Három amerikai kutató kapta a közgazdasági Nobel-díjat az idén a Svéd Királyi Tudományos Akadémia stockholmi bejelentése szerint.
Ben S. Bernanke, Douglas W. Diamond és Philip H. Dybvig a bankok szerepének és pénzügyi krízishelyzetek kutatásáért részesül a közgazdasági Nobel-díjban.
Ben Bernanke egykori Fed-elnök a Brookings Institution tagja, Douglas Diamond az University of Chicago professzora, Philip Dybvig a Washington University professzora.
Ben Bernanke, Douglas Diamond és Philip Dybvig fektette le az 1980-as évek elején annak a modern bankkutatásnak az alapjait, amely tisztázza, miért vannak bankok, hogyan lehet őket kevésbé sebezhetővé tenni a válságok során, és hogyan súlyosbítja a bankok összeomlása a pénzügyi válságokat. Munkásságuk nagy gyakorlati jelentőséggel bír a pénzügyi piacok szabályozásában és a pénzügyi válságok kezelésében – írja az Akadémia indoklása.
A gazdaság működésének a fenntartásához a megtakarításokat beruházásokba kell irányítani. Itt azonban ellentmondás van: a megtakarítóknak azonnali hozzáférést kell biztosítani váratlan kiadások esetén a pénzükhöz, ugyanakkor a vállalkozásoknak és a lakástulajdonosoknak is szükségük van arra a biztonságtudatra, hogy nem kényszerülnek kölcsönük idő előtti visszafizetésére.
Diamond és Dybvig elméletükben bemutatják, hogy a bankok hogyan kínálnak optimális megoldást erre a problémára. Azáltal, hogy a bankok sok megtakarítótól betéteket elfogadó közvetítőként működnek, lehetővé tehetik a betétesek számára, hogy akkor férjenek hozzá a pénzükhöz, amikor csak akarnak, miközben hosszú távú hiteleket is kínálnak a hitelfelvevőknek.
Elemzésük azonban azt is kimutatta, hogy e két tevékenység kombinációja hogyan teszi a bankokat sebezhetővé a közelgő összeomlásukról elterjedt híresztelésekkel szemben. Ha egyszerre nagyszámú megtakarító rohanja meg pénzét felvenni a bankokat, a híresztelés önbeteljesítő jóslattá válhat – a bank összeomolhat a roham alatt. Ezt a veszélyes dinamikát meg lehet előzni azzal, hogy a kormány betétbiztosítással felvállalja a bankok hitelezőjének a szerepét.
Diamond emellett kimutatta, hogy a bankok hogyan látnak el egy másik, társadalmilag fontos funkciót. A bankok a megtakarítók és a hitelfelvevők közötti közvetítői szerepben, jobban alkalmasak a hitelfelvevők hitelképességének értékelésére és annak biztosítására, hogy a hiteleket jó befektetésekre használják fel.
Ben Bernanke az 1930-as évek nagy gazdasági válságát, a modern történelem legsúlyosabb gazdasági válságát elemezte. Többek között kimutatta, hogy a válság elmélyülésében és időbeni elhúzódásában maguk a bankrohamok is döntő szerepet játszottak. A bankok összeomlásával ugyanis értékes információk vesztek el a hitelfelvevőkről, amelyeket aztán nem lehetett egyhamar újra előállítani. Ezzel pedig súlyosan sérült az az össztársadalmi érdek, hogy a megtakarításokat hasznos termelő beruházásokba lehessen irányítani – írja az Akadémia közleménye.
