A tradicionális magyar kulturális értékek közé tartozó kékfestés terén is új megközelítést alkalmazott Szilágyi Erzsébet, aki a természet ihlette egyéni megoldásai mellett sokrétű anyaghasználatáról ismert. Az öko-art stílusú szobrász és ötvösművész a Magyar Kultúra napjához kötődve, január végén Budakeszin, illetve Nagykovácsiban, gyors egymásutánban két kiállítással nyitja a 2022-es évet.
Szilágyi Erzsébet a világ több táján, többféle művészeti iskolát és ágat megismerve alakította ki egyéni stílusát. Tanult Angliában, Amerikában, képezte magát Csehországban, Németországban, a Ruhr-vidéken és Japánban. Ennek eredményeként – az acéltól a pergamenig és legújabban a kékfestőig – nemcsak többféle stílus, de sokféle anyaghasználat is jellemzi műveit.
Harmóniában a világgal
A többféle élmény, benyomás közül a távol-keleti szigetországban eltöltött idő bizonyult a leginkább meghatározónak azzal, hogy nemcsak művészetére, hanem életvitelére is nagy hatást gyakorolt. Alkotásain így köszönnek vissza a letisztult, természetközeli Japán kultúra hatásai, miközben Kína, Belgium, valamint a kontinens több országa mellett a távol-keleti szigetországban is bemutatta már alkotásait a nagyközönségnek.
„A buddhizmus szellemiségéhez híven vallom azt, hogy az embernek harmóniában kell lennie önmagával és a környezetével. Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy Japánban több alkalommal – olykor hosszabb időszakokat eltöltve – is jártam. Nemcsak tanulmányi céllal, hanem később, már érett művészként több olyan kiállításon is részt vettem – Kobéban és Kiotóban -, amelynek viszonzásaként a japán művészek budapesti kiállításainak megszervezésében magam is szerepet vállaltam”- magyarázza a művésznő.
Aki elmondta: mivel számára a különféle anyagok vonzása jelenti a legnagyobb inspirációt, Japánba eleinte az ötvösmunkával készített ékszereit vitte a kiállításokra. Később viszont, a szigetországi és a magyar művészek egyik közös nagy kiállításán viszont már egy olyan installációval, a „Halpapucsok vándorlásával” jelentkezett, ahol a papír, a fehér festék és a drótváz kombinációjából született alkotás a való élet tükrözéseként lebegett a térben.
A kékfestő újraálmodója
Szilágyi Erzsébet művészetének egyedisége abban is rejlik, hogy a különféle anyagokhoz kapcsolódó művészi kihívások mellett alkotásai során leginkább a természet és az őselemek, azon belül is főként a víz, illetve a nőiség művészi megfogalmazása foglalkoztatja. Így került például művészetének fókuszába az ökológiai-gondolatvilág, és ehhez kötődően – Balaton sorozatában – így kapott teret az öko-art jegyében a letisztult, ugyanakkor árnyalt jelentések képviseletére alkalmas nemez képein az egyik meghatározó éltető elem a víz, a maga láthatatlan tápláló erejével és az életnek is ritmust adó hullámzásával. Ez a gondolatvilág inspirálta akkor is, amikor a varrva-hurkol technikával, az újrahasznosított textilszálak rétegelt egymásra helyezésével születtek meg azok a nagy méretű textil alkotásai, amelyek síkképekként is hűen megőrizték a térbeliség mélységi képzetét.
„A kékfestő technikával való találkozásom különlegességét az adja, hogy már évek óta foglalkoztatott az, hogy miként, milyen anyaggal tudnám a legjobban visszaadni azt, amit az Azt gondoltam eső esik, pedig a szemem könnyezik című magyar népdal mondanivalója jelent a számomra”
Szilágyi Erzsébet kép- és tárgyalkotó világában a legújabb szerelem-anyag az elmúlt évszázadokban a magyar népviseletben és a lakástextíliák körében komoly szerepet betöltő kékfestő.
“Amikor néhány éve a kékfestővel és a hozzá kapcsolódó technikával megismerkedtem, rögtön éreztem, hogy ezt az anyagot nekem teremtették: ezzel tudom zene nélkül a legjobban visszaadni az Azt gondoltam eső esik érzésvilágát és ezzel tudom most megfogalmazni a női testhez, a női szerepekhez kapcsolódó mai gondolataimat. Ez a technika lehetővé teszi, hogy a tradicionális nyomódúcok mellett használjak ecsetet, a testemet, testlenyomatot, betűket és gyűrést, hajtogatást, mint Hantai Simon”
“A kékfestő technika nekem egyrészt az anyag szépsége, a színek kontrasztja, a minták egyedisége és egyszerre azonossága, a sokszorosítási eljáráshoz kapcsolódó gondolatok; ez által a közösség megtartó ereje, a tradíció tisztelete, a felmenőink tudása, gondoskodása, bölcsessége. Ám e mellett ugyanannyira jelenti nekem a hagyományok és tradíciók mázát; ami elfedi a valós életet, ami gúzsba köti az embereket. A sokszorosítási eljárás monotonitása, redukált mozdulatai, korlátozottsága is ezt fejezi ki nekem. A kékfestő azokat a szokásokat is szimbolizálja a számomra, amik már csak akadályok és korlátok, nem támogató biztonságos keret… Ebből a gondolatiságból születik a Családi szennyes című munkám is. Készítettem egy olyan testlenyomatot, amin ugyanúgy állok, mint Andy Warhol Single Elvise – Ennek a munkámnak a címe a Single Erzsi címet viseli.”
Szilágyi Erzsébet alkotásait január 21-én 17:30-tól a budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központban, január 24-én 18 órától pedig a nagykovácsi Öregiskola Közösségi Házban tekintheti meg a nagyközönség. További információ ide kattintva érhető el.
Érsek M. Zoltán
