Van aki arra vágyik, hogy jó időben, jól adja el a családi cégét. Van aki arra, hogy a gyermekei vigyék tovább azt. Somogyi Jánosnak, az elektronikai termék kereskedelemmel foglalkozó Somogyi Elektronic kft. alapítójának mindkettő sikerült. Nem is akárhogyan.
– Édesapám 2007-ben érezte azt, hogy a cég már olyan nagyra nőtt, ami új korszakot követel az irányításban, miközben azt is látta, hogy a világgazdaságban szinte túl jól mennek a dolgok, aminek válság lehet a vége. Ezért volt nyitott amikor valaki a cég megvásárlására jelentkezett – elemez Somogyi Zsolt, aki most, a család második generációjának tagjaként irányítja ügyvezetőként a Somogyi Elektronic Kft.-t. Közben azonban történt egy tulajdonosváltás is…
A Somogyi Elektronic három kulcsszereplőjével külön folytatott beszélgetésem során Somogyi János érzelem mentesen beszél a tranzakcióról. Éppen úgy, mint amilyen természetesnek tűnik vele beszélgetve, hogy az 1981-ben, nagyobbik fia születésének évében alapított – felesége az üzlet pultja mögül indult a szülőszobába -, családi vállalkozás sikeres lett.
Garázsból a nagykerig
Somogyi János tv-rádió műszerészként 1978-ban lett a régi szóhasználat szerint maszek, és amikor a javításra szoruló eszközök alkatrészeiért Pestre kellett utaznia, ott a tízméteres sorban állva, azt gondolta, valahonnan ő is be tudja szerezni ezeket a termékeket és neki az is elég, ha Győrben csak egy méteres lesz a sor. Egy garázsban nyitott kereskedést, majd amikor 1989-től már szabaddá vált az export-import lehetősége, németországi kiállításokon alakított partneri kapcsolatokat a legnagyobb gyártókkal. Ekkortájt indultak el a nagykereskedelemmel és került a céghez Újvári Márta, aki a vállalkozás eladásakor már cégvezetőként vett részt az operatív ügyekben. A családi vállalkozás 2000-ben, a Győri Keksz és Ostyagyár egyik üressé vált üzemhelyiségének megvásárlásával folytatta a növekedést.
– Szerencsésnek tartom, hogy már a rendszerváltozás előtt megvolt a vállalkozói tapasztalatom, mert utána is annyira sokat kellett dolgozni a cégért, hogy közben nem maradt időm arra, hogy menedzser képzésre járjak. De az élet iskolája így is nap, mint nap leckét adott a helyes döntések meghozatalához – magyarázza az alapító. Aki a cég életében sordöntő pillanatra így emlékszik: 2006-7-ben már egyre többet beszéltek arról, hogy jön a válság. A tisztánlátásban sokat segített, hogy akkor már folyamatosan figyeltem a nemzetközi gazdaságot és a tőzsdéket. Így, amikor egy magyar pénzügyi befektető csoport kedvező ajánlatot tett, a családi tanács – azt is tekintetbe véve, hogy a két fiam még tanul – úgy döntött, hogy eladjuk a céget.
A vevő, a leggazdagabb magyar üzletemberek TOP százas listáján előkelő helyen álló Nagy György nevéhez kötődő befektetési társaság volt. Féléves előkészület után, 2008 tavaszán záródott le az a tranzakció, amikor a névadó, illetve a család nevét viselő cég története – a tervek szerint örökre -, különvált. Somogyi János a nemzetközi valutapiac felé fordulva FOREX üzletekkel és ingatlanbefektetéssel kezdett foglalkozni, nagyobbik fia, Zsolt pedig a családi cég irányításában tervezett generációváltás helyett új feladatokat talált magának.
Pedig a fiatalembert már gyermekkora óta a családi cég irányítására nevelték. A tizenéves korában elért korosztályos tenisz bajnoki címek ellenére ezért döntött a család az ötéves ausztriai közgazdasági és kereskedelmi iskola mellett, majd ezért végezte el – változásmenedzsmentre és válságmenedzselésre szakosodva -, az IBS angol közgazdasági szakát. Ezután pedig MBA mesterképzésen szerzett diplomát Oxfordban. Igaz a teniszről, ami szavai szerint a csapatszellem, a koncentráló képesség és a győzni akarás szempontjából is meghatározó számára, nem mondott le. A magyar első osztályú bajnokságban, a Szuperligában sikeres győri csapat kapitányaként ma is aktívan teniszezik.
Felkészülés: a második generáció
– Mivel korábban egyértelmű volt, hol folytatom, 2002-2007 között a diploma megszerzéséig folyamatosan dolgoztam a családi cégben – magyarázza Somogyi Zsolt. – Végigjártam a cég minden osztályát, hogy megismerhessem minden terület működését és munkafolyamatát. De amikor édesapám 2008-ban feltette a kérdést és elmondta az érveit, én is a cégeladás mellett voksoltam. Utána, bár anyagilag megtehettük volna, de fel sem merült, hogy a vételár kamataiból éljünk – mindannyian a munkát választottuk.
Édesanyám tovább vitte az új tulajdonos által testidegennek tartott győri, belvárosi kisker üzletet, ahol még ma is azzal a két – időközben a boltban tulajdonrészt kapott – kollégával dolgozik együtt, akikkel egykoron ott kezdte a munkát. Édesapám is új feladatokat talált, én pedig először azokkal a győri cégekkel foglalkoztam, amelyek tulajdonosai az eladásunk hírére, új tulajdonost keresve nálunk jelentkeztek. Így kerültem Pestre, ahol annál az akvizíciókkal foglalkozó társaságnál dolgoztam, amelyik a Somogyi Elektronic eladásában is közreműködött.
Az otthon azonban hazahúzta Zsoltot Győrbe, ahol 2010-től az önkormányzati tulajdonú cégek összevonásában és működési racionalizálásában vállalt szerepet. Mivel marasztalták, újabb területeken, újabb munkaköröket vállat el – így lett az önkormányzati szerepvállalás az előre tervezett fél év helyett három év. Ezalatt az ügyfélszolgálattól a média osztályig több terület megújulásának levezénylésében vett részt. Majd az édesapja által létrehozott ingatlanfejlesztői cégben, a Somogyi Holding Kft.-ben vállalt szerepet, ahol apa és fia egyaránt azt érezte, hogy az ingatlanpiac világa távol áll tőle. Somogyi János ezért is vált meg sorra a tulajdonostársával közösen vásárolt ingatlanoktól. Büszkén említve, hogy lokálpatriótaként jóleső érzéssel tölti el, hogy feleségével együtt úgy döntöttek: a győri kekszgyár szintén hozzájuk került egyik ingatlanát a jobb ajánlat ellenére sem a külföldi lakásfejlesztőknek adták el, hanem a győri egyetem további fejlődését elősegítve, a magyar államnak.
Mindeközben
A Somogyi Elektronic életében nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt az új tulajdonos, még a globális válság felfutó gazdasági időszakában eltervezte. A hirtelen jött recesszió hatására a finanszírozó bankok, az általuk, a kedvezőbb finanszírozás előfeltételéül szabott racionalizálás – a kereskedelmi és a logisztikai kft összevonása – végrehajtása ellenére sem tartották eredeti ígéretüket. Sőt még a korábbinál is rosszabb finanszírozási feltételeket ajánlottak.
– Mivel az adásvétel feltétele az volt, hogy a szakmai vezetés maradjon, az új tulajdonos által delegált ügyvezető mellett, a régi pozíciómban, cégvezetőként vittem tovább az operatív ügyeket – magyarázza Újvári Márta ügyvezető. – Nehézséget az jelentett, hogy miközben új pénzügyi forráshoz nem jutottunk, a tulajdonosváltáshoz kapcsolódó svájci frank hitel fedezetét a cégnek kellett kitermelnie. Az így bekövetkező alulfinanszírozottság kezelése – a tulajdonos anyagi segítsége ellenére is -, komoly kihívást jelentett. Annak ellenére is, hogy a közel 10 százalékos leépítés mellett átstrukturálást is végrehajtottunk.
Az alulfinanszírozottság miatt csökkent az árukészlet és a szállítási határidők betartása is gyakran okozott gondot. A konkurencia is rámozdult a cég piacára, miközben olyan alkalmazott is akadt, aki munkaidőben, a partnerekhez járva, saját tulajdonú, konkurens céget gründolt magának.
Visszaváltás
– Képzeld fiam ki hívott minket – hangzott el 2014-ben a családi házban a kulcsfordító mondat Somogyi János szájából. Természetesen nem minden előzmény nélkül.
– 2013-14 táján – meséli Újvári Márta – az új tulajdonos már a Somogyi Elektronic értékesítéséről tárgyalt egy vevőjelölttel, de én azt éreztem, hogy a külföldi szakmai befektető csak a piacot akarja megszerezni, ami rendkívül bizonytalanná tenné a jövőt. Ráadásul János is megkeresett, elmesélve az új kereskedelmi vállalkozásával kapcsolatos terveit. Ezért rákérdeztem: miért nem inkább a volt családi cég visszavásárlásában gondolkodik. Miután igent mondott, ezt jeleztem a cég akkori tulajdonosának is – emlékszik vissza Újvári Márta.
– Miután a visszavásárlás lehetősége felmerült, hazamentem és ismét leült a családi tanács. Az ingatlan szakmát magunk mögött akartuk hagyni, akkoriban már többször beszéltünk arról, hogy a műszaki érdeklődésű kisebbik fiamnak is jó lenne valamilyen üzletet nyitni. Így aztán azzal álltunk fel, hogy megvalósítjuk az ősi tervet és a két fiunk viszi majd tovább a céget, mi szülők, pedig háttérbe vonulva támogatjuk őket tapasztalatainkkal – eleveníti fel Somogyi János.
Mivel a Somogyi család, a 2014-es visszatérésekor, a korábbi hat évre nem rendelkezett rálátással, az előre nem látható kockázatok csökkentése érdekében az aktuális tulajdonos cégben maradását indítványozták. A megállapodás megszületett: a Somogyi család 50 százalékos tulajdonrészt vásárolt a nevét viselő cégben, amihez a teljes menedzsment jogokat is megkapta. Apa és fia ma egyként állítják, jó döntést hoztak. Mondván az aktuális tulajdonos – aki az operatív napi irányításban korábban sem vett részt -, így azokban a kontrolling és pénzügyi témákban tudja támogatni a céget, amelyekben komoly tapasztalattal, kapcsolati tőkével rendelkezik.
Újvári Márta így beszél a “visszaváltásról”:
– Természetesen először kicsit furcsa volt, hogy Jánosék visszajöttek, de mindenki a pozitív oldalát látta ennek. Mert annak ellenére, hogy időközben saját erőből is eljutottunk a kedvezőbb finanszírozásig, a Somogyi család szerepvállalásával érezhetően megerősödött a cég anyagi helyzete. Az pedig, hogy a névadó család szakmai befektetőként tért vissza, a munkavállalókban is megerősítette a hitet. Ami már csak azért is fontos volt, mert a korábbi tulajdonos személye, a recesszió okozta megrázkódtatások miatt, óhatatlanul a nehézségekkel fonódott össze. Nem beszélve arról, hogy a partnerek és a pénzintézetek is nagyobb bizalommal álltak az újrapozicionált céghez – magyarázza Újvári Márta, aki az állandóság képviselőjeként, az új felállásban is megtartotta operatív ügyvezetői pozícióját.
– Érdekes, hogy amikor 2008-ban eladtam a céget, nem fájt érte a szívem. Egyszerűen elengedtem. Azt mondtam, ez már a múlt. De most, nyilván a fiaim miatt is – a kisebbik Tamás, a műszaki és fejlesztési vonalon erősíti a Somogyi Elektronicot – jó érzés, hogy a család nevét viselő cégben ismét meghatározó szerepünk van. Sikerült összerakni egy ütőképes, anyagilag is érdekelt menedzsmentet és Zsoltnak köszönhetően megszületett az a hosszútávú stratégia, ami a jövőben is garantálhatja a cég sikerét. A fejlesztések is beindultak: 500 milliós befektetéssel 2 és félezer négyzetméterrel bővítjük a raktárbázisunkat – magyarázza Somogyi János.
Újrafényesítették a családi cégtáblát
A legkülönlegesebb érzéseket természetesen Somogyi Zsolt élte át, aki a válság és változásmenedzsment terén immáron piaci tapasztalattal is megerősített tudással felvértezve kezdhetett munkába annál a családi cégnél, ahol mindig is elképzelte a jövőjét.
A Somogyi Elektronic 2008-ra, amikor eladtuk, egy 3 országban működő piacvezető vállalkozássá nőtte ki magát, ami 2014-re sajnos veszteségessé vált. Amikor munkába álltam, a korábbi fénykort szerettem volna visszahozni úgy, hogy a továbbfejlődés stabil alapjait is megteremtsük. Ezért első lépésként minden területet felmértem és a menedzsment tagjai mellett minden munkavállalóval is elbeszélgettem arról, hogy milyennek látják a céget, a munkájukat, mi az amin változtatnának – idézi fel Somogyi Zsolt. – A legfontosabb a rendszerépítés, a működési folyamatok optimalizálása és az osztályok működésének újragondolása volt. Továbbá kellett egy új struktúra, amit megfelelő szakemberekkel „töltöttünk fel”.
A cél az volt, hogy mindenki olyan pozícióba kerüljön, ahol a legjobb lehet, és tudja hogy mi a feladata, miközben meg kell válnunk azoktól, akik nem képesek teljesíteni az elvárásokat. Ezért egy 175 pontból álló cselekvési tervet állítottunk össze, amit meg is valósítottunk – magyarázza a szakember. – Ehhez szükségem volt ügyvezető társamra Mártira és a cégnél már 2006 óta működő, a Somogyi Elektronicra szabva létrehozott belső vállalatirányítási rendszer fejlesztőjére.
Végignéztünk és újragondoltunk minden működési folyamatot. Ennek alapján összeállt egy akcióterv, amit útközben az igényeknek megfelelően finomítgattunk, majd következetesen végigvittünk. Márti mellett óriási segítséget és biztonságot adott Kovácsovics Betti raktárvezető és újonnan kinevezett kereskedelmi vezetőnk, Kauba Zoltán, illetve az ügyvezetéshez csatlakozott Homoki Gergely beszerzési vezető munkája, illetve az, hogy visszatért a cég régi gazdasági vezetője Zólyomi Péter.
A folyamatos visszajelzést is megerősítették a társaságnál. A korábbi, ugyanakkor az új felállásban is szerepet vállaló tulajdonos befektetői tapasztalataira építve egy olyan külsős kontrolling céget is megbíztak, amely folyamatosan „kívülről” figyeli és felügyeli a cég pénzügyi helyzetét.
– Számomra a teljesítmény a lényeg: folyamatokban, funkciókban, százalékokban, és nyilakban gondolkodom. Nem azt nézzük ki a hibás, hanem, hogy hol van a folyamatban a hiba. Az emberek pedig már nem csak elfogadták, hanem akarták is a változást. Igaz ehhez az is kellett, hogy bevonjuk őket az átalakulásba és igazságos, áttekinthető rendszert hozzunk létre, ahol a pénz mellett a korrektséget és hosszútávú karrier- és fejlődési lehetőséget is biztosítjuk. Az igazságosság azt jelenti, hogy mindenkit azonos mércével mérünk, és negyedévente mindenkivel személyesen értékeljük ki az elmúlt időszakot, mert a cég egyik legnagyobb értékének azt tartom, hogy mi mindig emberi és segítő módon kezeljük a munkatársakat. Mint egy jó családban. Pozitívan állunk egymáshoz, nincsenek önös érdekek, csakis a cégérdek. Nem népszerű, hanem jó döntéseket próbálunk hozni. Mert hosszabb távon a jó döntés az, ami népszerű lesz – mondja Somogyi Zsolt.
Home by Somogyi
Mindez az eredményességben is megmutatkozott. 2014-ben 70 ember dolgozott a cégnél – akik közül az új tulajdonosok kevesebb, mint tíztől váltak meg – és a 3,2 milliárdos forgalomhoz 200 milliós veszteség társult. A következő év fordulatot hozott, 2015-ben 4,6 milliárdos forgalom mellett már 300 milliós volt az EBITDA (a kamatok, valamint az adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény), 2016-ban pedig 5,4 milliárdra növekedett a forgalom, 590 millióra az EBITDA. A 2017-es, – immár 110 fős létszámmal elért – 6,2 milliárdos forgalom pedig 670 milliós eredményt hozott.
– Az eredmények ellenére az igazi kihívás még hátravan – mondja Somogyi Zsolt. Egy hajó süllyedését ugyan gyorsan meg lehet állítani, de felszínen tartása már hosszabb folyamat. Amikor átvettük a céget, azzal szembesültünk, hogy a 700 milliós termékkészlet fele a kukába való. Ráadásul a tőkeinjekció önmagában nem volt elég, mert attól kezdve, hogy egy új terméket kitalálunk, még kb. 4-6 hónapra van szükség mire az a polcra kerül. A mi cégünk ugyanis 95 százalékban saját márkás termékeket kínál. Legfőképp azért, mert így nagyobb a ráhatásunk a minőségre, és nem függünk egyetlen gyártótól sem. Édesapám 2006-ban hirdette meg ezt a mára sikeressé vált üzletpolitikát, amelynek eredményeként közép-felső kategóriás, jó ár-érték arányú termékeket kínáló brandekké pozicionálta a Home by Somogyi márkanéven futó elosztó-hosszabítókat, hűtéstechnikai termékeket, fűtés kiegészítőket, karácsonyi világítás és dekor termékeket, valamint a SAL márkanév alatt futó autó-hifi és audió berendezéseket.
Az újrapozicionálás kapcsán azzal, hogy a munkavállalók mellett a partnerek felé is tartották szavukat, sikerült gyorsan visszanyerniük a partnerek bizalmát és kiheverni azt, hogy még a cég visszavásárlása előtt csúnyán becsapták a céget Romániában.
– Az egyik legfőbb erősségünk mindig a 24 órán belüli szállítás volt. Ehhez viszont arra volt szükség, hogy ismét 2,2 milliárdos, 2500-3000 cikkszámú raktárkészlettel rendelkezzünk. Csak így tudjuk időre kiszolgálni a hipermarketeket és a kétezer kiskereskedelmi partnerünket és így vagyunk képesek arra, hogy 3 és félszer megforgassuk a teljes árukészletet. Amiben a román és szlovák leányvállalatunk mellett a cseh, a szerb, a boszniai és a horvát partnereinknek is nagy szerep jut. Az átmeneti nehézséget most az új raktárbázis építése miatti átmeneti befogadóképesség csökkenés jelenti, de a további növekedés érdekében ezt is fel kell vállalni – fejti ki a fiatal cégvezető, aki szerint a piaci és a gazdasági stabilitás megteremtése mellett a siker záloga az egységes csapatban rejlik.
“Több olyan stratégiai fontosságú kollégánk van akikkel már több mint 10, 15, de akár több mint 25 éve együtt dolgozhatunk, és mindig képesek megújulni.”
– Annak idején azt mondtam kollégáimnak: ijesztő lesz a talpra állás folyamata. De akkor se ijedjenek meg, ha olyan emberek mennek el, akik emblematikus figurái voltak a cégnek, olyanok akikről sosem gondolták volna, hogy nélkülük is működik a cég – érvel Somogyi Zsolt. – De amikor folyamatos fejlődésben van egy vállalkozás, akkor óhatatlanul nehéz, és „áldozatokkal” jár a megújulás. Nem véletlen, hogy a nemzetközi cégeknél, meghatározott időnként kötelező a rotáció, mert egy idő után már csak anyagi terhet jelentenek azok a jól fizetett kollégák, akik képtelenek a megújulásra. Én viszont nem tűröm, és nincs helye a cégnél a belső feszültségnek, ellenállásnak, szembeszélnek. Elég nagy feladatot jelent megküzdeni a külső környezeti hatásokkal és a konkurenciával, nincs szükség arra, hogy még a kollégákkal is harcolni kelljen, amikor egy hajóban evezünk, és közös a célunk.
