„A megfázást kockáztatjuk, de nem számít!” ezzel a felkiáltással nyugtázta egy vendég: kinyithattak az éttermek teraszai Olaszországban. A kevesebb korlátozás élettel töltötte meg a tereket. Sokan éltek a lehetőséggel. A Repubblika terjedelmes riportot közölt a régi-új olasz valóságról, amelynek nyomán Petrus Szabolcs mutatja be olvasóinknak, hogyan élték meg a nyitást a mediterrán ország északi területein.
Az olasz tartományokat az epidemiológiai helyzet alapján kéthetente négy kategóriába sorolja a római kormány. A rossz számokat felmutató piros és narancssárga régiókban az éttermek csak elvitelre nyithatnak ki. Február óta ebben a két kategóriában volt az összes tartomány. Hétfővel a 20 régióból 15 sárga besorolású lett, így kinyithattak az éttermek teraszai. Egyidejűleg az október óta a sárga régióban is előírt 18 órai zárást 22 órára tolta ki a kormány.
Az öröm mindent felülír
Olaszok tízmilliói fél év elteltével hétfőn este vacsorázhattak először étteremben. Nagy az eufória: „A megfázást kockáztatjuk, de nem számít!”, „Élvezzük ezt a kis szabadságot, ameddig lehet.”, „Esik az eső, de nem érdekel, nekünk ma este nyár van.” – hangzanak a vendégek boldog reakciói, amelyeket a Repubblica riportere gyűjtött össze hétfő este Torinóban.
A 900 ezres észak-olasz város szívében, a Piazza Vittorio Veneton a kandeláberek világítják meg a ’Porto di Savona’ asztalait. Az étteremben 1863 óta készülnek a tartomány Piemont jellegzetes ételei – hirdeti a cégér.
Természetesen minden asztalt lefoglaltak még aznap, amikor kiderült, Piemont is ’sárga lesz’ és jön a terasznyitás. A vacsora fél nyolckor indul. Olasz viszonylatban korai, de 22 órakor kötelező záróra van. Ráadásul a vendégeknek előbb kell asztalt bontaniuk a 22 órától 5-ig tartó kijárási tilalom miatt. „A ellentmondásra az érdekképviseleteink többször felhívták a kormány figyelmét, mégis így fogadták el a szabályt!” – mondja az üzletvezetőnő, Barbara Nicolai. „De a lényeg, hogy végre kinyithatunk.”
Az első vendégek, Irene és barátnője Caterina már negyed nyolckor megérkeznek:
– Nagyon vártuk a pillanatot. Étterembe vacsorázni elsősorban az együttlétről és nem az evésről szól – írja le Irene saját és olaszok tízmillióinak érzését.
Az időjárás nem kegyes az étteremben vacsorázó torinoiakhoz. Egész este esik. A ’Porto di Savona’ asztalait napernyők védik. A hideg ellen pedig fűtőgombákat helyezett az asztalok közé.
„Ti még igazán nem győztétek le a COVID-ot.”
Egy másik vacsoravendég, Linzhou hat barátnőjével érkezik. Két asztalnál kell ülniük 1,5 méter távolságban, mert a kormány asztalonként csak 4 főt engedélyezett. A huszonéves lányok kínaiak. A tavaszi szemeszter kezdete óta a torinói egyetem vendéghallgatói. Először vannak Olaszországban, így még étteremben sem járta. Biztosra mennek, a ’Gran Torino’ menüt választják fejenként 42 euróért: vegyes előételtál, utána brasato, azaz raviólihoz hasonló tésztatáskácskák, majd báránypecsenye hagyma-zöldbab mártással – Olaszországban tipikus háromfogásos menü jellegzetes piemonti ételekkel.
„Kínában minket, fiatalokat oltottak először, mert mi terjesztettük leginkább a vírust” – feleli a riporter védettséget firtató kérdésére. „Talán nektek is ezt a stratégiát kellene követnetek. Mi ezzel elgyőztük a COVID-ot. Ti, Európában még nem igazán.”
Itáliában a nyugati országokhoz hasonlóan az idősekkel kezdték az oltás és még mindig csak a 65 év felettieknél tartanak.
„Jobb, mint a semmi, de a túléléshez nem elég.”
A pincérek egymás után hozzák a fogásokat a teraszra. Minden négyzetméterét kihasználták, hogy a szigorú előírások ellenére 20 asztalt tudjanak elhelyezni:
– Az eső és a kijárási tilalom nem segít. A nyárban és az oltásban reménykedünk. A terasznyitás limitált asztalszámmal jobb, mint a semmi, de a túléléshez nem elég.
Sok étteremen egyáltalán nem segít a terasznyitás. Csak minden második nyitott ki. A többinek nincs terasza vagy kicsi és a távolsági előírások miatt olyan kevés asztalt tudnának elhelyezni, hogy ráfizetés lenne beindítani a konyhát.
Vacsora történelmi kulisszák között
A ’Porto di Savona’ neve a téren, a piazza Vittorio Veneton egykoron álló városkapura utal, ahonnan a Torinót Savonával összekötő út indult. A Ligur-tenger partján fekvő kikötővárosból érkezett a szardella, a tipikus piemonti étel, a sűrű zöldség-szardella leves, a ’bagna cauda’ legfontosabb alapanyaga.
A Piazza Vittorio Veneton volt Itália első étterme, ahol 1832-ban gázlámpa égett. 1928-ban pedig a ’Porto di Savona’ volt, ahonnan az első stúdión kívüli rádióközvetítést sugározták Olaszországban. Érthető, hogy az étterem az egyik legismertebb és legpatinásabba a piemonti fővárosban, amely 1861 és 1865 között az egyesült Olaszország első fővárosa volt.
„Az étterem többről szól az evésnél.”
– Néhány hete még nem hittük volna, hogy itt ünnepelhetjük meg a viszontlátást – mondja Giorgio Montaldo, aki évek óta Lengyelországban él.
Határtalanul boldog, hogy végre eltölthet egy közös estét a bátyjával, Lucaval, akinek a világjárvány kirobbanása óta először sikerült az ausztráliai otthonából visszautaznia a szülővárosába. „Az ételt el lehet hozni és meg lehet enni otthon is. Az étterem azonban az evésnél többről szól. Társasági esemény. Egy hely, ahol jó hangulatban vagy együtt a barátaiddal, szeretteiddel, ahol élvezed az életet” – mondja Giorgio, majd a viszontlátásra koccint Lucaval.
Este kilenckor erősödik az eső és tovább hűl az idő. A napernyők azonban védenek, a fűtőgombák melegítenek, a vendégek pedig élvezik az együttlétet.
Mosollyal az arcukon sietnek a pincérek is az asztalok között. Boldogok, hogy végre dolgozhatnak.
– Nálunk sosem volt elvitel. Az étel része a környezet, a szervírozás és a tálalás is. Mindezt nem adhatjuk át műanyag dobozban – magyarázza el az üzletvezető, miért tartottak zárva, amíg az elvitel volt csak a megengedett. Az állami bértámogatás jóvoltából nem bocsájtottak el egyet se a 20 pincér közül. „De ez így nem mehet tovább. Tavaly március óta vegetálunk.” Most csak egy kívánsága van: a kijárási tilalom kitolása 23 órára. „Olyan veszélyes lenne?” – kérdi Barbara Nicolai.
Irene és Caterina kiélvezi az utolsó kanálnyi panna cottát, fizet és háromnegyed tízkor sietve elindul hazafelé, ahogy sokszázezernyi étteremben vacsorázó olasz is teszi a terasznyitás első estéjén.
