A Covid-járvány visszaszorulásával berobbant az utazási kedv, ami új életre keltette a pandémia alatt hibernált utazási irodákat. Molnár Judit, a Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) elnöke testvérlapunknak, Az Utazónak kifejtette: mivel a kínálat a 2019-es alatt maradt, az irodáknak nem kellett akciót hirdetniük, de a forint gyengülése és a repülős utakra a budapesti felszállásokhoz kötődően kivetett extraprofitadó így is előre nem tervezhető módon csökkentette az irodák nyereségét. A nagy kérdés, mit hoz az ősz és a tél?
– A charteres utaztatás az egyik nagyon jó fokmérője az utazási piacnak. Annak ellenére igaz ez, hogy az idén még nem volt meg az a kapacitás, mint ami 2019-ben, a pandémia előtti utolsó évben rendelkezésre állt. Akkor heti 72 járat volt, most ez a szám az 50-et közelítette és a helyek szinte azonnal beteltek a nyárra, augusztus végéig. Rendkívül népszerűek voltak a klasszikus tengerparti úti célok, miközben a kulturális utazásokat is nagyon sokan választották, legyen szó Európáról vagy a tengerentúlról. Érdemes kiemelni az Egyesült Államok példáját: tavaly november 6-án jelentette be az USA, hogy felfüggeszti a covid korlátozásokat, és attól kezdve azonnal beindultak az amerikai foglalások. Nagyon érdekes volt látni ezt a hirtelen fölélénkült érdeklődést.
– A 2019-esnél szűkebb kínálat mellett így nem is volt szükség előfoglalási és last minute akciókra?
– Nem, mert szinte minden út elkelt. Volt olyan nívós utazási iroda, aki ugyan adott kedvezményt, de ennek mértéke sem haladta meg a néhány ezer forintot, mert annyira tele voltak a csoportok és a népszerű üdülőhelyek szállásai. Mert természetesen nemcsak mi magyarok utazunk, mindenhol nagyon megugrott az utazási kedv.
– Milyen hatása volt, vagy van az ukrajnai háborúnak a magyarországi kiutaztató turizmusra?
– A szomszédunkban február 24-én kezdődött a konfliktus és utána másfél-két hétre gyakorlatilag leálltak a foglalások. De azt követően a korább dinamizmussal újraindultak és azóta is folyamatosan nőttek a tavaszi és a nyári hónapokban. Így a kiutaztató turizmust tekintve, gyakorlatilag nem érzékeltük a háború negatív hatását.
– A charterpiac szereplői ugyanazok, mint korábban?
– Igen. Ebben nem volt változás, sem az irodák, sem az úti célok tekintetében. Ugyanazok voltak a kedvelt nyári célpontok is: a szokásos Törökország, Görögország, az észak-afrikai úti célok, köztük Tunézia, és nem charteres úti célként, de nyilván Horvátország, Olaszország, Spanyolország, Ciprus.
– A Covid hatására sok felől lehetett hallani, hogy megnőtt a bizalom az irodák felé, többen utaztak irodával, mint korábban? Mennyire igaz ez az állítás?
– Olyannyira, hogy még olyanok is az utazási irodákat választják, akik jól beszélnek idegen nyelven és nem okoz számukra nehézséget az interneten keresztül foglalni, a bankkártyájukat használni, vagyis önállóan is meg tudják szervezni az utazásukat. Mindez azért van, mert az utasok számára fontos szempont lett a biztonság: az, hogy ebben a kiismerhetetlen világban van egy biztos kéz, amire az esetleges bajban – legyen szó megbetegedésről, vagy a légitársasági késésről -, támaszkodhatnak.
– Ugyanakkor a közhiedelem még mindig az, hogy utazási irodán keresztül drágább az utazás.
– Persze akkor, ha valaki mondjuk csak néhány éjszakára szállást foglal egy európai városban, az egyénileg szervezve olcsóbban jöhet ki, de valójában elhanyagolható mértékben. De ha már távolabbi az úti cél és összetettebb az igény, akkor már korántsem biztos, hogy ez igaz, sőt! Az utazási irodáknak nagyobb a piaci rálátásuk és ahová utaztatnak, ott jobb árat kapnak a partnereiktől. Arról nem beszélve, hogy a nagy irodák a népszerű nyaralóhelyeken olyan jelentős tételben foglalnak szállást, aminek köszönhetően, ott verhetetlenek az áraik. Ha pedig azt is beleszámítjuk, hogy milyen problémák adódhatnak manapság a repülőtereken és a járatkiesések miatt a légiközlekedésben akkor már az sem mindegy, hogy ki, milyen szakmai segítségre számíthat az utazása közben. Manapság gyakorta hallani a hírekben a repülőjáratok késéséről, aminek egyértelműen a munkaerőhiány az oka; a szolgáltatók nem számítottak ilyen robbanásszerű keresletnövekedésre, és sem a légitársaságok, sem a repülőterek még nem tudták visszapótolni a korábbi teljes létszámot.
– A járatkésések esetén mit tud tenni egy utazási iroda?
– Először is elkezd őrült módon keresni a helyfoglaló rendszerekben, hogy valami más útvonalon, minél hamarabb el tudja juttatni az utasait a célállomásra. Vagy, ha ez nem megy és a légitársaság a kötelezettsége ellenére nem biztosít szállást az utasnak, akkor az iroda amellett, hogy leszervezi a szállást, utána ahhoz is segítséget nyújt, hogy az ügyfél a légitársasággal szemben érvényesíteni tudja a jogos kárigénytét.
– A forint igen jelentős árfolyam gyengülése, valamint a szezon közben a budapesti felszállásokhoz kötődően kivetett – és a légitársaságok által értelemszerűen az utasokra áthárított – extraprofitadó mennyire okoz veszteséget az irodáknak?
– Ez nagyon nehéz kérdés. Az árak meghatározása ugyanis mindig igen nagy körültekintést igényel és igen nagy kockázatokat rejt az, hogy milyen forint árfolyammal számol valaki. Mert aki nagy biztonságra törekszik és rendkívül gyenge forint árfolyammal számol, az könnyen kiárazhatja magát a piacról azzal, hogy drágák lesznek az útjai. A másik oldalon viszont olyanról is tudok, aki nem tartott attól, hogy a forint ennyire meggyengül és 375-ös árfolyammal árazta be az útjait… De általánosságban is elmondható, hogy 400-410 forint körüli árfolyamra nem számított a szakma. Az utazási szektornak, a kiszámíthatóság miatt úgy kellene, mint egy falat kenyér az, hogy átálljunk az euróra.
Arról nem beszélve, hogy már régen kint voltak az árak a piacon, amikor a kormány bejelentette a budapesti felszállásokhoz kötődően, a légitársaságokra kivetett extraprofit adót. Ami a forintromlás és a kerozin árának növekedése mellett tovább drágította az utakat.
– Ebben a helyzetben mit tehetett a végre éppen visszaépülő, alacsony haszonkulccsal dolgozó szakma, hogy elkerülje a veszteséget?
– A kormányrendelet szerint az út indulását megelőző 20 napon kívül van lehetőség az áremelésre, illetve az emelés mértéke pedig ekkor nem haladhatja meg a 8 százalékot. Ha egy iroda eszerint jár el, akkor az utasnak ezt el kell fogadnia, illetve elállhat a szerződéstől, de csak a kötbérfizetés terhe mellett.
Ha viszont az emelés mértéke meghaladja a 8 százalékot, és/ az 20 napon belül történik, akkor az utas indoklás és kötbérfizetés terhe nélkül elállhat a szerződéstől. Ezért az utazási irodák érthetően csak a lehető legvégső esetben nyúlnak az áremeléshez. Most viszont, az említett okokból olyan mértékű volt a forint gyengülése, a közüzemi árak emelkedése és a repüléshez kötődő extraprofit adó, valamint a kerozin ár emelkedése miatt is érezhető repülőjegy drágulás, hogy az irodák szinte kivétel nélkül meglépték a kényszerű áremelést. Amit egyébként az utasok zöme elfogadott, mert mindenki vásárol a boltokban és látja, hogy ott is milyen áremelkedések vannak.
– Azt szokták mondani, hogy egy válságnak mindig van piactisztító hatása. A korábbi kb. ezer irodából hány iroda maradt talpon a Covid-járványt követően?
– A pandémia következményeként nem hallottunk csődhullámról. Gyakorlatilag az történt, hogy sokan hibernálták a tevékenységüket és különösen a nagy utazásszervezők mind visszatértek a piacra.
– A szolgáltatói piac miként alakult globálisan? A szállodák, éttermek, szolgáltatók mind újranyitottak?
– Többségében igen, de az külön munkát igényel az utazási irodáktól, hogy meggyőződjenek arról, hogy a kiválasztott hely valóban üzemel-e. Emellett arról is meg kell bizonyosodni, hogy aki újranyitott, az képes-e ugyanazt a szolgáltatást nyújtani, amit a járvány előtt megszoktak az utasok. Mert sajnos gyakran érezhető, hogy – például a globális szakemberhiány miatt -, nem. Ahol ez így van, ott természetesen ezt az utas felé is kommunikáljuk.
– A hazai turisztikai szolgáltatások drágulását bárki megtapasztalhatja. A világban mennyire emelkedtek az árak?
– Ezt, már csak a forint árfolyamromlása miatt is nehéz meghatározni, de egyértelmű, hogy mindenütt emelkedtek az árak. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy 15-20 százalékkal, de az sem ritka, amikor 30 százalékos árnövekedést tapasztalunk valahol.
– Az angol nyelvterületen a „bosszúturizmus” szóval jellemzik azt, hogy a pandémiából kiszabadulva mindenáron utazni akarnak az emberek. Hallottunk olyanról is, aki az egyhetes útról hazatérve csak a virágokat meglocsolni tért haza és már indult is egy újabb utazásra. Ezek mellett milyen őszre, télre számít?
– Egyelőre változatlanul nagy az utazási kedv és reméljük, hogy ez az év hátralévő részére is ez lesz a jellemző.
Érsek M. Zoltán
