Tizennyolc éve köti össze vasút és autópálya Koppenhágát Malmővel. Az Öresund-tengerszoroson, a dán-svéd országhatáron átívelő híd néhány probléma, be nem váltott remény ellenére egyesített egy dán és egy svéd régiót, jótékony hatást gyakorolva a gazdaságra, a munkanélküliség alakulására – a turizmus fellendülését is beleértve.
A Malmö és Koppenhága közötti út a legkülönlegesebbek közé tartozik Európában. Svédországból indulva 8 kilométeren át haladunk a tenger felett, majd sziget tűnik fel a semmiből. Innen egy 4 kilométeres alagút következik, mielőtt a vasúti sínpár és az autópálya elérné a dán fővárost. A monumentális konstrukció nem csak egy svéd és egy dán régiót, és ezzel két országot, hanem a Skandináv-félsziget is összekapcsolja a kontinentális Európával.
A Koppenhága-Malmö régióban minden áldásával és kihívásával együtt a gyakorlatban is megvalósult az egyesült Európa. 1995-ben már az első kapavágás is szimbolikus volt. Az építési munkálatok alig néhány héttel Svédország uniós csatlakozása után kezdődtek. Nem sokkal később betonpillérek és hatalmas úszó daruk tűntek fel az Északi-tengeren. Öt évvel később elkészült az Öresund-szoros felett Európa leghosszabb és egyben a világ leghosszabb ferdekábeles hídja. Ráadásul a pénzügyi- és az időtervet is sikerült tartani!
Túlzott várakozások
A régióban élők nagy reményeket fűztek a hídhoz: gyorsabb fejlődés és nagyobb jólét, méghozzá azonnal. Szükségszerű volt a csalódás. Akadozik a svéd-dán integráció – 18 éve gyakori szalagcím a híddal összefüggésben. Pedig az Öresund Intézet vizsgálatai szerint sok pozitív társadalmi és gazdasági változás hozott az átkelő. A kutatók szerint a részbeni kiábrándulást a túlzott elvárások, a türelmetlenség és a nem sokkal az átadás után kitört világgazdasági válság okozta. Ráadásul a borsos útdíj kezdetben sokakat elrettentett az átkelő használatától. Tanulság, hogy még egy gigantikus híd megépítése is gyorsabban, mint, ahogy két régió társadalmilag és gazdaságilag összenő.
A 2000-es átadás után elmaradt a határátlépők számának ugrásszerű növekedése. Márpedig a többség ezt tartja a legfontosabb adatnak. Naivitás azt hinni, hogy csak mert felépül egy híd, tömegek kezdenek el egy másik országban dolgozni, vásárolni, szórakozni, kapcsolatokat kialakítani – mondák az Öresund Intézetnél.
Dániában dolgozni – Svédországban élni
18 éves összehasonlításban már látszik, hogy egyre többen szomszédolnak rendszeresen. Többségében a svédek Koppenhágában. Számottevően növekedett a dán fővárosban dolgozó svédek száma is. Míg Koppenhágában az ezredfordulón munkaerőhiány, addig a malmői régióban jelentős munkanélküliség volt. A híd összekapcsolta a munkát keresőket az azt kínálókkal. Ma már nem csak a svéd pincérek számítanak természetesnek a dániai éttermekben és kávézókban, de egyre nagyobb az északról érkező kvalifikált munkaerő szerepe is.
Amióta a dán korona árfolyama az euróhoz van kötve, és az egy sávon belül szabadon lebegő svéd fizetőeszköz veszített az értékéből, különösen megéri Dániában dolgozni és Svédországban élni.
A világpolitika közbeszól – határellenőrzés a hídon
A két régió összekapcsolódásának legnagyobb kihívása a 2016-os menekültválság volt. A svédek ideiglenesen határellenőrzést vezettek be a hídon.
Az utazási idő a két város között 35 percről 75-re nőtt. Ez rögtön meglátszott a híd forgalmán. A kellemetlenség sok ingázót riasztott el. A havi matricák eladása esett vissza a legjobban.
A svéd rendőrök ugyan még mindig folyamatosan jelen vannak a hídon, de az ellenőrzés már csak szúrópróba szerű. Így megszűntek a dugók és az átkelő kihasználtsága is visszatért a korábbi szintre.
Malmö felvirágzik!
A híd nem csak az embereket, de az ingatlanpiacokat is összekapcsolta. Egyik oldalon a sűrűn lakott Koppenhága, ahol a kétezres évek elején árrobbanás következett be. Öt év alatt duplájukra nőttek az ingatlanárak. A szoros másik oldalán pedig Malmö – jóval alacsonyabb lakásárakkal és bérleti díjakkal. Várható volt, hogy sok dánnak lesz igazi alternatíva a szoros svéd oldalára költözni.
A növekvő kereslet hatására Malmöben is drágult a lakhatás, de még mindig sokkal olcsóbb, mint Koppenhágában. Az Öresund Intézet számítása szerint, ha egy családban mindkét kereső Dániában dolgozik, de Svédországban él, havi ezer euró körül van a megtakarítás! Nem csoda, hogy a költözési hullám 2006-2007-es csúcsán az évi négyezret is meghaladta az áttelepülők száma. Malmöben építései láz tört ki. A szürke iparvárosból modern metropolisz lett. A dél-svéd város új virágkorát éli.
Miután világgazdasági válság kipukkasztotta a dán ingatlanpiaci lufit néhányan ugyan visszatértek a dán oldalra, ezt azonban nem okozott problémát Malmöben, ahol az építőipar amúgy se tudott lépést tartani az ugrásszerűen megnövekedett lakásigényekkel.
A magánszemélyek után a dán cégek is felfedezték maguknak a várost. Már 60 dán vállalat helyezte át a központját Malmöbe. Az országos átlag alá csökkent a munkanélküliség. A gazdaság sok éves stagnálás után látványos fejlődésnek indult.
A gazdasági növekedés kedvezően hatott a dél-svéd város hírhedten magas bűnözési rátájára és az integrációs problémákra is. Malmőnek sokkal több pénze van közbiztonságra, szociális programokra és gazdaságfejlesztésre.
De nem panaszkodnak a dánok se. Koppenhágában új gazdasági faktor lett a svéd bevásárló turizmus. A város reptere pedig a híd megnyitása óta folyamatosan bővül. Svédország számára Stockholm után a második legfontosabb légikikötő lett.
A sikertörténet példát teremt
Ha lassabban is, mint sokan várták, de az Öresund-híd megmutatta, hogy a mindennapokban is működik az európai integráció. Aki felismeri és él a lehetőségekkel profitál a határok nélküli Európából – mondják nem csak az Öresund Intézet szakemberei, de a régióban élők többsége is.
A dán-svéd vállalkozás sikere nagy szerepet játszott egy másik megaprojekt elindulásában. A döntés szerint 2020-tól 18 kilométeres tenger alatti tunnel épül a németországi Fehmarn és a dán Lolland között. A Fehmarnbelt-alagút 2024-re tervezett átadás után közvetlen vasúti és autópálya kapcsolat jön létre Németország és a Skandináv-félsziget között is.