A Telenor Magyarország megkülönböztető gyakorlatát elítélő határozat hozott az Európai Unió Bírósága előzetes eljárásában. E szerint a díjcsomagok egyes szolgáltatásai (pl. a MyChat és MyMusic) nem maradhatnak korlátlanul elérhetők abban az esetben, ha más ilyen jellegű szolgáltatásokat az adatkeret kimerülése miatt csak lassítva enged használni egy adott csomagban a vállalkozás.
Ezzel az Európai Unió Bírósága a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogértelmezését osztva hozott iránymutató döntést a nyílt internetre vonatkozó uniós szabályok értelmezéséről.
A Fővárosi Törvényszék azután fordult az EU legfőbb bírói fórumához, miután a Telenor Magyarország Zrt. bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett az NMHH 2017-ben született két elmarasztaló döntésével szemben – tájékoztatott a médiahatóság.
Ismertetik: az uniós bíróság az előzetes döntéshozatali eljárásban az NMHH álláspontját osztva kimondta: nem felel meg a hálózatsemlegességi előírásoknak, ha a szolgáltatók bizonyos alkalmazások és szolgáltatások használatához korlátlan adatkeretet biztosítanak, és ezek elérését korlátozás nélkül biztosítják akkor is, ha a többi internetes tartalom a díjcsomagban foglalt adatkeret kimerülése miatt már nem, vagy csak lassítva érhető el.
Az NMHH üdvözli az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatát, és biztos abban, hogy ennek alapján a Fővárosi Törvényszék előtt is hamarosan lezárulhatnak a Telenor által kezdeményezett eljárások. Az uniós bíróság döntése hosszú távon abból a szempontból is fontos, hogy a magyar bíróságnak – és a többi tagállam bíróságainak is – más, tartalmilag hasonló ügyekben is az EU-s határozat alapján kell majd döntenie. Ezért
a most született döntés várhatóan hosszabb időre meghatározza majd mind a szolgáltatók, mind a hatóságok jogértelmezését.
A bíróságon tárgyalt ügy részleteiről a hatóság felidézte: az NMHH 2017-ben kötelezte a Telenort az egyes internetes forgalmak közötti megkülönböztetés megszüntetésére, mivel a szolgáltató a MyChat és MyMusic kiegészítő adatcsomagjaiban az uniós rendelettel ellentétesen, tisztán kereskedelmi alapon különböztette meg a csomagban szereplő és az azon kívüli csevegő, zenei és közösségi alkalmazásokat.
A csomagok feltételei szerint a kiemelt alkalmazások használatához kötődő adatforgalmat a szolgáltató nem vonta le az előfizető általános adatforgalmi keretéből – ezt nevezik nullás díjszabásnak – és az alkalmazások korlátozás és lassítás nélkül elérhetők maradtak akkor is, ha az előfizető adatkerete az adott számlázási ciklusban már elfogyott, és ezért a többi internetes tartalmat már egyáltalán nem, vagy csak lassítva tudta elérni.
A Telenora hatóság döntései ellen két keresetet indított a Fővárosi Törvényszéken, amely aztán előzetes döntéshozatalért fordult az EU-s bírósághoz a vonatkozó jogszabályok értelmezését kérve.
Az uniós bíróság szerint egyrészt a végfelhasználók jogainak korlátozását jelenthetik az olyan csomagok, ahol kombinálják a “nullás díjszabást” és azokat az intézkedéseket, amelyek az egyéb szolgálatások és alkalmazások forgalmát blokkolják vagy lassítják. Ez ugyanis a kiemelt alkalmazások és szolgáltatások használatát fokozza, míg a többi alkalmazás használatát csökkenti, ellehetetleníti. A nyílt internetre vonatkozó szabályok a végfelhasználók védelme körében a fogyasztókon túl a tartalomszolgáltatókat is védik – így például a közösségi és zenei oldalak üzemeltetőit vagy a különféle alkalmazások fejlesztőit is.
Az uniós bíróság szerint egyértelműen sérti a forgalommal kapcsolatos, egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmód általános kötelezettségét az a gyakorlat, hogy egyes alkalmazások – objektív jogi kötelezettség vagy műszaki ok nélkül, pusztán kereskedelmi megfontolásból – korlátozás és lassítás nélkül elérhetők maradnak akkor is, ha az előfizető adatkerete az adott számlázási ciklusban már kimerült, és ezért a többi internetes tartalmat már egyáltalán nem, vagy csak lassítva tudta elérni.
