A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója 17 év után elhagyja Párizst. Mi változott két évtized alatt? – teszi fel a kérdést. „Sok minden, mégis kevés!” Az ellentmondásos válaszra cikke ad magyarázatot. Petrus Szabolcs összefoglalója.
Szeretik a forradalmat
Christian Schubert egyik utolsó útja tudósítóként Párizsból Nizzába vezet. Vonattal utazik, hisz a TGV hat óra alatt teszi meg az ezer kilométert, ami kocsival legalább tíz óráig tartana. Ráadásul Marseille és Nizza között fut Franciaország legszebb vasútvonala. A Côte d’Azur parti vonal országos téma lett az elmúlt hetekben: a tartományi kormány egy német magántárságnak adta a regionális személyszállítás koncesszióját. Az állami társaság, az SNCF elvesztette az 1937-es alapítása óta élvezett monopóliumát a regionális vasúti közlekedésben!
Ami más országokban természetesnek látszik, arról a franciák sokáig hallani sem akarták. De amikor az amúgy is gyakran sztrájkoló vasutasok a COVID-válság ellenére béremelést akartak és munkabeszüntetéseket tartottak, a franciák elvesztették a türelmüket. „Ilyen Franciaország. A változások sokáig elmaradnak. Majd hirtelen, forradalmi sebességgel zajlanak le” – írja Schubert.
Század – forduló
A vasutat más vonatkozásban is jó példának tartja az elmúlt két évtizedre. Amikor 2004-ben Párizsba költözött, a Gare d’Austerlitz F-csarnoka a postavonatok rakodóállomása volt. A levél- és csomagküldés rendszere 100 éve változatlanul folyt. Ma a csarnok exkluzív rendezvények helyszíne és start-up irodaházzal bővült ki.
A 250 millió eurós beruházás a milliárdos távközlési vállalkozó, Xavier Niel projektje. „Hat évvel a nyitás után a nemzetközi hightech fontos nemzetközi bázisa vagyunk” – mondja a központ vezetője, a 36 éves Roxanne Varza, aki amúgy a Szilícium-völgyben született perzsa származású szülőktől, de kínai-francia start-upos férje jóvoltából francia állampolgár.
„A francia gazdaság az elmúlt években valóban megújult” – erősíti meg a FAZ riportere Varza szavait. A start-up központot az ország megújításának ígértével választást nyerő Emmanuel Marcon nyitotta meg röviddel győzelme után. „Ne féljetek sokat keresni!” – hívta a kezdő vállalkozókat. „A sikeretek fel fogja rázni az egész francia gazdaságot. Minden francia profitálni fog” – folytatta Macron. A korábbi elnökök sosem beszéltek hasonló hangnemben.
Macron és a sárga mellényesek
Macron a ’sárgamellényesek’ 2018-ban kezdődött tüntetései óta visszafogottabban beszél. Tudja, hogy a ’sárgamellényesek’ az alsó középosztály tagjait képviselik, akik jóval többen vannak, mint a sikeres vállalkozók. A jövő évi elnökválasztásra gondolva nem akarja, hogy Le Pen táborát növeljék. Az alsó középréteg tagjai a globalizáció és az ennek következtében szerkezetet váltott francia gazdaság napi megélhetési gondokkal küzdő vesztesei. Ipari munkahelyeik Ázsiába vándoroltak.
Macron a nyugdíjreform leállításával és sokmilliárdos jóléti juttatásokkal tudta lecsendesíteni a ’sárgamellényeseket’. E mellett a sztrájkok és tiltakozások megritkulásában szerepe volt a 115 ezer halálos áldozatot követelő COVID okozta sokknak is. Az elnök tudja, hogy vékony jégen táncol: az elégedetlenség mélyebb okai nem szűntek meg.
„Franciaország a család ezüstjét éli fel”
„A jövő legnagyobb kihívása a három évtizede deficites költségvetés és a növekvő államadósság kezelése” – mondta 2004-ben az akkor gazdasági miniszter, Nikolas Sarközy. Macron jóléti juttatásai és a COVID-válság felel azért, hogy a probléma tovább súlyosbodott. Az államadósság sosem látott magasságba, a GDP 116 százalékára emelkedett!
„Költségvetési és külkereskedelmi mérleg hiány egyszerre. Ikerdeficit. A legrosszabb párosítás. És már évtizedek óta tart. Franciaország a család ezüstjét éli fel” – idézi az FAZ tudósítója a neves francia közgazdászt, Jean-Marc Danielt, a párizsi elit egyetem, az ESCP professzorát.
Munkanélküliség és munkaerőhiány
Az elszegényedő Franciaországgal leginkább az észak-francia kisvárosokban és a metropoliszok elővárosi lakótelepein lehet szembesülni: nincs munkahely, bezártak az üzletek, felszámolták a postát, az iskolát és sokszor a vasútállomást is, kilátástalanság és munkanélküliség uralkodik.
Az állástalanok aránya csakúgy, mint két évtizede, 8 százalék körüli van. A képet árnyalja, hogy a fiatalok aránya Észak-Franciaországban 20 százalék, szintén, mint 2004-ben. A számok azonban nem állandóak. A 2008 világgazdasági válság után megugrott az állástalanok aránya. Macron a munkajog flexibilisebbé tételével és a duális képzés erősítéséve fordítotja meg a trendet. Az oktatási rendszer reformja különösen fontos, mert a munkanélküliség munkaerőhiánnyal párosul: hiányzik a fiatal, szakképzett munkaerő.
A sikeres Franciaország
A francia gazdaság összképét szépíti, hogy a világ 500 legnagyobb vállalata között 26 francia van, csak eggyel kevesebbet, mint német! A legnagyobb tőzsdei értékű európai cég is francia: az LVMH, a világ vezető luxusmárka-csoportja, amely a Moët pezsgőpincészet, a Hennessy konyakgyártó és a Louis Vuitton egyesüléséből alapult 1987-ben. Az LVMH értékét a szintén a luxusszegmensben aktív L’Oréal és a Hermés részvényeinek árával összeszámolva gigantikus, 770 milliárd eurót kapunk.
Nemzetközileg jegyzettek a francia bankok is. A BNP Paribas, a Société Générale, Crédit Agricole és a Groupe BPCE a világ 20 legfontosabb pénzintézete közé tartozik. Sok éves válság után felszállóágban van a két francia autókonszern, a Citroën-Peugeot-Opel csoport (PSA) és a Renault-Nissan-Mitsubishi trió is.
Az óriáscégek és a strat-upok sikerében szerepet játszhat, hogy Franciaország a World Economic Forum versenyképességi listáján a 22-ről a 16. helyre lépett elő. A digitalizáció terjedésében pedig az első a G8 államok között!
Száguldó Franciaország
Egy gyarapodó országról árulkodnak a párizsi utcaképet meghatározó infrastrukturális fejlesztések is: egyszerre épül 200 km metró és gyorsvasút, 68 állomás, egy főpályaudvar és 400 km bicikliút.
A központi pályaudvar villámgyorssá teszi az átszállást a fővárosban, jól kiegészítve a világ élvonalába tartozó nagysebességű vasutat. A TGV a 700 kilométeres Párizs-Marseille utat 3 óra alatt teszi meg! „Az utolsó párizsi hétvégénken akár le is ugorhatunk a Riviérára!” – zárja cikkét Christian Schubert, aki családjával Rómába költözik, hogy a jövőben az itáliai eseményekről tudósítsa az FAZ olvasóit.
Petrus Szabolcs
