Miközben a világ számos országa makacsul magas inflációval küzd, az áremelkedés sokkal kevésbé volt drámai Svájcban. De melyek azok a tényezők, amelyek segítettek megvédeni a kis nyugat-európai hegyvidéki országot a féktelen inflációtól?
Az infláció Svájcban 2022-ben 29 éves csúcsot ért el, 3,5%-ot. Bár svájci viszonylatban ez magasnak számít, jóval elmarad más fejlett gazdaságok, például az Egyesült Államok (9,1%), Nagy-Britannia (11,1%) és az euróövezet (10,6%) kétszámjegyű rátáitól.
De minek köszönheti Svájc az alacsony inflációt? A CNBC utána járt.
Magas bázisról induló árak
Svájc a világ egyik leggazdagabb országa, ahol az egy főre jutó GDP meghaladja más nagy gazdaságok, például az Egyesült Államok, Japán és Németország GDP-jét.
A világ leggazdagabb polgárai is itt élnek: az átlagos vagyon felnőttenként 696 604 dollár (mintegy 250 millió forint), és ehhez mérten magasak a megélhetési költségek.
Az Economist Intelligence Unit szerint a svájci Zürich és Genf tavaly stabilan a világ 10 legdrágább városa között maradt, még akkor is, amikor az infláció miatt más drága helyeken, például Szingapúrban és New Yorkban is emelkedtek a megélhetési költségek.
Ennek eredményeképpen a svájci polgárokat általában kevésbé érinti az áremelkedés, mivel jövedelmük kisebb részét költik alapvető dolgokra, például élelmiszerre és lakhatásra, mint a diszkrecionális cikkekre.
“Mivel az emberek átlagosan elég gazdagok, az élelmiszerek aránya a háztartások teljes költségvetésében nem olyan nagy, mint talán más országokban” – mondta Tobias Straumann, a Zürichi Egyetem gazdaságtörténeti professzora.
“Természetesen egyenlőtlenség is van. De nemzetközi összehasonlításban úgy gondolom, hogy nagyon jól működő szociálpolitikánk van” – tette hozzá.
A svájci frank stabilitása
Svájc viszonylagos árstabilitásának másik oka az erős svájci frankból ered.
Az ország valutája folyamatosan erősödött, és 2022-ben elérte az euróval szembeni paritást. Miközben számos valuta zuhant az erősödő amerikai dollárral szemben, a svájci frank stabilan tartotta magát az európai volatilitás közepette.
Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a frank “biztonságos menedék” valuta vagy védekező eszköz. A svájci frankot nagyarányú arany-, kötvény- és pénzügyi eszköztartalékok támasztják alá, amelyek segítenek a Svájci Nemzeti Banknak a valuta stabilitásának biztosításában a volatilitás idején.
Ez a nemzetközi kereskedelemtől nagymértékben függő Svájc gazdaságának is előnyére válik.
Svájc évente mintegy 302 milliárd dollár értékben importál árukat és szolgáltatásokat, amelyek többsége a szomszédos uniós országokból származik. Az erősebb svájci frank tényleges árengedményt biztosít az importból.
Svájc eközben évente közel ugyanennyit, 305 milliárd dollárt exportál, amely nagyrészt nagyobb értékű árukból és szolgáltatásokból áll, például órákból és gyógyszerekből, amelyek kevésbé érzékenyek az áringadozásokra, mint az alacsony árrésű, tömegtermelésben előállított áruk.
Rugalmas energiaellátás
Svájc kevésbé van kitéve néhány olyan külső tényezőnek is, amelyek 2022-ben az árakat felfelé hajtották, mint például Oroszország ukrajnai háborúja.
A hegyvidéki domborzattal és több mint 1500 tóval rendelkező Svájc kevésbé függ az olaj- és gázimporttól, mint néhány európai szomszédja, mivel az energiaellátásban fontos szerepet játszik a vízenergia.
A svájci energiaszolgáltatók nagyrészt állami tulajdonban vannak, ami azt jelenti, hogy a pénzügyi biztonsági hálók révén kevésbé vannak kitéve a szélsőséges piaci ingadozásoknak, ugyanakkor szigorúbb árszabályozásnak vannak kitéve.
2022 végén az energiaárak Svájcban 16,2%-kal emelkedtek, ami alacsonyabb, mint a főbb versenytársak, például Németország (25%), Hollandia (30%), Nagy-Britannia (52,3%) és Olaszország (64,7%) árai. Az ország energiaszabályozó hatósága most arra számít, hogy 2023-ig további 27%-kal emelkednek az árak, és az átlagos háztartási energiaszámla meghaladja majf az 1215 svájci frankot (mintegy 465 ezer forintot).
Jean-Claude Huber, a kelet-svájci Piz Buin Klosters szálloda igazgatója szerint a hosszú távú energiaszerződések szabványosítása segített abban, hogy az olyan vállalkozások, mint az övé, idén megmeneküljenek a nagyobb áremelkedésektől.
A négycsillagos szálloda dinamikus árképzési struktúrája azt is jelenti, hogy Huber a kereslet csökkenése nélkül tudta áthárítani az 5-10% körüli áremelkedéseket az ügyfelekre.
“Sokkal többet tudunk játszani az árakkal, mintha állandóan rögzített árakkal dolgoznánk, és ez sokat segít nekünk. Biztos vagyok benne, hogy a költségek magasabbak lesznek, mint korábban, de a forgalomnak is nagyobbnak kell lennie” – mondta Huber.
Az áruk és szolgáltatások árszabályozása
Az energia mellett Svájcban az áruk és szolgáltatások árát is szigorúan ellenőrzik, ami szintén kevésbé teszi őket érzékennyé az infláció okozta ingadozásokra.
Az eurózónában az infláció mérésére használt alapvető termékek, köztük az élelmiszerek, a lakhatás és a közlekedés csaknem egyharmada (30%) tartozik Svájcban árszabályozás alá. Ez több, mint bármely más európai országban.
A svájci élelmiszerárak éves szinten 4,0%-kal emelkedtek tavaly decemberben, míg az Egyesült Államokban 11,9%-kal, Nagy-Britanniában 16,9%-kal, Németországban pedig 19,8%-kal.
Az egyes mezőgazdasági importtermékekre kivetett magas vámok azt is jelentik, hogy a belföldön előállított élelmiszerek – például a tej és a sajt – kedvezőbb árat kapnak, és kevésbé befolyásolják őket a globális élelmiszerpiacok mozgásai. Ez pedig hozzájárult az ország gazdaságának ösztönzéséhez.
“Igyekszünk minél több svájci, de akár regionális terméket is vásárolni. Hosszú távon azt szeretnénk, hogy a helyi ipar működjön, működőképes legyen” – mondta Huber.
Az infláció 2024-re 2% alá csökken
Ez nem jelenti azt, hogy a svájci fogyasztók teljesen immunisak lennének a közelmúltbeli áremelkedésekre. A CNBC-nek nyilatkozó helyiek a bérelhető szálláshelyek, valamint egyes élelmiszerek árának relatív emelkedését észlelték.
A Svájci Nemzeti Bank decemberben azt közölte, hogy az infláció 2023-ban átlagosan 2,4%-ra csökken, majd 2024-ben 1,8%-ra emelkedik.
Vagyis a bank 2%-os célkitűzése alatt maradna. A közgazdászok szerint azonban ez nem valószínű, hogy ártana a gazdaságnak.
“Még ha van is egyfajta recessziós forgatókönyvünk, az emberek akkor is bejönnek, és ez természetesen stabilizálja a keresletet” – mondta Straumann, utalva az emberek Európa-szerte történő szabad mozgására. “Ugyanezt várom az idei évre, 2023-ra és valószínűleg 2024-re is” – tetteh hozzá.
Mit tanulhatnak más országok Svájctól?
Svájc egyedülálló gazdasági tájképét évtizedek alatt alakították ki, és a legtöbb ország számára nehéz a lemásolása. Árfolyam-politikáját például nem lehetne a tágabb euróövezetben leképezni, tekintettel az érintett gazdaságok különbözőségére.
Straumann szerint azonban a svájci energiaellátás államosítása fontos tanulsággal szolgál más országok számára, különösen azoknak az európai országoknak, amelyek széles körű privatizáción mentek keresztül, és most fizetik meg ennek árát.
“Közép- és rövid távon ez egy nagyon jó ötlet volt” – mondta az energiaellátás privatizációjáról. “De nem túl rugalmas, és ez most kísérti őket” – emelte ki.
“Akkoriban sokan azt mondták, hogy a svájciak túl konzervatívak. De visszatekintve azt mondanám, hogy ez egy nagyon jó döntés volt” – tette hozzá.
