Egyre hosszabb várakozási idő új autók vásárlásakor, globális chiphiány, a világkereskedelemben átmenetileg eltűnő fémek, alkatrészek, részegységek és késztermékek, energiaellátási gondok, emelkedő nyersanyag árak. A sort még hosszasan lehet folytatni, az eredő azonban közös: világszerte akadozik az ellátási láncok egy része. A különböző iparágak termelő, gyártó, szolgáltató cégeinek nagy része már kezdett fellélegezni, hogy a Covid-19 járvány lassú visszaszorulásával a beszállítási gondok is enyhülnek, de az orosz agresszió Ukrajna ellen újabb fejezetet nyitott a világméretű ellátási láncok bukdácsolásában. Ebben a helyzetben gyorsan, határozottan és hatékonyan kell cselekednie az ellátási lánc minden szereplőjének, ugyanis a sebezhetőség enyhítésének elmaradása újabb recessziót, rosszabb esetben válságot idézhet elő a világgazdaságban.
Sajnálatos, de jó példa az ellátási lánc-gondok megvilágítására az úgynevezett kábelkorbács hiány, ami Ukrajna megtámadása után alakult ki. A nyugati autógyártók az egész gépkocsit behálózó kábelkorbácsok termelését végző üzemeket telepítettek Ukrajna különböző pontjaira. A harcok során ezeknek a vállalatoknak egy része megsemmisült vagy kénytelen volt számottevően csökkenteni termelését. Egy európai darugyártó cég például a közelmúltban profit- és osztalékfigyelmeztetést adott ki részvényesei számára, és 20 százalékkal csökkentette a termelését, mert a kábelkorbács-hiány miatt nincs elég teherautó-alváz, amelyre a vállalat a daruit építi. A vállalat várakozásai szerint a teherautó-gyártóknak legalább három hónapra lesz szükségük a gyártási helyszínek módosításához, s eközben összesen egyötöddel csökkenni fog a teljes teherautó-gyártási mennyiség. Egyes ukrán gyártósorok még dolgoznak, bár csak a korábbi kapacitásuk 40 százalékával. Számos autóipari és más ágazatban tevékenykedő vállalat úgy próbálja újra-szervezni az ellátását, hogy a világ más pontjain működő gyártólétesítményeikből repülővel szállítják a kábelkorbácsokat. Erről korábban költséghatékonysági szempontok miatt szó sem lehetett volna.
A legtöbb autógyártó számára azonban a legnagyobb probléma továbbra is az új gépkocsik előállítását az elmúlt 12 hónapban folyamatosan hátráltató chiphiány lesz. Ezen a területen a háborús konfliktus által előidézett fennakadás, valamint a Dél-Kínában a Covid újabb hulláma miatt bevezetett lezárások nyomán a chiptermelés átfutási ideje újra meghaladhatja a tavalyi rekordot is. Az amerikai chipgyártást nem kis mértékben érinti, hogy Ukrajnában állítják elő az Egyesült Államokban felhasznált, félvezető-gyártáshoz megfelelő tisztaságú neongáz mintegy 90 százalékát.
Mi fán terem az ellátási lánc?
Nem lehet kétséges, hogy az ellátási láncok működése, működtetése századunk globális gazdaságában alapvető fontosságú, hiszen a gépek, berendezések, gyógyszerek és még igen sok termék zökkenőmentes gyártása az ugyancsak zökkenőmentes beszállításoktól függ. (Ismeretes, hogy az autóiparban a gépkocsik „tartalmának” 60-90 százaléka külső szállítók terméke.) Érdemes tehát meghatározni, mi is az ellátási lánc, illetve mit jelent annak a menedzselése, irányítása. Az ellátási lánc folyamata a nyersanyag-kitermeléstől a késztermékeknek a végfelhasználókhoz történő kiszállításáig tart, illetve magában foglalja a termékekhez kapcsolódó különböző szolgáltatásokat (szerviz, hulladékkezelés, újrahasznosítás stb). Az ellátási lánc színvonalas menedzselésével – amely igen komoly szakma – versenyelőnyt lehet elérni. Ez megnyilvánul az átfutási idők rövidülésében, a készletek csökkenésében stb., végső soron a forgalom és a nyereség növekedésében. A termelővállalatok, beszállítók, vevők, különféle logisztikai szolgáltatók logisztikai rendszereinek összekapcsolását integrált ellátási láncnak nevezik. Az integrált ellátási lánc létrehozásának célja az értéktermelő folyamat minőségének, hatékonyságának a javítása. Az újabb környezeti és gazdasági változások – globalizáció, elektronikus kereskedelem, kereskedelmi övezetek, gazdasági integrációk, számítástechnikával integrált logisztika, az ellátási folyamatot követő informatika stb. – hatására kialakult az úgynevezett bővített ellátási lánc fogalma is.
A “hagyományos” ellátási lánc elsődlegesen csak a főbb operatív műveleteket (beszerzéstől az értékesítésig) vette számításba. Az egyre jobban szorongató hatékonysági, versenyképességi, és üzleti eredményességi elvárások azonban kikényszerítették, hogy a cégek ma már az üzleti tervezés fázisában, a logisztikát érintő és újszerű elemeket is tartalmazó stratégiai megfontolások mentén alakítsák és bővítsék az ellátási láncot, illetve annak működési feltételeit. A bővített ellátási láncban tehát a hagyományos ellátási lánchoz képest nem a beszerzés, illetve a beszállító ehhez kapcsolódó folyamatai jelentik a kiinduló pontot, hanem a döntés-előkészítés, a K+F (kutatás-fejlesztés) és a tervezés. Itt kell megemlíteni, hogy érdemes a marketing, valamint a versenytársak tevékenységét elemző benchmarking (leegyszerűsítve: ágazaton belüli teljesítmények összehasonlítása) bizonyos lépéseit is alkalmazni. Ma már egyértelmű, hogy a bővített ellátási lánc kiszélesített szakmai területeket is jelent. Ebben a bonyolult, s egyre több szakmát felölelő rendszerben pedig erősen felértékelődik az emberi erőforrás menedzsment, a HRM és benne az ember szerepe.
Globális zavarok
Az ellátási láncok tehát összekapcsolják egymással a globális értékteremtési folyamatokat beszállítók, termelési és logisztikai telephelyek, valamint vevők között. Ennek érdekében számos partner, folyamat és rendszer koordinálására van szükség, hogy optimális legyen a teljes hálózat összteljesítménye. A nemzetközi ellátási láncok mai összefonódása és komplexitása annyit „eredményezhet”, hogy ha olyan zavarok lépnek fel, mint például természeti katasztrófák vagy járványok, háborúk kitörése, akkor azok hatásait emberi, társadalmi és gazdasági szinten is érezni lehet. Senki nem tudja még ma sem, hogy a pandémiát milyen gyorsan sikerül megfékezni, vagy milyen széles körben fog még terjedni. Ami viszont biztosra vehető, hogy az ellátási lánc zavarai az egész világon és sok gazdasági ágazatban, de különösen az autóiparban, az értékesítésben és a gyógyszeriparban érezhetőek.
Kína, a járvány kiindulópontja, számos ágazatban a magas hozzáadott értéket képviselő termékek elsődleges gyártója. Egyúttal vezető vevője a globális árucikkeknek és ipari termékeknek is, hiszen nagy az ország fogyasztói piaca. Sokszorosan bizonyított tény, hogy a Covid-19 járvány miatt jelentős zavarok történtek a globális ellátási láncokban, miközben ezen láncok irányításának fontossága ismét bebizonyosodott. A kínálati oldalon a járvány rohamos terjedésének idején torzulások történtek, mivel a szállítók jelentős része képtelen volt kielégíteni a nyersanyagigényt, a termékeket nem szállították időben, az alkalmazottak pedig karantén és egyéb okok miatt nem tudtak elmenni a munkahelyükre. A kínálat hiánya miatt megváltoztak a fogyasztói preferenciák, így a keresleti oldalon is torzulások jelentkeztek. Sok cég számára az jelentett és jelent a nehézséget, hogy a kínai importtól való függés nem mindig azonnal érzékelhető. Kína jelentős részben exportál köztes-, tehát nem végtermékeket: az OECD adatai szerint a kínai export több mint 52 százaléka köztes termék. A globális ellátási láncok komplexitása tehát azt is jelenti, hogy adott vállalatok úgy függenek kínai termékektől, hogy nem is tudnak róla.
Változás változás hátán
A Covid-19 világjárvány világszerte mélyreható hatással volt a vállalkozásokra. A szervezetek egyik napról a másikra kénytelenek voltak átalakítani működésüket, hogy megfeleljenek a változó keresletnek és ellátási követelményeknek. A kiskereskedelmi, a fogyasztói csomagolt termékek (CPG) és a gyártási szektor számos vállalkozása számára ez azt jelentette, hogy gyorsan át kellett alakítaniuk ellátási láncukat. Tették ezt annak érdekében, hogy megfeleljenek a fogyasztók által vásárolt termékek típusában és mennyiségében bekövetkezett változásoknak, és ténylegesen biztosítsák azok elérhetőségét, s ugyancsak megfeleljenek az általános vásárlási szokásokban bekövetkezett változásoknak az online kiskereskedelemre való átállással. Napjainkban sokan már inkább online vásárolnak termékeket, ami azt jelenti, hogy a szállítási folyamat is megváltozik a korábbiakhoz képest. Sok vállalkozásnak szembe kell néznie azzal, hogy hatékony eszközöket találjon a termékek online-vásárlókhoz való eljuttatására, miközben ügyelnie kell a költségekre is.
Egy 2020-ban végzett európai kutatás szerint a megkérdezett vállalatok 97 százaléka számolt be arról, hogy a járvány miatt ellátási láncuk valamelyik pontja sérült. Szakértők szerint azért lehet ilyen magas ez az arány, mert az addigi hálózatok stabil üzleti körülményekre alapozva lettek létrehozva, és a hirtelen megváltozott helyzetre az egy stratégiára berendezkedett logisztikai láncok nem tudtak kellő gyorsasággal reagálni. Az ellátási láncok lelassulása egyben azt is eredményezte, hogy egy-egy láncszem kiesése miatt a végtermékek előállítása is elakadt, széles körű hiányt és késedelmet eredményezve vállalatok tízezrei számára világszerte.
A diverzifikálás kényszere
Érdemes ismételten hangsúlyozni, hogy a globális ellátási láncot igen nagy csapás érte a Covid-19 világjárvány miatt, s ezt a helyzetet csak „tetézi” az Ukrajna elleni orosz agresszió által előidézett újabb válság-hullám. A gyártó cégekre nagy nyomás nehezedik, hogy növeljék a termelést és csökkentsék a működési országaikon kívül eső külső forrásoktól való függőséget. Elemi érdek tehát a beszerzési források diverzifikálása. Nem lehet, nem szabad „egy lóra tenni”, vagyis szinte minden alkatrészt, részegységet Kínában gyártatni, onnan beszerezni. A diverzifikálás nem olcsó, de viszonylag biztonságos: a beszerzési források kiterjesztése Indiára, Vietnamra, Kambodzsára stb. valóban sok beruházást, munkaerő-képzést, tudástranszfert igényel. Ezek a folyamatok 2-4 év alatt „fordulnak termőre”, tehát ennyi az átmeneti, a kizárólagos kínai forrásoktól való részleges eltávolodás időigénye. Mind a pandémia, mind pedig a szomszédunkban folyó háború egyértelművé tette, hogy az ellátási láncok egyes állomásait diverzifikálni kell. Az eddig létezett „A”-terv ma már nem elég, szükség van B,C, esetleg D tervekre és azok bármikori megvalósítására is.
Az Ukrajna elleni orosz katonai támadás és az újabb ázsiai lezárások hatására akár hónapokkal is meghosszabbodhatnak a vállalatok ellátási láncait érintő fennakadások – sok szakértő véleménye szerint. Pedig az üzleti életben már mindenki kezdett arra számítani, hogy sikerült feloldani a Covid-19 által okozott feszültségeket. A szűnni nem akaró harcok nem változtatnak azon a tényen, hogy a vállalatok, valamint a logisztikai és ellátási lánc menedzsment szakma már a pandémia alatt felismerte: gyökeres változtatások, változások szükségesek a szinte „egyirányú utcás” ellátási láncokban. A Deloitte elemzése szerint az ellátási láncok átalakulása várható a közeljövőben, amikor a hálózat szereplői között az adatmegosztás kerül előtérbe az ellátási lánccal szemben, így téve láthatóvá a teljes termékláncot. Ennek azonban feltétele, hogy a lánc tagjainak technológiája átjárható legyen, és magasabb bizalmi partneri szint alakuljon ki a lánc tagjai között. Az ellátási lánc megerősítése a naprakész, megbízható információkhoz való hozzáféréstől is számottevően függ. Ennek egy eszköze az ERP vállalatirányítási rendszer, amelynek segítségével nyomon követhető az ellátási lánc összes csomópontja, valós idejű képet kapva a végpontok között végzett műveletekről, valamint minimalizálható az ellátási lánccal kapcsolatos kockázatok előfordulása.
Az ERP rendszer lehetővé teszi a vezetők számára, hogy lássák: az ellátási láncukban bekövetkező változások vagy problémák hogyan befolyásolják a szervezet más tényezőit, folyamatait is, például a cash flow-t és az eladott áruk költségét. Ez a részletesség elengedhetetlen azoknak a vállalkozásoknak, amelyek ellenállóbb ellátási láncot szeretnének kiépíteni – állítják a Deloittnál.
Újabb problémás láncszemek
Napjaink ellátási lánc problémái közül már volt szó a chiphiányról, valamint a nyers- és alapanyagok szállításának világméretű akadozásáról. A sok gond közül érdemes még megemlíteni az orosz és az ukrán búzaexport szárazföldi és tengeri szállításának gondjait, a cseppfolyósított földgáz egyelőre elégtelen európai fogadókapacitását, az energiaszállítási térképek mielőbbi átrajzolásának igényét. Ismeretes, hogy a Kínát Európával összekötő és Oroszországon áthaladó vasúti teherszállítási útvonal a nagyobb kikötőkben kialakult zsúfoltság miatt hatalmas forgalmat bonyolított le. Ennek hatására hétszeresére nőttek a fuvarozási árak. Az európai ügyfelek most viszont az áremelkedés miatt is sorra mondják le a szállítási rendeléseket, bár ezt valamelyest ellensúlyozza, hogy a hirtelen megnőtt orosz-kínai kereskedelem is ezen az útvonalon bonyolódik le.
Felértékelődőben Latin-Amerika
Stratégiai szempontból most hirtelen felértékelődött Latin-Amerika, amely az elmúlt években befektetési állóvíznek számító térség volt. A kontinens számos országa számára most megcsillan a lehetőség, hogy új alapanyag-nagyhatalommá váljon. Az orosz források bedugulása miatt a latin-amerikai energia- és fémexport nyereségesebbé válhat, így a térség országai a működőtőkének kedvezőbb befektetési lehetőségeket kínálhatnak. Chilének és Argentínának például hatalmas lítium készletei vannak, márpedig ez a fém a megújuló energiára való áttérés egyik záloga. Arról már korábban is sok szó esett szakmai körökben, hogyan lehetne a venezuelai kőolajat ismét bekapcsolni a világgazdaság vérkeringésébe.
Nem kiemelkedő tétel, de a hiány idején fontos tényező lehet, hogy Indiában tavaly 15 millió tonna fölösleges búzakészlet halmozódott fel, így az ország a korábbi 1 millióról évi 6 millió tonnára növelte az éves búzaexportját. A következő hetekre szintén rekordtermést jósolnak, bár egyelőre még kérdéses, hogy mennyire tud hatékony választ adni India az export további fokozásával kapcsolatos logisztikai kérdésekre.
Átalakítási tényezők
A logisztikai szakmában egyetértés van abban, hogy a közeli jövőben a cégeknek át kell tekinteniük az ellátási láncukat. Meg kell találniuk, hogy a digitális átállás hol eredményhez hatékonyabb működést. A logisztikai tevékenység újragondolásához, nem kis mértékű átalakításához sok tényezőt kell figyelembe venni. Ezek közül néhány:
- nem lehet figyelmen kívül hagyni a vészhelyzeti tervezést
- több ellátási lánc irányítási forgatókönyvet kell kidolgozni és azokat folyamatosan szükséges ellenőrizni
- be kell azonosítani a kritikus termékeket és szállítókat
- technológia befektetésekkel mind inkább át kell állni az elektronikus kereskedelemre
- elengedhetetlen az ügyfélkapcsolatok erősítése
- javítani szükséges a kommunikációt
- fokozni kell az ellenállóképességet gyakori stressztesztek alapján
- meg kell tanulni és ki kell terjeszteni a kockázatkezelést az ellátási lánc menedzsment területén, területére is
- s talán a legfontosabb: kockázatcsökkentés sürgős diverzifikációval
Kockázatkezelés és címszerep
A kockázatkezelés kiemelt elsőbbséget élvez a pandémia és a háború nyomán az ellátási lánc irányításban. Ennek egyik kulcseleme a beszállítói kör diverzifikálása. A vállalkozások az egy kockázati forrástól való függőséget több forrás hozzáadásával kezelhetik. El kell kerülni, hogy a különböző beszerzési források kizárólag olyan helyeken legyenek, ahol ugyanazok a kockázatok vannak. Ehelyett diverzifikálni szükséges a beszállítói bázist, hogy az segítsen az ellátási láncnak a zavarok esetén is talpra állni. A folyamatinnovációkat is érdemes kihasználni a kockázatok csökkentésében: az automatizálás, az új feldolgozási technológiák, a folyamatos áramlású gyártás és az adaptív gyártás stb. néhány olyan innovációs tényező, amelyek bevezetését, alkalmazását érdemes megfontolni.
Az ipari termelés, a szolgáltatások, a kereskedelem globalizálódása önmagában is hatalmas feladatok elé állította az ellátási lánc irányítást. A szükséges és gyors változtatási, fejlesztési igényt „megfejelte” a pandémia és az orosz agresszió Ukrajna ellen. A viszonylagos gazdasági, kereskedelmi stabilitás és a világgazdaság működőképességének fenntartása érdekében létfontosságú az ellátási lánc menedzsment kiszélesítése, digitalizálása, stratégiai területként történő kezelése. Ugyanis a következő évek, esetleg évtizedek termelési, kereskedelmi, pénzügyi válságainak remélhető elkerülésében az ellátási láncok lehetőleg zavartalan működtetése már most „címszerepet” kapott.
Dr. Gonda György, CMC
vezetési tanácsadó
Certified Management Consultant
