Az elmúlt tíz évben az itthon, illetve az elszakított területeken élő, valamint a hazánkból a világ másik felére sodródott magyarok egymásra találásának megünneplése ugyan a koronavírus okozta társadalmi távolságtartás miatt komoly kihívás lett, a nemzeti összetartozás érzése így is megmarad, csak az ünneplés időpontja változik, a tervezetthez képest más formában valósul meg – fejtette ki Pánczél Károly az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke AzÜzlet kérdésére válaszolva.
– A nemzeti összetartozás bizottság elnökeként, miként tudja tartani a kapcsolatot a határon túli és a diaszpórában élő honfitársainkkal?
– Ez természetesen teljesen új helyzet, amire nem számított senki. Az elmúlt 10 évben rendkívül szépen alakultak a kapcsolatok a nyugati diaszpóra és a Kárpát-medencei magyarság körében. Ez nemcsak az anyaország és az elszakított területek, hanem az elszakított országrészek egymás közötti viszonylatában is igaz.
Remek erdélyi, délvidéki és felvidéki kapcsolatok alakultak. Vagyis kijelenthetjük, hogy a Kárpát-medencei magyarság is egymásra talált, miközben egyre inkább megbecsüljük a nyugati diaszpórát. Az elmúlt években egyre növekvő figyelem övezte a munkavállalás céljából Nyugat-Európába került magyarok közösségeit is úgy, hogy mindegyikükkel élő napi kapcsolatot építettünk ki.
A Kárpát-medencei magyarok gyakorlatilag naponta érkeztek a nemzet fővárosába Budapestre, vagy éppen az országgyűlés épületébe, amiről elmondhatjuk, hogy 2014-től már a nemzet gyűlésének a helyszíne is. Hiszen – bár egyesek által sokat vitatottan, de – a magyar állampolgár, határon túl élő magyarok is tudnak listán szavazni, és ennek okán már nem csupán országgyűlésről, hanem nemzetgyűlésről beszélhetünk.
– Mi változott most a koronavírus járványhoz kapcsolódó veszélyhelyzetben?
– Miközben az elmúlt 10 évben a személyes kapcsolatok is bővültek, a kapcsolattartás is szépen alakult. Mindezt a vírus hatására teljesen új alapokra kellett helyezni. A kapcsolat fenntartása telefonon és az online világban tud megvalósulni, hiszen a legtöbb ország nagyon szigorú határzárat vezetett be. Igaz ez akár Szlovákiára is, hiszen már ott is csak a határ menti térségekben van lehetőség ingázásra, munkavállalás céljából, miközben Magyarországról Szlovákiába csak szlovák állampolgárok térhetnek haza. Hasonlóan szigorítottak Romániában és Szerbiában is. Tehát a fizikai kapcsolattartás gyakorlatilag megszűnt az elmúlt hetekben, de azért a számítógépes és az online világban a már kialakult kapcsolatok fönnmaradtak, számos olyan programot indított el, például a nemzetpolitikai államtitkárság is, amelynek egy része értelemszerűen tömegrendezvény, nagy rendezvény volt, és amelyek most kényszerűségből elmaradnak, vagy egy későbbi időpontra tolódnak.
Gondolok például a magyar kormány, a nemzetpolitika egyik legnagyobb vívmányának tekintett Határtalanul programjához kapcsolódó eseményekre, ahol a magyar általános iskolások utazhatnak, jellemzően a tanév tavaszi időszakában, osztálykirándulásként a környező országok magyar lakta közösségeihez. Ez most átkerült az őszi időszakra vagy lehet, hogy 2021 tavaszára. Akik a pályázaton ehhez forrásokat nyertek, azoknak a pályázata nem megszűnik, hanem egy későbbre dátumozódik át. Ugyanakkor számtalan olyan program is futott-fut, mint például a középiskolások Kárpát-medencei vetélkedője, amelyek eseményi az új helyzetben online módra tevődik át. De mindez csak egy-két példa arra, hogy mi az, ami elmarad, mert a tömeges találkozások és az azokhoz kötődő nagyszabású rendezvények a határátlépések meghiúsulása miatt vélhetően a közeljövőben is elmaradnak, későbbi időpontra kerülnek. Ám ami ezek közül online módon megszervezhető, az működik.
– Miközben a személyes kapcsolatokat virtuálisan is lehet ápolni, a nagy események és a velük járó közösségi élmények elmaradása gondolom nagyobb fájdalmat jelent.
– Egyértelmű, hiszen az egész világ magyarsága, a 15 millió magyar többsége készült arra, hogy valamilyen módon megemlékezik Trianon 100. évfordulójáról. Fontos megemlíteni, hogy ezzel kapcsolatban az Országgyűlés egy határozati javaslatot fogadott el, amelyben persze ott van és hangsúlyos a fájdalmas múltra való megemlékezés, de az is szerepel benne, hogy mindennek ellenére megmaradtunk, túléltük, nem is akárhogyan – és összetartozunk.
Ennek szellemében a Nemzeti összetartozás éve lett 2020. Szomorúan látjuk azonban, hogy azok a tekintélyes méretű rendezvények, amelyek a Nemzeti összetartozás évéhez kötődtek, és értelemszerűen a nyár elejére, vagy a nyárra szerveződtek és ennél fogva biztosan elmaradnak.
Arra látok reményt, hogy ezekre az őszi-téli időszakban vagy akár jövő tavasszal sor kerülhet. Több meghívást kaptam én is, mint bizottsági elnök, például Hollandiába, a hágai magyarokhoz, egy nagy, konferenciával összekötött eseményre a június 4-ét követő napokra. Nyilvánvaló, hogy hollandiai magyar barátaink ezt azt időközben lemondták, és majd őszre keresnek új időpontot, amikor majd biztonságosabban lehet utazni, és a légi járatok is megindulnak Európában. De számtalan más felkérés is érkezett, köztük egy farkaslakai esemény a Nemzeti Összetartozás Napjára, június 4-re. Házelnök úr felkérésére, őt helyettesíttettem volna ezen a rendezvényen, de még ez is bizonytalan, sőt nagyobb az esélye, hogy a határt átlépni valószínűleg akkor sem lehet. De ha mégis, nagy rendezvényeket vélhetőleg, Romániában engedélyeznek akkortájt, mint ahogy azt gondolom, itthon, Magyarországon sem.
A választókerületemben is több önkormányzat készül, vagy készült arra, hogy június 4-én vagy az azt követő hétvégén a megszokott helyi emlékhelyeken megemlékezzenek a trianoni tragédiáról. Nyilvánvalónak tűnik, hogy ezek is elmaradnak majd. Legfeljebb olyan megoldásokat keresünk, hogy miközben a tervezett rendezvények őszre tolódnak, a helyi polgármesterrel ketten elhelyezünk egy emlékező koszorút egy turulmadárnál, egy Nagy-Magyarországról szóló emlékműnél, egy sziklánál, vagy egy templomfalon.
Összefoglalva, valószínű, hogy most a lelkünkben tudunk megemlékezni június 4-ről. A fizikai valóságban, amikor többen összejövünk, ennek kevés az esélye, miközben Budapesten még egy jelentős emlékhely is készül, amelynek június 4-ére van kitűzve azt átadása.
Kövér László házelnök úr kezdeményezésére a Kossuth téren, a Mezőgazdasági Minisztérium felőli oldalon jött létre az a trianoni emlékhely, amelyre minden korabeli magyar település neve fölkerül a múlt század elején készült utolsó nagy helységnévtár alapján. A Magyarországon, a korabeli Nagy-Magyarország területén lévő minden település neve lesz felírva, a település méretének megfelelő nagyságú betűkkel. Házelnök úr egy emlékülést is tervez erre a jelentős napra, mert a fájdalmas megemlékezésen túl mégis örülünk annak, hogy ezt a 100 évet jó erőben túléltük, és a világban szétszóródott, a Kárpát-medencében szétszaggatott magyarság Trianon után 100 évvel is egymásra talál.
