Ahhoz, hogy egy női munkavállaló sikeres legyen a karrierépítésben nem elég a szakmai felkészültség. Arra is szükség van, hogy megőrizze egyéniségét és szükség esetén kiálljon az érdekeiért – vallja Bánhegyi Zsófia a Szerencsejáték Zrt kereskedelmi igazgatója.
- Miért érezte úgy, hogy a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdász diplomájának megszerzése után jogi tanulmányokat is folytat?
– Pontosítanék, mert a közgáz diploma megszerzése mellett párhuzamosan fogtam bele a posztgraduális jogi szakokleveles közgazdász képzésbe. A gondolkodásmódom pedig hasonló volt ahhoz, ahogyan ma is sok fiatal gondolkodik: úgy éreztem, életem olyan szakaszában vagyok, amikor több olyan diplomát is szerezhetek, ami a jövőm szempontjából fontos, és ehhez bírom is a terhelést. A munkám során nagyon jól tudom használni ezt a plusz megszerzett jogi tudást. Igaz nem lettem jogász, de az üzleti életben nagyon sok jogi dokumentummal kell foglalkoznom, és így sokkal értőbben tudok az ügyekben dönteni vagy akár tájékozódást kérni.
A másik érdekesség, hogy negyvenéves kor felett egy újabb képzésbe kezdtem, és információs technológia szakirányon MBA-t szereztem. Ez a lépés egy tudatos válasz volt a szakmám – legyen szó a kereskedelemről vagy a marketingről – folyamatos átalakulására, ahol bizonyos szintű informatikai tudás mára már nélkülözhetetlenné vált. Például azért, hogy az üzleti igényeket hozzáértő módon tudjam csapatommal megfogalmazni az informatika felé egyes fejlesztési projektjeinknél.
– Már az egyetem után a Nestléhez került gyakornokként, de a KLM, a T-Systems Magyarország és a Telekom kommunikációs igazgatói posztja előtt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kommunikációs vezetőjeként is dolgozott. Mit tanult mind ebből emberileg és szakmailag?
– Egy nagyvállalatnál dolgozni azért előnyös, mert ott olyan, évtizedek alatt felhalmozódott szaktudás és kiforrott vállalati és vezetési kultúra vesz körül, amelyekből fiatalként és később is rengeteget lehet tanulni. Ez a koncentrált tudás minden munkatárs számára elérhető, bármilyen szinten dolgozik adott cégnél. Egy másik izgalmas tendencia, amely itthon is egyre inkább terjed, de nyugatabbra már megszokott: az államigazgatás és a piaci szféra közötti átjárhatóság. Egyre gyakoribb, hogy szakemberek karrierjük egy részét az egyik szférában kezdik, majd a másikban folytatják, és ez a mozgás lehetőséget teremt arra, hogy tudás és tapasztalat áramoljon egyik területről a másikra, gazdagítva mindkét szektort.
Én nagy híve vagyok ennek az átjárhatóságnak, hiszen mindkét szférát alaposan megismertem, miközben jelenleg egyfajta hibrid környezetben dolgozom: egy erősen piaci alapon működő, de állami tulajdonú vállalatnál, a Szerencsejáték Zrt.-nél. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor ez a szektor hatalmas globális kihívások előtt áll. Azt szoktam mondani, hogy olyan történelmi időszakot élünk, amikor a piac változása, a gyorsuló trendek, a sportfogadás előretörése és a digitalizáció mind jelentős hatással vannak az üzleti működésünkre. Ebben a szerepben különösen hasznos számomra az a tudás, amit a telekommunikációs szektorból hoztam, mivel a telekommunikáció és a szerencsejáték szektor működése ma már sok szempontból hasonlít egymásra. A szerencsejáték-ipar specifikus működését máshol nem is tudtam volna ilyen mélységben megtanulni, hiszen erre csak külföldön lett volna másik példa a monopol működés mellett. A szektor működési mechanizmusa, az innováció, a piacra viteli képesség jelentősége, a kiskereskedelmi hálózat és a digitális csatornák működése, mind nagyon hasonlít a telkóhoz, ami technológiailag egy rendkívül előrehaladott iparág. Számos kollágám is érkezett ebből a piaci szférából az elmúlt időszakban. A kereskedelmi és marketing területünk transzformációjához, modernizációjához a telekommunikációs iparág szolgált számomra az egyik mintaként.
– Emberileg mit tanult abból, hogy különböző karakterű munkahelyeken kellett beilleszkedni és szakmailag, emberileg elfogadtatni magát?
– Szerintem szerencsés helyzet, amikor valaki több ezer fős vállalati szervezetekben dolgozik, mert így idővel elsajátíthatja azt a képességet, hogy el tudja fogadtatni magát, kezelje az összetett szinteket és be tudjon illeszkedni az adott vállalati kultúrába. De emellett azt is gyorsan meg kell tanulnia, hogy megőrizze saját személyiségét, bármilyen erős hatások is érik ezzel ellentétesen, hiszen éppen ez teszi őt egyedivé. Ez nem könnyű feladat, különösen a nagy szervezetek esetében.
Nekem 25 évesen jött el az a pillanat az életemben, amikor egy új szemlélet nyílt meg előttem. Addig, még gyakornokként is, elég szervilis, bólogatós hozzáállással dolgoztam. Ezt talán még az egyetemről hoztam, ami akkoriban eléggé poroszos stílusban működött. A fordulópontot egy holland főnököm adta, aki azt mondta, mennyire várja, hogy egyszer ellentmondjak neki egy vitában, és hallhassa a saját véleményemet. Ez számomra igazi reveláció volt, és őszintén szólva, meg kellett tanulnom, hogy merjem képviselni a gondolataimat. Azóta már természetes, hogy így cselekszem a munkám során. Később pedig arra is rájöttem, hogy meg kell tanulnom mások gondolatait is meghallgatni, mert ez a képesség elengedhetetlen; néha épp az a legfontosabb, hogy képesek legyünk csendben maradni és a másikra figyelni, ha a helyzet azt kívánja.
– A női karrierekhez kapcsolódó egyik leggyakoribb kifejezés az „üvegplafon” ami arról szól, hogy a női karrierpályák útjába egy láthatatlan, előítéletekből épített gát tornyosul. Mennyire érezte ezt a pályafutása során?
– Úgy érzem, hogy szerencsés korszakban születtem és nőttem fel, de ezen a téren valójában az utánunk következő generáció fogja igazán megtapasztalni a változás valódi hatásait. Az én pályafutásomban nem a karrierépítés során találkoztam az „üvegplafonnal” – hanem egyszer a bérezés terén. Fájó emlékem egy multinacionális cégnél történt eset, ami azóta is gyakran eszembe jut, és amelyről konferenciákon is beszélek, mert szerintem tipikus példája annak, hogy egy vállalat ne csak kifelé hangoztassa az egyenlőség és integráció fontosságát, hanem a mindennapokban is hitelesen képviselje azt.
Amikor női vezetőként átéltem, hogy milyen érzés az „üvegplafon,” akkor ugyanabban a pozícióban kevesebb fizetést ajánlottak, mint a férfi elődömnek egy előléptetés során. Pedig itt már kifejezetten miattam hoztak létre egy kibővített tevékenységkörű, csoportszintű pozíciót. Végül kiálltam magamért éppen a saját anyavállalatuk normáira emlékeztetve a vezetőséget, és sikerült legalább a férfi elődömmel egyező fizetést elérnem. Azért is álltam ki az egyenlő elbánásért adott helyzetben, hogy az utánam érkező női kollegákkal talán ez már ne történhessen meg. Egyébként női munkavállalóként a megkülönböztetésnek inkább – mondhatni – komikusabb formáival találkoztam többször.
– Például?
– Előfordul, hogy amikor az új férfi tárgyalópartnerek bemutatkoznak a férfi kollégáimnak, engem egyszerűen kihagynak. Vagy mindenkinek adnak névjegyet, csak nekem nem. De volt olyan is, hogy egyedüli nőként az akkori cégem fogadásán hostessnek néztek, holott a legnagyobb információtechnológiai vállalat menedzsmentjének tagja voltam. Ehhez hasonló eset volt, amikor említettem, hogy egy légitársaságnál dolgozom és erre megkérdezték melyik járaton repülők. Mert annak ellenére, hogy akkor termékmenedzserként már 12 országért feleltem, nem gondolták, hogy nőként más szerepem is lehet a cégnél, mint az utaskísérői munkakör. De ezeket a helyzeteket érdemes kellő humorral kezelni, mert gyakran tudatalatti előítéletekből fakadnak, az illető észre sem veszi, hogy esetleg helytelenül vagy kissé bántóan cselekszik.
– A Magyar Marketing Szövetség elnökségi tagjaként is szemlélve mi az, ami a kereskedelem és a marketing területén leginkább megváltozott, fejlődött az elmúlt időszakban?
– Úgy látom, mindkét terület óriási átalakuláson megy keresztül. Különösen érdekes, hogy Magyarországon véleményem szerint a marketing ezen az úton előrébb jár, míg a kereskedelem – főként a kiskereskedelem – lassabban alkalmazkodik, és sok helyen még mindig elavult struktúrában működik. A digitális transzformáció elsősorban az online értékesítés területén jelent meg hazánkban, míg a kiskereskedelmi hálózatok szintjén a modernizációs folyamat még lassabban halad. A marketing ezzel szemben gyorsan felvette a nemzetközi trendeket: büszkék lehetünk a magyar szakma eredményeire és a nemzetközi díjakra. Ennek a sikertörténetnek az egyik alapja szerintem az, hogy a marketing szakemberek közössége erős és összetartó, különösen a Covid időszak óta. Számos platformon dolgozunk együtt, közös kezdeményezések születnek, amiben a Magyar Marketing Szövetség is jelentős támogató szerepet vállal. Ezzel szemben a kereskedelemben ezt a fajta koncentrált szakmai kohézió és tudásmegosztás véleményem szerint még nincs jelen például a kereskedelmi vezetők között, csak sziget-szerűen működik.
– Mivel mentorként is segíti a fiatal hölgyek karrierépítését, magától adódik a kérdés: a szakmai tudás mellett mi az, amit szellemi útravalóként átad nekik.
– Az Európai Lottótársaságok Szövetsége különös figyelmet fordít a női vezetők mentorálására, hiszen az iparágban még mindig alacsony az arányuk, bár egyéve már egy szlovén női elnök irányítja a szervezetet. Ennek a kezdeményezésnek a részeként immár második alkalommal veszek részt mentorként. Európa-szerte összesen tizenkét mentor dolgozik tizenkét mentorálttal, és ebben a programban én egy finn kolléganőt támogatok. Kiemelten fontos számomra, hogy a rendelkezésünkre álló kilenc hónap alatt segítsem őt a szakmai fejlődésében hosszú úton.
Fontosnak tartom a mentor szerepet, mert én is sokat tanulok a folyamatból. A szövetség által biztosított, ingyenes képzések kiváló lehetőséget nyújtanak a fejlődésre, és amit a mentorálás során elsajátítok, azt a mindennapokban is hasznosítani tudom a kollégáim körében. Sok fiatal, női kollégám van, akikre úgy tekintek, mint egy kisebb közösségre, és vezetőként igyekszem kiemelt figyelmet fordítani rájuk. Mert ma már a vezetői szerep nem csupán az irányításról szól, hanem arról is, hogy mentoráljuk és támogassuk a csapatunk tagjait a fejlődésükben.
És mi az üzenet, amit a finn mentoráltamnak átadok? Ehhez visszacsatolnék az elején mondottakhoz: soha ne adja fel önmagát, de maradjon nyitott a változásra. Fontos, hogy felismerje és megértse a tudatos vagy akár tudatalatti előítéleteket, és mindig legyen elég bátor fellépni ezek ellen.
Érsek M. Zoltán
