A Covid-járvány felgyorsította a korábbi gazdasági folyamatokat, és így még hamarabb jöhet el az idő, amikor Délkelet-Ázsiába kerül át a világ gazdasági súlypontja. Európa megőrzi versenyképességét, de világgazdasági súlya csökkenni fog, miközben a visegrádi országok szerepe erősödik – összegezte AzÜzletnek az elmúlt időszak folyamatait Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke.
– A világ költségvetési őreivel folytatott szakmai beszélgetései alapján hogy látja, miként dolgozták fel a meghatározó országok a covid járványhoz kötődő válságot?
– Az európai országok többsége igyekszik visszatérni a válság előtti gazdaságpolitikához, de a gazdaság fűtésével még nem álltak le. Mindenütt alkalmazzák még a különféle (adó)kedvezményeket, pénzbeli támogatásokat kínáló újraindítási konstrukciókat és ennek okán a bruttó hazai termék (GDP) arányos államadósság és államháztartási hiány továbbra sem került csökkenő pályára. Ami számunkra a legfontosabb, hogy a német ipar a következő hat hónap előrejelzései szerint kezd magára találni és itt mérsékelt növekedéssel lehet számolni. Az is rendkívül fontos, hogy a most lezajlott választások után a német politika milyen irányt vesz a bevándorlás kapcsán.
Összességében elmondható: a visszaesést mindenütt megpróbálták korrigálni, ugyanakkor az is látszik, hogy Ázsiának ez jobban sikerült, mint Európának. Úgy tűnik, hogy 2021-ben a világ nagy részén a várakozásoknál valamivel előbb sikerült elérni a 2019-es szintet. Természetesen vannak kivételek, akadnak, akiket a válság rosszabbul érintett, különösen azokat, akiknél az államadósság amúgyis nagyon magas volt. Az összképet tekintve az is elmondható, hogy a BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-afrikai Köztársaság) a gazdasági növekedést tekintve lassan egyenlő szintre lépnek a legfejlettebb országokat tömörítő G7 országokkal (Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Egyesült Királyság, Kanada, Egyesült Államok) és belátható időn belül erőteljesen le is hagyják őket.
Mindez – különösen Kína és India teljesítménye okán – a korábbi globális gazdasági egyensúly felborulásához vezet majd. Amiben azért a munkakultúrában megmutatkozó különbségeknek is nagy szerepük van. Az, hogy ezekben az országokban a munkajog, a munkakörülmények, az egészségügyi sztenderdek messze lazábbak, mint Európában, ami különösen válsághelyzetben lényegesen nagyobb szabadságot ad az államnak és a munkaadóknak. Nem véletlen, hogy például Ázsiában nem egy olyan ország volt, ahol a covid járványt gyakorlatilag katonai fegyelemmel vezényelték le. Mindez együttesen is közrejátszik abban, hogy a szakemberek 2050 környékére valószínűsítik, hogy ezen feltörekvő országok gazdasági teljesítménye mintegy kétszeresen meg fogja haladni a G7 országokét. Ezzel pedig a világ gazdasági súlypontja gyorsítottan gördül tovább a távol-keleti térségekbe. Ugyanakkor nagy kérdés, mi lesz Afrikával, ahol elképesztően gyorsan erősödik a kínai befolyás. Azt sem igazán tudjuk, hogy mi lesz Iránban, Afganisztánban, Irakban és más kritikus helyzetű térségekben. Az viszont látszik, hogy ha az Egyesült Államok veszít a világpolitikai befolyásából – ahogy ezirányba mostanában látszódik elmozdulás -, akkor az előbb-utóbb a gazdaság területén is nagyon markánsan meg fog jelenni.
Az elkövetkezendő évek azonban ismét a növekedés évei lesznek Európában. A visegrádi országok szerepe is erősödni fog az összességében kulturált, képzett munkaerő, a viszonylagos fegyelem és a stabil kormányzás eredményeként. Mindezt összegezve: a trend a harmadik világ erősödését hozza, és ebben a versenyben a minőségi szempontokat tekintve Európa még tartja magát, de már nem lesz a világgazdaságban olyan súlya, mint amilyet eddig betöltött.
– Mennyire lehet különválasztani a globális politikai pozíciót a gazdaságitól? Szakemberek szerint ugyanis hiába, hogy az USA politikai hatalmi szerepe gyengülni látszik, olyan technológiai előnyt élvez, amely hosszabb távon is biztosíthatja még a vezető szerepét?
– A technológiai vezető szerep egyben a katonai vezető szereppel is együtt jár. Ennek kapcsán pedig azt látni, hogy Kína ma már az elektronikai high-tech területeken is kezd meghatározó szerepet betölteni. Nem véletlen, hogy 2030 környékére már katonai téren is a legfontosabb globális vezető szereplőnek jósolják a szakemberek. Arról nem beszélve, hogy Kína esetében a mennyiségi oldalról katonai téren sem szabad megfeledkezni. Ráadásul egy ország globális súlyát tekintve a befolyási övezeteknek is nagy szerepük van. Az pedig egyértelműen látszik, hogy ahonnan az amerikaiak (netán az európaiak) kivonulnak, ott 99 százalékban Kína jelenik meg. Ennek eredményeként ma már csak két globális nagyhatalom van: Kína és az Egyesült Államok. Oroszország inkább csak regionális nagyhatalomként érzékelhető. Mellettük ott van még több olyan erős gazdasági hatalom, mint Németország vagy Franciaország, akik azonban a saját problémáikkal küzdenek. Ma még nem lehet tudni, hogy náluk a társadalom átrétegződése mit fog előidézni például a munkakultúrában, a viselkedésben és az élet más területein.
Mindezek alapján el lehet mondani, hogy a világ válaszúthoz érkezett. Ennek kapcsán kétféle megközelítés érződik. Az egyik a múlt értékeire építve képzeli a jövőt, míg a másik szerint ne foglalkozzunk a történelmi meghatározottságokkal, azzal, hogy honnan jöttünk. A probléma ezzel csak az, hogy ha nem tudjuk, honnan jöttünk, nem tudjuk, hol tartunk és hova megyünk. Mindemellett az is látszik, hogy hiába az európai gazdaság technológiai fejlettsége, versenyképessége, hiába a mély történelmi és kulturális gyökerek – amit manapság több helyen is igyekeznek zárójelbe tenni -, a minőségi termelést előbb utóbb legyőzi a mennyiségi. A tömegtermelés – sok lúd disznót győz alapon – előbb–utóbb már csak azért is a minőségi fölé kerekedik, mert a mennyiség egy idő után törvényszerűen – mint ez az idősebbek szinte dogmaszerűen meg kellett hogy tanulják – átcsap a minőségbe. Amire Kínában már látni jó példákat. Így hosszú távon csak a minőségi termeléssel nem lehet sokra jutni.
– A covid járvány, például a távolságtartáshoz kötődő IT fejlesztésekkel – közte a mindennapossá vált video megbeszélésekkel -, ráadásul azt a korábban megkezdődött folyamatot is felgyorsítja, amely a hagyományos iparágak átalakításával, vagy egyszerűen eltűnésével jár.
– Az információtechnológia már többet jelent egy iparágnál: a mai fejlesztések eredményei új, modern világrendet fognak elhozni. Azzal, hogy a koronavírus-válság valóban felgyorsította az átalakulás folyamatát, olyan, korábban csak lassan elfogadottá vált megoldások váltak mindennapossá, mint az online kapcsolattartás, a bankolás, az értekezletszervezés. De az IT megoldások vezetnek el oda is, hogy a traktorok már a műholdakon keresztül kommunikálva, hajszálpontosan művelik a földet, miközben az önvezető autók megjelenése is hamarosan valósággá válhat. Ebben az új világban már az űrtechnológia is gyakorlati szerepet kaphat: messze többről van szó, minthogy egy “bekötözött embert” fellőnek és élve visszahoznak. Valójában az a lényeg, hogy a súlytalanság állapotában, meghatározott programok alapján, hónapokig olyan, különböző kísérleteket végeznek, amelyeket földi körülmények között nem lehetne megtenni, és amelyek eredményeit azután itt, a hétköznapi életben is alkalmazni lehet majd. Ez az óriási fejlődés ugyanakkor a specializációt is magával hozza, mert a globális rálátással rendelkező generalisták mellett egyre nagyobb szerep jut azoknak a specialistáknak, akik egy-egy tudományágban, szakterületen igazán mély szaktudásra tesznek szert. Jellemző példa erre a víruskutatás, ahol rendkívül rövid idő alatt egészen hihetetlen eredmények születtek.
– Mit jelent egy ilyen helyzetben, hogy Magyarországnak több területen is akad feladata a felzárkózás terén. Megtörténhet az, hogy átugorhatunk egy fejlődési szakaszt? Miként történt az a vonalas telefon korszakból a mobiltefóniába való átmenet idején?
– Ez a lehetőség mindig fennáll, amikor egy országban valami még nem az aktuális fejlettségi szinten van. Nem véletlen például, hogy a magyar autóipar sokkal jobban robotizált, mint a szlovák, vagy a lengyel, mert ott lényegesen hamarabb kezdték el az autógyártást. Visszatérve a telefóniához, ilyen az is, hogy Magyarországon rendkívül elterjedt már az üvegkábel hálózat és így sokkal jobb mobilhálózatok vannak, mint több nyugat-európai országban.
Az új technológiák megjelenése ugyanakkor a lehetőségek mellett új veszélyeket is hordoz magában azzal, hogy a személyes kompetencia és felelősség kérdését újraírja. Minél nagyobb és speciálisabb tudást igényel ugyanis egy munkakör, annál nagyobb a veszélye annak, hogy egyetlen hiba rendkívül komoly károkat tud okozni. Ennek kezelése a menedzserektől is újfajta vezetési stílust követel meg. Ebből a szempontból is komoly kihívás, hogy Európa demográfiája mindinkább átalakul, és nem tudjuk, mi lesz majd a végeredménye ennek. Jó lesz-e ez, vagy nem, ma még nem tudhatjuk előre, de az biztos, hogy az átmeneti időszak elképesztően keserves lesz. Ebből a szempontból mindenképpen előnyt jelent, hogy a magyarok képzettek és még akarnak dolgozni, ami a befektetők számára hallatlan biztonságot ad akkor, amikor új technológiákat akarnak idetelepíteni.
– Természetesen nem szeretném a jós szerepébe szorítani, de a nemzetközi konzultációi során nyilván gyakran esik szó arról, hogy elképzelhető-e a járvány miatt újabb lezárás, amitől az emberek és a cégek leginkább félnek.
– Ha szükséges, akkor ezt nem lehet kizárni. Jó jel azért az, hogy az átoltottság nálunk elég magas, és az oltás is elég jó ütemben halad előre. Mert az oltás olyan, mint a háborúban az óvóhelyre lemenetel. Ha nem oltjuk be magunkat, akkor képletesen szólva, lényegesen nagyobb az esély arra, hogy eltalál a “bomba”. Ha pedig valaki tagadja az oltást, akkor azzal a modernizáció vívmányait tagadja.
Mindezek fényében én nem számítok arra, hogy egy, a korábbiakhoz akárcsak hasonló mértékű lezárás bekövetkezhet még. Azt is el tudom mondani, hogy az első félévet a magyar gazdaság megnyerte. Ennek kapcsán ugyan le lehet szólni a kínai vakcinát, de tény, hogy a korábban elkezdett oltással, a növekedést tekintve egy-másfél hónap előnyünk lett Nyugat-Európához képest. Ami, ha százalékosan nem is túl jelentős, mindjárt értékesebb, ha hozzátesszük: ha ez a III. negyedév is ígéretesen alakul, akkor éves szinten már a 7-8 százalékos növekedés sem zárható ki. Ezért is gondolom úgy, hogy a magyar gazdaság fejlődése – ha így tudjuk tartani magunkat – gyorsabb lehet, mint az Európai Unió régi magországainak növekedése. Mert ha úgy tetszik, bennünk még van ambíció.
Érsek M. Zoltán
