Október elején elindult az európai klímavám tesztfázisa. Mérföldkő az EU zöld fordulatában. Míg a politika ünnepel, a gazdasági szereplők figyelmeztetnek: a szabályok átláthatatlanak, a hatóságok se tudják, hogy kell alkalmazni őket.
Új éra az európai klímapolitikában
Az európai klímavám bevezetését sok vita előzte meg: közgazdászok javasolták, környezetvédők követelték, a külföldi partnerek tiltakoztak, az európai gazdasági szereplők féltek a következményektől, a politika pedig hezitált. Így meglepő, hogy az októberben indult tesztfázisnak alig volt visszhangja.
Pedig új éra kezdődött az európai klímapolitikában. Két évtizeddel az európai CO2-kvótakereskedelem indulása után az EU-ba importáló külföldi gyártóknak is pénzzel kell megváltaniuk a légkör szennyezését.
Innovatív, a szakértő által propagált, de a gyakorlatban még sosem alkalmazott rendszer: aki jelentős CO2-kibocsátással gyártott termékeket, például acélt vagy cementet importál az EU-ba, klímavámot kell fizetnie, kiegyenlítendő az európai gyártók versenyhátrányát, akiknek kvótát kell venniük, ha Európában ilyen termékeket gyártanak.
„Nagy a felháborodás és a bizonytalanság”
– írja le a helyzetet a német Iparszövetség (BDI) elnöke, Carsten Rolle. Ami elméletben jól hangzik, a gyakorlatban nagy nyugtalanságot okoz, mert a vállalatok és a szakhatóságok se tudják, miként fogják a vámot kivetni és beszedni. Még az se világos, melyik szakhatóság rendelkezik hatáskörrel és illetékességek: a tagállami vámhivatalok vagy a szintén nemzeti CO2-kvóta kereskedelmi hatóságok? Az is nyitott, ki lesz a tagállami szabályozó: a pénzügy-, a gazdasági vagy az ipari minisztériumok? A cégeknek tehát nincs kihez fordulniuk felvilágosításért. Pedig tekintettel az EU-rendelet (2023/956) több száz oldalas végrehajtási és értelmezési utasításaira, bőven van kérdés.
Carbon Border Adjustment Mechanism (CBAM)
– az új klímavám-rendszert hivatalos neve, magyarul: importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus. E szerint, az európai gazdasági szereplők, akik mindenekelőtt acélt, cementet, műtrágyát, hidrogént vagy energiát importálnak, vámot kötelesek fizetni az alapanyagok és félkész termék után.
A most indult tesztfázisban fizetni még nem kell; 2026-ig türelmi idő van. de az importőröknek dokumentálniuk kell, mennyi károsanyag kibocsátással járt a külföldi előállítás és erről jelentést kell adniuk az uniós szakhatóságnak. A kötelezettség megszegése esetén 50 euró/klímagáz/tonna bírság szabható ki.
A német Iparszövetség (BDI) már idézett elnöke, Carsten Rolle helyzetleírása szerint jelenleg azt próbálják a vállalatok a sok száz oldalas jogszabályból kihámozni, mit, mikor, kinek és ki felé kell jelenteniük. Európa legnagyobb acélkereskedő cége, a duisburgi Klöckner & Co-nál „bürokratikus őrületről” beszélnek. A szóvivő szerint még megbecsülni se tudják, mennyi plusz munka szakad rájuk, de abban biztosak, hogy rengeteg. „A vállalatok úgy érzik magukat, mint a német iskolarendszerbe csöppent, a nyelvet csak törő gyerek, akinek a külföldi, németül egy szót sem beszélő cserediáknak meg kell tanítania a nyelvet” – él egy hasonlattal a német Vegyipari Szövetség (VCI) ügyvezetője, Wolfgang Große Entrup a Süddeutsche Zeitung kérdésére. Tagjaik nem tudják, miként juthatnak hozzá a külföldi partnereik gyártási adataihoz, nem is beszélve arról, hogy ellenőrizhetik azok hitelességét. Ráadásul az adatszolgáltatási eljárásnak hitelesítettnek kell lennie. Akkreditált szolgáltatók azonban nincsenek és az se derül ki a jogszabályokból, ki, mikor, milyen eljárásban fog szolgáltatókat hitelesítésre jogosultnak nyilvánítani.
A már idézett Carsten Rolle abban látja a legnagyobb problémát, hogy sok külföldi beszállító – üzleti titokra hivatkozva – nem fog adatokat szolgáltatni az európai partnerének, akinek viszont a szakhatóság felé jelentési kötelezettsége van. A Klöckner & Co szóvivő hozzáteszi, hogy az uniós rendelet nem tartalmaz szabályozást erre az esetre.
A koncepció önmagában jó
Pedig a CO2 vám ötlete, ami a közgazdaságtudományból érkezett évekkel ezelőtt, a gazdasági szereplők szerint is jó. Ameddig nincs világszinten egységes CO2-kvóta rendszer, vámokkal kell védeni az olyan piacokat, ahol ezt már bevezették. „Így lehet biztosítani, hogy minden termelő ugyan olyan mértékben kompenzálja a környezetszennyezését, függetlenül attól, hogy kül- vagy belföldi” – érvel Klaus Schmidt, a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität közgazdász professzora. Szerinte a vám egy ’klímaklub’ alapköve is lehet. Ebben a CO2-kvótát alkalmazó államok tömörülnének, akik egységes importvámot írnának elő a kvóta nélküli országokban gyártó cégeknek. Így közvetve nyomás nehezedne a még ellenálló országokra, hisz megszűnne a környezet kárára szerzett versenyelőnyük.
Carbon leakage
A CBAM indulása az európai cégek perspektívájából egyrészt jó, mert megszűnik a versenyhátrányuk. Másrészt tehernövekedést, mert eddig egy éves alapkvótát automatikusan és ingyen kaptak. Csak akkor kellett továbbit venniük a kvóta-tőzsdén, ha előbbi nem fedezte a termeléssel járó környezetterhelésüket. Az alapkvóta az igazságosság jegyében meg fog szűnni, hisz az importőröknek is az egész termelésük, illetve kibocsátásuk után kell majd vámot fizetniük.
Az alapkvóta megszűnésével azonban az exportáló európai cégek versenyhátrányba kerülnek a világpiacon azokkal szemben, akik a kvótarendszert nem alkalmazó országokban termelnek. Így marad a szakemberek által ’carbon leakage’ néven illettetett jelenség: a termelés áthelyezése olyan országokban, ahol szennyezés-megváltás nélkül lehet gyártani.
A német Iparszövetség (BDI) exporttámogatás bevezetését javasolja, különösen az acélszektorban, amit egyre inkább monopolizálnak az odahaza kvóta vásárlási kötelezettség nélkül termelő kínai konszernek.
Az utolsó szót a WTO mondja ki
A CBAM-nek élesben történő alkalmazása előtt ki kell még állnia a nemzetközi jog próbáját is. A versenyelőnyük elvesztésétől tartó országok már jelezték, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) előtt fogják megtámadni az új vámot. A kínai kereskedelmi miniszter szeptemberben büntetővámokkal is megfenyegette az EU-t. Paolo Gentiloni, az EU kereskedelmi biztosa a Financial Times hasábjain reagált: „Nem várunk többet a külföldi gyártóktól, mint amit a hazaiaktól sok éve megkövetelünk. Ezért biztos vagyok benne, hogy a CBAM ki fogja állni a WTO-vizsgálat próbáját.”
Petrus Szabolcs
