Tavaly március óta a legmagasabb szintre emelkedtek a világpiaci olajárak hétfőn. A piacot fűti, hogy az OPEC+ a jelenlegi szinten hagyhatja a kitermelést februárban, a tömeges védőoltási kampányok pedig megfékezhetik a koronavírus-járványt.
A márciusi szállítású északi-tengeri Brent napi maximumán hordónként 53,33 dolláron, 2,95 százalékos pluszban, míg a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate (WTI) februári szállításra 49,83 dolláron, 2,69 százalékos nyereségben is forgott.
Warren Patterson, az ING holland bankcsoport nyersanyagpiaci elemzője rámutatott: az árak alakulása azt sugallja, hogy a piacok meggyőződése szerint az OPEC+ csoport, azaz a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamai és szövetségeseik, élükön Oroszországgal, változatlan szinten hagyják kitermelésüket februárban.
A csoport hétfőn hozza meg a döntést a kitermelés szintjéről, de a hétvégén nyilatkozó tisztségviselők többsége ellenkezését fejezte ki egy esetleges növeléssel szemben.
Az OPEC+ csoport tagjai december elején abban állapodtak meg, hogy az együttes napi termelési kvótát 2021-ben fokozatosan emelik kétmillió hordóval, és ennek részeként januárra 500 ezer hordós növelést tűztek ki célul. A következő hónapokban rendre megvizsgálják a piaci helyzetet és annak fényében hoznak újabb döntést.
Mohammad Barkindo, az OPEC főtitkára vasárnap kijelentette:
a nyersolaj iránti napi átlagkereslet idén várhatóan 5,9 millió hordóval, 95,9 millió hordóra emelkedik, de az olajkitermelők egy sor lefelé mutató kockázatot látnak 2021 első felére.
A kereslet fellendülése a második félévre várható, miután számos országban megfékezik a koronavírus-járványt a védőoltások tömeges beadásával.
Az olajárak a 2019-es átlagnál mintegy 20 százalékkal alacsonyabb szinten fejezték be a tavalyi évet, a Brent 51,80 dolláron, a WTI pedig 48,52 dolláron zárt december 31-én.
Hétfőn felfelé tolta az olajárakat a közel-keleti feszültség növekedése annak nyomán, hogy az iráni hatóságok feltartóztattak egy dél-koreai zászló alatt közlekedő teherszállító hajót a Hormuzi-szorosban. A dollár gyengülése és az ázsiai országok feldolgozóiparának erős növekedése ugyancsak árfelhajtó tényező volt.
