Olaf Scholz kancellár törékeny koalíciója küzdött, hogy megállítsa a hatalmas tőkeelszívást, amely Donald Trump újraválasztása után felgyorsulással fenyeget. A Donald Trump választási győzelme és a német kormány késő esti összeomlása közötti órákban a versenyképesség válsága mutatkozott meg, amely kioltotta Európa legnagyobb gazdaságát.
A vegyipari óriás BASF SE, az autóbeszállító ZF Friedrichshafen AG és a háztartási gépeket gyártó Miele & Cie. KG egyaránt hazájukon kívülre helyezték át erőforrásaikat, ami 2010 óta több mint 650 milliárd euró (700 milliárd dollár) nettó tőkekiáramláshoz vezetett a Bundesbank adatai szerint. Ennek csaknem 40%-a 2021 óta történt, amikor is Olaf Scholz kancellár széttagolt koalícióját szavazták hatalomba.
Trump történelmi győzelme az amerikai elnökválasztáson azzal fenyegetett, hogy felgyorsítja ezt a folyamatos elszívást azzal, hogy további nyomást gyakorol a német cégekre, hogy többet fektessenek be a világ legnagyobb gazdaságába az esetleges vámok elkerülése érdekében. Mivel az opciók szűkösek, és alig egy év van hátra a választásokig, Scholz menesztette Christian Lindner pénzügyminisztert – a piacpárti szabad demokraták vezetőjét – a növekedés megélénkítésével kapcsolatos vitában, így Németországban 2005 óta először előrehozott választásra kerülhet sor.
„Olyan kormányra van szükségünk, amely képes cselekedni, és megvan az ereje ahhoz, hogy meghozza az országunk érdekében szükséges döntéseket” – mondta Scholz szociáldemokrata kancellár a közösségi médiában, és határozottan Lindnerre hárította a felelősséget. “Bárki, aki nem hajlandó megoldást találni ebben a helyzetben, felelőtlenül cselekszik.”
A Bloomberg tudósítása szerint a kétségbeesett hárompárti kormánykoalíció drámai végének középpontjában a magas energiaárak, az elöregedő technológia és az uralkodó bürokrácia állnak. Azok a körülmények, amelyek elűzték a gazdasági nemzeti bajnokokat, és megnehezítették a külföldi tőke bevonására irányuló erőfeszítéseket. Trump protekcionista intézkedésekkel való fenyegetései pedig rávilágítottak arra a politikai patthelyzetre, amely hosszú ideig nehezítette a komoly reformokat, és megkötötte Scholz kezét.
“A németországi kormányzűrzavar, amely miatt Olaf Scholz kancellár előrehozott választásokat ír ki, tovább fokozza a már amúgy is nagyon magas gazdaságpolitikai bizonytalanságot a közeljövőben, és arra készteti a vállalkozásokat, hogy elhalasszák a befektetési döntéseiket” – Martin Ademmer közgazdász.
Míg a frusztráció a kormányra irányult, Németország baljós ügyei évek óta gyarapodnak, és beszédes eltolódásokat váltanak ki az erőforrásokban. Miután Németország fejlődését olyan innovációkkal segítette, mint az elektromos hálózatok, az utcai villamosok és a távolsági távíróvonalak, a Siemens AG 2020 óta 30 milliárd eurót fektetett be, de a legtöbbet tengerentúli felvásárlásokra és terjeszkedésre fordítja. Legnagyobb hazai projektje ebből csak mintegy 750 millió euró volt az évszázados berlini Siemensstadt negyedben található ingatlanok felújítására.
„Valójában semmi sem szól a németországi befektetés mellett” – mondta Christian Kaeser, a Siemens globális adóügyi vezetője az október közepén tartott parlamenti meghallgatáson Berlinben, az alacsony növekedésre és a megterhelő adókra hivatkozva. „Ezért a legutóbbi befektetéseink elsősorban külföldön történtek.”
Ezt az álláspontot erősítette meg a múlt héten a Siemens 10 milliárd dolláros megállapodása a michigani székhelyű szoftvergyártó, az Altair Engineering Inc. megvásárlásáról is. Mindeközben az olyan nagy horderejű beruházási projektek – mint például az Intel Corp. kelet-németországi nagy üzemének létrehozása – bajba kerültek.
„A múlt német üzleti modellje megtört” – mondta Christian Rusche, a kölni Német Gazdasági Intézet közgazdásza. “A vállalatok egyre inkább máshol keresnek befektetési lehetőségeket.”
Hacsak Németország nem tudja a hazai és külföldi befektetőket irányváltásra csábítani, elhúzódó stagnálással kell szembenéznie, és fennáll annak a veszélye, hogy lemarad a többi fejlett ipari gazdaság mögött, ami egy olyan ördögi kört idéz elő, amely elbizonytalanítja a választókat és további politikai zűrzavart szít.
A tömeges pénzkiáramlás megfékezéséhez sürgős cselekvésre van szükség. A Bundesbank szerint 2010 óta a német vállalatok 1700 milliárd eurót fektettek be külföldön. A jelek szerint a sérülékeny szegmensekben pedig felerősödött az elvándorlás. Az energiaintenzív vállalatok közel 70 milliárd eurós tőkével rendelkeztek az Egyesült Államokban 2022-ben, ami több mint háromszorosa az egy évtizeddel korábbi szintnek.
A másik oldalon Németország küzdött azért, hogy tőkét csábítson, hogy munkahelyeket biztosítson és segítse a modernizációt. A 10 milliárd eurós támogatásra vonatkozó biztosítékok ellenére az Intel szeptemberben bejelentette, hogy elhalasztja egy gyár építését az egykori kommunista Szász-Anhalt államban. Néhány héttel később a Wolfspeed Inc. leállította a német ZF-vel közösen 3 milliárd dolláros üzem létrehozását egy használaton kívüli szénerőmű árnyékában a francia határ közelében, a Saar-vidéken. Amit pedig Robert Habeck gazdasági miniszter az ipari munkahelyek számának folyamatos csökkenésétől szenvedő régió egyik „nagy reményének” nevezett. De az Intelhez hasonlóan a Wolfspeed is a németországi terjeszkedés helyett az egyesült államokbeli gyárakra helyezi át erőforrásait.
A hazai játékosoknál pedig most minden a visszavágásokról szól. A ZF Kelet-Európába irányítja át az erőforrásokat. A friedrichshafeni székhelyű vállalat munkaügyi képviselője, Achim Dietrich szerint a csoport 35 németországi telephelyének körülbelül egyharmada veszélyben van. „A pánik mód beállt” – mondta a Handelsblattnak adott interjújában. Hasonló a történet a Miele-nél is. A családi tulajdonban lévő cég, amely a háború utáni újjáépítés után a német otthonok felszerelését segítette, a mosógépgyártást Lengyelországba költözteti a fő güterslohi üzeméből.
A nemzetközi terjeszkedés persze régóta része Németország exportorientált vállalatainak stratégiáinak. Évtizedeken át az Egyesült Államokban, Kínában és más piacokon lévő telephelyek is hozzájárultak az otthoni foglalkoztatáshoz, de ez most kérdéses, mivel a munkahelyek leépítésének hullámai dübörögnek szerte az országban. Ebbe a sorba illik, hogy a VW vitába keveredik a német szakszervezeteivel három gyár bezárása kapcsán a több ezer munkahely megszüntetésére és mintegy 140 000 dolgozó bérének csökkentésére irányuló tervek miatt. Kínában, ahol az autógyártó több üzemet üzemeltet, mint Németországban, az államilag támogatott kínai gyártók erős versenynyomása ellenére továbbra stabil a működés.
A Mercedes-Benz Group AG csökkenti a hagyományos modellek gyártását németországi rastatti gyárában, miközben növeli az elektromos járművek magyarországi, kecskeméti gyártását – ez azt jelzi, hogy a menedzsment a márka jövőjét hazáján kívül látja. Hasonlóképpen, a Ford Motor Co., amely egy évszázaddal ezelőtt hozta létre első német összeszerelő üzemét, 2025-ig leállítja a saarlouis-i gyár gyártását, és inkább az elektromos járművek Spanyolországban történő gyártását választja. Németország hatalmas alkatrész-beszállítói hálózata követi a példát. A VDA autó lobbi által végzett közelmúltbeli felmérés kimutatta, hogy 80%-uk késlelteti, áthelyezi vagy lemondja a hazai beruházásokat. Több mint egyharmaduk más uniós országokba, Ázsiába és Észak-Amerikába kíván erőforrásokat átcsoportosítani.
Miután Németország kivételével mindenhol nyereséget könyvel el, a BASF egy másik vállalat, amely visszahúzódik. Ludwigshafenben a jelenléte a kórházaktól a híres vegyészekről elnevezett utcákig nyilvánvaló. De amíg szülővárosa továbbra is a legnagyobb gyártóhelye, az alapvető vegyi anyagokat az Egyesült Államokból és Ázsiából importálják, nem pedig helyben állítják elő. „Valóban látható, hogy Európa veszített versenyképességéből a többi régióhoz képest” – mondta Martin Brudermüller, a BASF leköszönő vezérigazgatója az év elején az éves eredmények bemutatásakor, megjegyezve, hogy a helyi műveletek tovább csökkennek. „Európán belül különösen Németország veszített versenyképességéből.
A bürokrácia külön kérdés. A német vállalkozásokat érintő szabályozás körülbelül 50 000 oldalt ölel fel, szemben az egy évtizeddel ezelőtti 34 000 oldallal, annak ellenére, hogy a többszöri jogalkotási kör a terhek csökkentését célozta. Az Ifo gazdasági intézet közelmúltban, több mint 1700 vállalat körében végzett felméréséből kiderült, hogy az elmúlt két évben csaknem a fele ilyen okok miatt halasztotta el a projekteket itthon.
Robin Winkler , a Deutsche Bank AG közgazdásza szerint a jó hír az, hogy a tőkekiadások hiánya ellenére a szellemi tulajdonba irányuló befektetések erősebben emelkednek, mint más fejlett gazdaságokban. Az ország gazdasági szereplői közül pedig nem minden borongós a nemzeti versenyképesség visszaszerzésének kilátásai miatt.
„Németországra fektetem a pénzem” – mondta Rob Smith , a targoncagyártó KION Group AG vezérigazgatója . „De ez nem olyan lesz, mint ahogy szoktunk versenyezni. Okosabb, jobb módszert kell találnunk a versenyzésre, mert a verseny sokkal intenzívebb.”
Fotó:Freepik