eseményt tartunk, de ezek nem a szokásosak. Mi hoztunk egy dj-t, koktélkészítőt, workshopokat tartottunk. És stratégiailag használtuk a sajtót, a közösségi médiát, hogy terjesszük a hírünket. Négy ilyen toborzó rendezvényünk volt, és mindegyikre több mint 200 potenciális jelölt látogatott el, tehát összesen 800-an, leszámítva az online jelentkezőket.
– Mi a W és a W Budapest identitása?
– A W arról szól, hogy bármit és bármikor meg lehet tenni. Mi egy luxus életstílus-márka vagyunk, és ez jelentősen megkülönböztet minket a többi szállodától a piacon, mert a többi luxusszálloda a hagyományokban gyökerezik. Mi inkább egy előremutató márka vagyunk. Egy nagyon dizájnorientált márka, ami nem a hagyományos módon jelentkezik a piacon. A W nagyon felszabadult, nagyon erős színekkel. Modern a design, annak ellenére, hogy a W Budapest esetében a történelmi Drechsler palota épületében vagyunk. Nálunk az örökség és a modern keveréke valami váratlant hozott létre.
És a mi vendégeink mindig szeretik a meglepetést. Egyébként mi vagyunk a 68. W a világon, de a régióban az a brand első nagykövete. Ez a csodálatos neoreneszánsz épület 2002 óta üresen állt, miután a Balettintézet kiköltözött. Mi nagy körültekintéssel újítottuk fel, tiszteletben tartva az épület örökségét, és új rendeltetést adva neki. Nagyon büszkék voltunk arra, hogy visszaadhatunk valamit Budapestnek, ami a helyiek számára is érték. Mert a W egy olyan márka, ami azt szeretné, hogy a helyiek is tapasztalják meg az éttermeinket, a bárjainkat, a teraszunkat.
– Sokan azt állítják a szakmában, hogy túl sok szálloda nyílt már a luxus szegmensben Budapesten. Erről mi a véleménye?
– Nem értek egyet, mert mást mutatnak az elmúlt évek turisztikai számai. A reptéri forgalom statisztikailag jobban nőtt, mint Prágában vagy Bécsben. Ha megnézzük 2019-et, az a budapesti szállodák rekord éve volt, a város 80 százalékos kihasználtságot ért el. És a RevPAR – az egy szobára jutó bevétel -, növekedése minden évben kétszámjegyű. Tehát van még érték ezen a piacon. Ez a szakma a COVID után is talpra állt és azt hiszem, hogy miközben ebben az évben még nem fogjuk elérni a 2019-es foglaltsági szintet, az árak már most magasabbak, mint azt előre jósolták. És úgy gondolom, hogy további pozitív pálya van ebben a városban, mert ez egy nagyszerű hely. És ezt az ingatlanfejlesztők is így gondolják. Látják a jövőbeli értéket a szállodák fejlesztésében. A nemzetközileg ismert szállodaüzemeltetők érkezése pedig azt is jelenti, hogy nagy a bizalom Budapest iránt. Szerintem még több és jobb dolgok várnak ránk itt a turizmus szempontjából, miközben meggyőződésem, hogy a mi jövőnk abban is gyökerezik, hogy a budapesti társadalom része akarunk lenni.
Érsek M. Zoltán
