– Hivatalos Kínai látogatásom során azt tapasztaltam, hogy a kínai vezetők szerint Magyarország megbízható, kiszámítható partner, ami a mi értékelésünk szerint a másik irányban is fönnáll – fejtette ki Kövér László a magyar Parlament elnöke, a november közepén, Csao Lö-csi, a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése Állandó Bizottsága elnökének meghívására tett kínai látogatásáról, ahol Magyarországon befektető két kínai cég vezetőivel is találkozott.
– Elnök úr! Milyen jelentősége lehet a két ország közötti kapcsolatban az Ön utazásának?
– Kezdjük a parlamenti diplomácia helyével, szerepével. A parlamenti diplomácia szerepét én úgy fogom fel, mint az üzemanyag minőségét javító adalékok szerepét. Egy-két konkrét kivételtől eltekintve, amikor éppen egy házelnöki látogatás billenti át az ottani kormányzatot valamilyen döntés meghozatala felé, amihez esetleg az ottani törvényhozás támogatására is szükség van, a parlamenti diplomácia alapvetően annak a szimbolikus kifejezésére szolgál, hogy az adott két ország megbecsüli egymást és tiszteletet tanúsít a másik iránt. Emellett a törvényhozás az ilyen delegációkon keresztül is kifejezi azt a szándékát, hogy az ellenőrzése alatt álló végrehajtó hatalmat ösztönzi, támogatja a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében. Nem mellékesen, emellett az sem baj, ha a képviselők rendelkeznek benyomásokkal, információkkal a külhonban meglévő kapcsolatainkról, arról, hogy hogyan működnek a világban más országok parlamentjei, milyen a politikai rendszer, illetve megismerik az adott ország vezetőinek vagy képviselőinek a gondolkodásmódját. Ezért számomra ezeknek az utazásoknak és találkozásoknak a legfontosabb hozadéka mindig személyes természetű volt. A hivatalos kétoldalú tárgyalások fontos és elengedhetetlen részei az ilyen látogatásoknak, de nem ritkán az ebéd vagy a vacsora asztalnál lefolytatott beszélgetések során több hasznos információt tudtunk – akár az adott kapcsolatrendszerről, akár a külvilágról, a világpolitika aktuális problémáinak a megítéléséről – egymásnak kölcsönösen átadni, mint a hivatalos keretek között.
– Hogyan zajlik egy ilyen meghívás?
– Ezt megelőzően 2017-ben jártam először Kínában házelnökként hivatalos látogatáson, 2019-ben pedig nálunk is látogatást tett az akkori kínai házelnök. Ez azért is különleges esemény volt, mert a kínai házelnök nem nagyon szokott külföldre utazni, ráadásul egy jelentős kétoldalú megállapodás aláírásra is sor került, amelynek célja az Országos Népi Gyűlés és a magyar Országgyűlés közötti kapcsolatok további megerősítése volt. Miként az első, úgy a második hivatalos látogatásra szóló meghívás is kínai kollégámtól érkezett és már régóta érvényben volt. A program összeállítása és az ottani tárgyalásokon tapasztaltak is mind arról tanúskodnak, hogy az elmúlt években – amióta a két ország vezetője, Orbán Viktor és Hszi Csin-ping elnök felvette a személyes kapcsolatokat, és a magyar Keleti Nyitás politikája találkozott az ő Övezet és Út Kezdeményezésükkel, illetve amióta elindult a Kína-Közép-Kelet-Európa Együttműködési Fórum, amiben Magyarország a legelejétől fogva aktívan részt vesz – a kétoldalú kapcsolatok olyannyira megerősödtek, hogy a kínaiak már régen nem egyfajta kísérletként foglalkoznak velünk.
Ez már egy kipróbált kapcsolattá vált, aminek az Övezet és Út Kezdeményezés is a részeleme azzal a céllal, hogy Kína gazdasági folyosót tudjon teremteni a maga számára Európa felé, ami értelemszerűen Közép-Európán, Magyarországon keresztül is vezet. Magyarország ebben is megbízható, kiszámítható partnernek bizonyult. Megjegyzem, a mi értékelésünk szerint ez a minősítés a másik irányban is fönnáll. Emellett nemcsak Kínában, hanem – legyen szó Közép-Amerikáról, Közép-Ázsiáról, az arab világról, a Balkánról – mindenhol úgy tekintenek ránk, mint amelyik ország elég bátor ahhoz, hogy a saját nemzeti érdekeit tisztességesen, de határozottan képviselje. Mindenki, aki nem érdekelt a blokkosodásban illetve abban, hogy a hazája egy nagyobb hatalom, kvázi birodalom alárendelt eleme legyen, e magatartásunk okán nemcsak tisztelettel és szimpátiával tekint Magyarországra, hanem egyfajta szövetségest is látnak bennünk a nemzetközi porondokon.
– Tapasztalatai szerint mennyire tekinthető a politikától függetlennek a kínai gazdaság?
– Az európai hagyományok alapján természetesen nehezen lehet megérteni Kínát és a kínai gazdaságot. Az erős állami irányítás mellett olyan piac- és nyereségorientált magáncégek működnek, amelyek közül – rendkívül pragmatikus, céltudatos építkezéssel – több már a globális piacon is meghatározó szereplővé vált. Miközben hajlamosak vagyunk elfelejteni, vagy sokan nem is foglalkoznak vele, hogy Kínában 40 éve még az volt a cél, hogy az ország minden lakosa legalább napi egy tál rizshez hozzájusson, és ne nélkülözzön. Ez az ország ma már másfél milliárd embernek ad nemcsak alapvető létbiztonságot, hanem a kínai történelemben korábban nem látott anyagi gyarapodást és fizikai biztonságot. Ha az ember felteszi azt a kérdést, hogy mi is az állam feladata, mi más lehet a válasz, mint hogy ez.
– Milyen benyomást szerzett még a kínai útja során?
– Nem csak a házelnök kollégámmal találkoztam, aki a harmadik legfontosabb személy a kínai hierarchiában, hanem Vang Huninggal a Kínai Népköztársaság Népi Politikai Tanácskozó Testülete elnökével is, aki a negyedik. Találkoztunk a tartományok és a városok vezetőivel, jártunk Csungkingban, Kantonban és Sencsenben is, ahol a Magyarországon befektető Huawei és a BYD vezetőivel is beszéltünk. Jártunk a Huawei lenyűgöző kutatóközpontjában, amely 25.000 kutató mérnököt foglalkoztat egy 100 hektáros területen, európai építészeti alkotások – köztük a Szabadsághíd – másolataiból létrehozott városnegyedben.
A személyes benyomásom mellett a számok is azt mutatják, hogy a kínai kapcsolatban jelentős potenciál rejlik a magyar gazdaság számára. Kína hazánk Európán kívüli legfontosabb kereskedelmi partnere: exportunkban 1,2%-os súllyal a 20., míg az importunkban 6,8%-os részaránnyal – Németország után – a második helyet foglalta el, miközben összességében Kína 2023-ban Magyarország 9. legfontosabb kereskedelmi partnere volt. Az is beszédes adat, hogy a hazánkban jelenlévő külföldi közvetlen tőkeállományt tekintve, a Kínából érkező közvetlen tőkebefektetések állománya 2022-ben 4.308,7 millió dollárt ért el, ami a teljes FDI-állomány 4,1%-a. Ezzel ma már Kína a 6. legjelentősebb befektető Magyarországon. A hazánkba vetett bizalmat mutatja az is, hogy 2023-ban az EU tagállamaiba és az Egyesült Királyságba irányuló közvetlen kínai befektetések 44 százaléka érkezett Magyarországra. 2020-ban valamint 2023-ban a beruházási volument tekintve Kína volt a legfontosabb beruházó ország nálunk. 2023-ban a kínai vállalatok több mint 7,6 milliárd euró befektetésére vállaltak kötelezettséget, 8 beruházás keretében, miközben a magyar kormány 96 stratégiai partnere közül 10 rendelkezik kínai tulajdonossal. A gazdasági, turisztikai és személyes kapcsolatok további erősödéséhez pedig az is nagymértékben hozzájárul, hogy már hét kínai nagyvárost – Pekinget, Sanghajt, Csungkingot, Ningbot, Hsziant, Kuangcsout és Sencsent – köt össze közvetlen légijárat Budapesttel.
Mindent egybevetve, ez a látogatás annak megerősítését jelentette számomra, hogy Kína továbbra is komolyan számol Magyarországgal mint partnerrel, egy olyan tágabb koncepció jegyében, amelyben Magyarország és Közép-Európa az Európai Unió kapujaként szolgál a számukra. Az is egyértelművé vált, hogy a világ jelenlegi állásának megítélése tekintetében mind a két ország – a méretét, kultúráját és politikai rendszerét illető jelentős különbségektől függetlenül – abban érdekelt, hogy a világot ne kelljen újra felosztani politikai, katonai és gazdasági tömbökre, mint ahogy ez 1990 előtt volt. Ellenkezőleg: mindenki mindenkivel, a kölcsönös tisztelet és érdekeltség alapján próbáljon együttműködést, partnerséget kialakítani. Értelemszerűen ez csak akkor képzelhető el, ha béke van. Hiszen minden konfliktus, ami a világban az utóbbi néhány évben kitört, vagy fölerősödött, a normális gazdasági együttműködés ellen hat, növeli a kockázatokat, bezárkózásra ösztönöz, különösen akkor, ha emögött még tudatos politikai szándék is van. Ebben teljes mértékben nézetazonosság volt köztünk a tárgyalásokon.
Érsek M. Zoltán
