Elszegényedett középosztály – covid-válság kisemmizte franciák

A COVID egyre több gazdasági áldozatot követel Franciaországban. Sok millióan csúsztak a szegénységi küszöb alá a középosztályból. A Standard helyzetképe a pandémia sújtotta francia fővárosban készült: munkatársunk Petrus Szabolcs ismertetésében.

Szokatlan az új utcakép

A Place Île-de-Sein festői tér Párizs szívében. Legalábbis az volt egyszer. Néhány hónapja az erre járókat minden reggel ugyan az a lehangoló kép fogadja: összehúzott kabátban, kapucnival vagy sapkával a fejükön, szájmaszkban sorban állók hosszú sora a hajnali derengésben. Egy civil szervezet, a ’Restos du Cœur’ (’A szív étterme’) oszt ételt: egy adag leves, egy csomag száraztészta, kevés zöldség és egy banán jár mindenkinek.

„Kávét vagy teát?” – teszik fel a kérdést az aktivisták, miután átadják a napi csomagot. Leülni nem lehet. Állva kell meginni.

„A környék lakói és a nem a korona-szabályok miatt” – mondja az egyik aktivista, Sébastien az osztrák napilap, a Standard riporterének. „A Montparnasse negyedben vagyunk. Itt 10.000 euró körül van a lakások négyzetméterára. Aki ki tud ennyit fizetni, az nem szeret a szegénységgel szembesülni, ha lemegy reggel a pékhez a friss bagettért” – magyarázza.

A szegények csak látványukkal zavarják a gazdagokat. A Place Île-de-Sein az élelmiszerosztás alatt is csendes. A környék esti nyugalmát sem zavarhatja meg semmi: Párizsban 21 és 6 között szigorú kijárási tilalom van.

„Ha korog a gyomrod, vállalod a kellemetlenségeket az ételért.”

A többség az év elején még rémálmában sem gondolta volna, hogy egyszer élelmiszerre fogja futni. Elena egy közülük. Bejárónőként dolgozik. ”A válság miatt egyre kevesebbeknek van pénzük takarítónőre, akiknek lenne, azok közül pedig sokan a vírus miatt félnek idegent beengedni a lakásába.” Néhány, még megmaradt munkájából, és a szociális segélyből havi 800 eurója jön össze.

A lakbért havi 630 euró fizet a garzonjáért Nanterrében, Párizs egyik elővárosában.  A rezsi kifizetése után nem marad egy fillérje se. „Nanterre? Az legalább egy óra innen” – lepődik meg az osztrák újságíró. „Ott nincs ételosztás. Márpedig, ha korog a gyomrod, vállalnod kell a kellemetlenségeket az ételért.”

’Új hullám’

A Montparnassetól kifelé, Párizs déli részén, főleg kisebb üzletek és vállalkozások tulajdonosai élnek. Tehát olyanok, akiket különösen sújt a válság. Korábban jól kerestek, de kevés a tőkéjük és a megtakarításuk, hogy a drasztikus bevételkiesést immár 9 hónapon keresztül finanszírozzák.

Beszélgetés közben Sébastien egy harmincas, jól öltözött hölgyre hívja fel a figyelmet. Szinte kislisszol a térről miután papírzacskóba tette az élelmiszercsomagját.

„Ő az új hullámhoz tartozik. Szeptember vége óta rendszeresen jön. Az év elején se ő, se ismerősei, se barátai, se rokonai nem tudták volna elképzelni, hogy a biztosnak hitt egzisztenciából ideáig csúszik.”

Az ’új hullám’ kifejezést nem az aktivista fiatalember kreálta. A ’nouvelle vague’ néhány hónap alatt a francia nyelv szerves része lett, ahogy a párizsi mindennapoknak az utcán adományért, vagy a hivatalokban segélyért sorban álló középosztálybeliek is.

„Erős hullám volt, amelyből lassan szökőár lett” – írja le a helyzetet Patrice Blanc, a ’Restos du Cœur’ élelmiszerosztásait Párizs szerte koordináló munkatársa. A francia fővárosban idén 30 százalékkal több élelmiszert osztottak ki, mint tavaly. Vannak kerületek, például a hagyományosan rosszabb szociálishelyzetűek lakta Saint-Denis, ahol 40 százalékos az emelkedés. „Ez éves átlag. Ha csak az idei őszt vetjük össze a tavalyival, bőven 50 százalék felett vagyunk” – teszi hozzá.

A ’Restos du Cœur’ tanulmánya szerint 10 millió fölé emelkedett a szegénységi küszöb alatt élők aránya a 65 milliós Franciaországban.

Ez utóbbi becslés. Ezzel szemben tény, hogy március óta 800.000-el emelkedett a munkanélküliek száma! Többségük a szolgáltató szektorban dolgozott. Ezen belül is különösen drámai a helyzet a gasztronómiában és az idegenforgalomban. A két terület sok egyetemistának adott munkát. Most közülük is sokan segélyre szorulnak. „Itt azért nem látni őket, mert a Cité Universitaireben is rendszeresen osztunk ételt” – mondja a Sébastien az osztrák riporternek a Montparnasseon.

„Ötven éve dolgozom segélyszervezeteknek, de a rászorulók számának ilyen ugrásszerű emelkedését és ennyi lecsúszottat a középosztályból még sosem láttam Franciaországban” – mondja Patrice Blanc. Utóbbiak száma a kijárási tilalom hónapjai után ugrott meg.

Többségük jól kérésről szabadúszó, vállalkozó volt, de egyik napról a másikra bevétel nélkül maradt. Szeptember óta, a mély gazdasági válság hatására a korábban is rosszul keresők, segédmunkások, feketén dolgozók csúsztak még lejjebb. Olyan mélyre, hogy már a betevő falatra sem telik.

115 millió euró a civileknek

Az 1985 óta működő ’Restos du Cœur’ és a hozzá hasonló jótékonysági szervezetek fontos szerepet töltenek be a francia szociális ellátórendszerben. Az állami és önkormányzati szervek nem bírják a rohamot. A kormány ezért csak az elmúlt héten 65 millió eurót utalt át hajléktalanokat segítő civileknek, 55 milliót pedig ételt osztóknak, hogy segítsenek a legelesettebbek ellátásában.

A hét végén Jean Castex miniszterelnök közvetlen anyagi segítséget is ígért a rászorulók több csoportjának: havi plusz 150 euró a rendszeres szociális segélyben és a munkanélküli ellátásban részesülőknek, valamint az egyedülálló szülőknek.

„Meg kell akadályozni, hogy egész társadalmi csoportok kerüljenek a szegénységi küszöb alá” – indokolta a döntést a kormányfő. Patrice Blanc szerint több kellene és többeknek: „A helyzet dráma és napról napra tovább romlik.”