A „csőd” és a „csődeljárás” a mindennapi szóhasználatban egyet jelent „tönkrement” fogalmával, ami jogi értelemben a felszámolási eljárást jelentené. Mindezekkel szemben, amennyiben valaki csődeljárás megindítását kéri a cégével szemben, az pontosan a cég megmentésének szándékát fejezi ki, elköteleződést a társaság gazdasági céljai mellett, és felelősségvállalást a hitelezők felé. Dr. Pajor Dávid ügyvéd segít eloszlatni néhány félreértést.
A félreértés alapja
Csődeljárásról elsősorban a hírekből hallhatunk, valamely angolszász jogterületen működő ismertebb céggel kapcsolatosan. Sajnálatosan Magyarországon – vélhetően a piacgazdasági létforma lényegesen kisebb hagyománya miatt –, ha egy vállalkozás fizetési nehézségekkel küzd, a körülmények és a piaci helyzet jobbra fordulásában (vagy egyéb más csodában) bízva a „lyukakat tömködi be” és azokat a tartozásokat próbálja rendezni, amelyek a leginkább égetőek.
Egyszerűen szólva menekül a felszámolási eljárás elől, amely azonban előbb, vagy utóbb mégis utoléri. Az is ritka lépés, hogy az adós a tartozásai átütemezését kéri, pedig ez a hitelezők részéről – az adóhivatallal az élen – önmagában is nagyra értékelt lépés lenne. Így a rendszerszintű változtatásokra, amelyek az adósságtenger növekedéséért felelős okokat megszüntetnék természetesen nincsen lehetőség. Holott ez lenne a társaság hosszútávú fennmaradásának záloga.
Van ugyanis lehetőség arra, hogy a gazdaságtalan és irracionális működést átalakítsa az adós, és ennek elősegítésére levegővételhez juttassák a hitelezők. A tartozás megfizetésére haladék is kapható, esetlegesen még annak bizonyos részét el is engedhetik – abban bízva, hogy legalább egy kisebb részét egyáltalán megkapjanak belátható időn belül.
„Mert tudják, hogy egy felszámolási eljárás során – amely több évig is elhúzódik– a biztosított hitelezői igénnyel rendelkező hitelezőkön túl nem sokan számíthatnak érdemi megtérülésre. Ezt a lehetőséget nevezik csődeljárásnak.” – magyarázza dr. Pajor Dávid.
Mi is a csődeljárás?
A csődeljárás lényege, hogy a fizetési nehézséggel küzdő, akár fizetésképtelen helyzetben lévő adós a bírósági előterjesztéstől számított egy munkanapon belül fizetési haladékot kapjon a tartozásaira. Ettől az időponttól kezdődően a fizetési haladékra tekintettel nem rendelhető el felszámolás, a már előterjesztett felszámolási kérelemről sem határozhat a bíróság. (A fizetésképtelenséget megállapító első fokú, nem jogerős határozat meghozatala esetén viszont már nem terjeszthető elő csődvédelem iránti kérelem).
A csődeljárás megindítása azonban nem pusztán lehetőséget jelent és fizetési haladékot, hanem kötelezettségeket is. Az adós társaság élére vagyonfelügyelőt rendelnek ki, aki a képviseleti jogot gyakorolja a moratórium alatt. Ezen moratórium alatt kell az adós társaságnak az említett rendszer szintű változtatásokat végrehajtania, a racionális gazdasági működés tervét felállítania, a működést pedig olyan módon átalakítani, hogy az gazdaságos és profitábilis legyen. Olyan gazdálkodási tervet kell kidolgoznia, amely bemutatja, hogy a hitelezők mi alapján várhatják követelésük megtérülését.
Mennyi időt lehet így nyerni?
A moratórium 120 napra vonatkozik, amely egy alkalommal további 120 nappal meghosszabbítható abban az esetben, ha ehhez a hitelezők – hitelezői osztályonkénti – fele hozzájárul.
A moratórium ideje alatt a pénzkövetelések végrehajtása szünetel, a pénzforgalmi számlákkal szemben beszedési megbízás (inkasszó) sem teljesíthető és bírósági eljárás során beszámításnak sincsen helye.
„Fontos, hogy a fizetési haladék többek között a munkabér jellegű kifizetésekre, a közüzemi tartozásokra és a forgalmi adókra nem vonatkozik – ezek halasztására és részletfizetésére külön megállapodás alapján van lehetőség (amely nem a csődeljárás rendelkezésein alapul)” – ismerteti az ügyvéd.
Fény az alagútban?
Az adósnak a kilábalásra vonatkozó tervet a hitelezőkkel a moratórium kezdő időpontjától számított 60 napon belül megtartandó tárgyaláson kell elfogadtatnia.
A kilábalási terv kidolgozása a vagyonfelügyelő bevonásával készítendő el, aki a gyakorlatban afelett őrködik, hogy az adós vagyona a hitelezők kárára ne kerüljön csökkentésre. Amennyiben nem sikerül megállapodásra jutni az első tárgyaláson, a moratórium időtartama alatt – a hitelezők által támasztott követelmények alapján – lehetősége van az adósnak az ajánlata átdolgozására és ilyen módon a hitelezőkkel való elfogadtatásra. Az ajánlatot nem minden hitelezőnek kell elfogadnia, elegendő, hogy a biztosított és nem biztosított hitelezői osztályokba sorolt hitelezők fele egyetértsen vele; ilyen módon a létrejött egyezség minden hitelezőre kiterjed (kényszeregyezség).
Önmagában azonban világos, hogy ennyi idő alatt nem lehet egy teljes koncepcióváltást és annak alapján a hitelezők által is elfogadható, megfelelően alátámasztott gazdálkodási tervet készíteni. Ezen már korábban is el kell kezdeni dolgozni, azonban a gazdasági tervek mellett kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy az előkészületek ne valósítsanak meg csődbűncselekményt, annak is a „csalárd bukás” változatát.
Látható tehát, hogy a csődeljárás jogintézménye olyan módon került kialakításra, hogy amennyiben a hitelezők többségét az adós meg tudja győzni gazdálkodása profitábilissá tételének lehetőségéről, abban az esetben egy reális ajánlat elfogadása a lehető legkönnyebb legyen. „
Összességében elmondható tehát, hogy amennyiben reális lehetőség van az adós társaság által folytatott gazdasági tevékenység eredményességére, a csődeljárás áthidaló lehetőséget nyújt a gazdaságtalan működésről rentábilis üzleti struktúrára váltásra.” – zárja az ügyvéd.
