Az alapanyagok drágulnak, a termelési láncok szakadoznak, a konténerkikötők túlzsúfoltak, kevés a teherhajó, a termékek ára emelkedik, egyre gyakoribb az áruhiány. A gyártók visszahelyeznék a termelést nyugatra.
„A termelési láncok jövő nyárig biztos nem fognak stabilan működni”
– prognosztizálja a Német Konténerszállítók Szövetségének (VDR) elnöke, Christian Denso a Frankfurter Allgemeine Zeitungban (FAZ). Az okok ugyanis tartósak: emelkedő alapanyagárak, gazdasági fellendülés és emiatt hirtelen keresletemelkedés, a pandémia miatti korlátozások okozta akadozó termelés, a konténerek hiánya és a fennakadások a világ nagy kikötőiben
A szállítási nehézségek középpontjában a világkereskedelem 90 százalékát lebonyolító konténerhajók állnak. A szállítási kapacitás nem bír a hirtelen jött jelentős gazdasági és keresleti bővüléssel. Az élénkülés várhatóan tovább folytatódik, és így a szállítási helyzet is romlani fog, mert a megszokott 10 százalék helyett a konténerkapacitás mindössze 0,8 százaléka szabad és a kikötők már most is túlvannak teljesítőképességük határán. „Long Beachen, az USA legnagyobb kikötőjében például 40 hajó vár kirakodásra” – írja le a helyzetet Denso.
Elszabadult szállítási költségek
Nem meglepő, hogy emelkednek a szállítási tarifák. A pandémia előtt hajóval 1700, vonattal 3500 dollárért lehetett egy konténert Dél-Ázsiából Európába szállítani. Ma előbbiért 15, utóbbiért 21 ezer dollárt kell fizetni! Denso középtávon is stabilan 10 ezer dollár feletti árat vár.
A koronavírus-járvány előtt túlkínálat volt szállítási kapacitásból. A gyártók hozzá voltak szokva a világ szinte valamennyi pontján bevetésre váró, üres konténerekhez, a pontos szállításhoz és a dömpingárakhoz. 2020 előtt a legnagyobb, állandó megrendelők, mint a DHL, átlagosan 700 dollárt fizettek egy konténer Ázsiából Európába szállításáért. „Ez sem volt normális” – fogalmaz kendőzetlenül a VDR a gazdasági fókuszú FAZ-ben.
Mára a visszájára fordult a helyzet. A tengeri szállítmányozás 70 százalékát lebonyolító, oligopóliumot alkotó 15 óriásvállalat diktálja az árakat és tisztességtelen feltételeket kényszerít a sokszereplős keresleti oldalra.
Amikor a pénz sem segít
A járvány előtt átlagosan 40 napig tartott egy konténer útja. Ennyi idő után vált ismét bevethetővé. 2020 tavaszán 50, jelenleg csak 60 nap után. Miközben a pandémia első tavaszával összehasonlítva 50 százalékkal nőtt a szállítandó áru mennyisége. Logikus, hogy megugrottak az árak. Sőt a kapacitáshiány miatt sokszor a pénz sem segít. Például Európában és Észak-Amerikában a tél közeledtével akkora lett a hiány autógumiból, hogy több cég már repülővel szállítja az abroncsokat, hogy ki tudja elégetni a vevők igényét, akik alternatív híján a korábbi ár akár dupláját is készek kifizetni.
Irracionális fogyasztók
A kapacitásgondokban logisztikai nehézségekis szerepet játszanak: amíg világ sok részén több millió konténer hiányzik, addig máshol számos üresen áll. Denso szerint ez nem szakmai hiba. Az irracionális fogyasztói magatartásra vezeti vissza. A pandémia előtt, alatt és a mostani lecsengésével egészen más termékeket keresnek a fejlett országokban. Amire pedig hirtelen igény van, az rögtön elképesztő mennyiségben kell. A hajókat és főleg a legénységeket viszont normál körülmények között is nehéz rövid idő alatt a kikötők között mozgatni. A járvány óta pedig tovább nehezítik a helyzetet a szigorú karanténszabályok, amelyek többsége az ázsiai országokban továbbra is érvényben van.
Az eredmény: konténerhajók tucatjai állnak a túlterhelt, vagy, ami még rosszabb, a járvány miatt lezárt kikötők előtt. A várakozás a menetrendek felborulásához vezet. A szállítmányozók nem tudják teljesíteni a határidőket. További probléma, hogy a kirakodott konténerek gyakran hetekig a kikötőkben vesztegelnek, mert az elöregedett vasúti infrastruktúra nem bírja a terhelést, a kamionok pedig a szigorított határátlépési szabályok, vagy betegség miatt késve érkeznek meg.
Saját hajók és a termelés visszahelyezése
A világ egyik legnagyobb áruházlánca, az elsősorban az USA-ban aktív Walmart és a szintén amerikai barkácsáruház óriás, a Homedepot menedzsmentje megelégelte, hogy a szállítási nehézségek miatt sok áruházi polcuk üres. Konténerhajókat bérelnek és maguk szállítják az árut az USA-ba. Az így biztosított folyamatos áruellátásnak azonban borsos ára van, ami az alacsony kiskereskedelmi árú termékeknél aránytalanul megdobja a kereskedők önköltségét és jelentős áremeléshez vezet. Ráadásul egyre nehezebb konténerhajót bérelni. Az összkapacitás 70 százaléka le van kötve hosszútávú szerződésekkel.
Míg a kereskedők saját logisztikát építenek ki, a gyártók a termelés visszahelyezésén dolgoznak Ázsiából Amerikába, illetve Európából. Ez egyik hónapról a másikra ugyan nem történhet meg, de középtávon már fejfájást okoz az ázsiai országok mellett az európai tengerhajózási cégeknek is – ismeri el Denso, a Német Konténerszállítók Szövetségének (VDR) elnöke.
Félnek beruházni
Egy konténerhajó gyártása átlagosan három évig tart. „Miért rendeltek volna a logisztikai cégek három éve új konténereket, különösen, amikor a nyomott szállítmányozási tarifák miatt a meglévőkre felvett hiteleket is csak nehezen tudták visszafizetni?” – teszi fel a költői kérdést a VDR elnöke az FAZ-ben. 2018-ban még senki nem sejthette, hogy 2020-ban az életet és a szállítmányozást gyakorlatilag leállító világjárvány fog jönni, ami 2021-re – az állami gazdaságélénkítésnek köszönhetően – keresleti robbanáshoz vezet.
A hajóépítés most sem pörgött föl. A logisztikai cégek nem bíznak a tartós keresletnövekedésben. Legfeljebb konténereket rendelnek. A világ egyik legnagyobbja, a hamburgi Hapag-Lloyd a 2 millió 554 ezer TEU kapacitása mellé, ami összeadva ekkora darabszámú 34 m³-es konténert jelent, 625 ezer TEU-nyi új konténert rendelt.
Denso szerint ez csak a kikötők zsúfoltságát fogja növelni. „Mi értelme, hogy egy hajó 23.000 konténert rak ki egyszerre, ha szárazföldi infrastruktúra, elsősorban a túlterhelt és elöregedett vasút ennek töredéket se tudja gyorsan elszállítani?”
Petrus Szabolcs