Kína rekordot döntő hőhullámai és aszályai rávilágítottak arra, hogy a világ második legnagyobb gazdaságának milyen jelentős kihívásokkal kell szembenéznie, hogy az elkövetkező években a változó éghajlati viszonyok közepette fedezze energiaszükségletét.
A melegebb és szárazabb időjárás az elkövetkező években várhatóan tovább növeli Kína amúgy is hatalmas energiafogyasztását. Ez azt jelenti, hogy a politikai döntéshozóknak nemcsak a fosszilis tüzelőanyagokról a zöld energiára való átállást kell ügyesen irányítaniuk, hanem a megújuló energiaforrások – például a víz- és szélenergia – hálózatának hiányosságait is kezelniük kell.
Kína meglévő megújulóenergia-hálózatának korlátai a múlt hónapban mutatkoztak meg, amikor a Jangce folyó mentén lévő vízerőművek az aszályos időjárás miatt meghibásodtak, így az ország délnyugati részén több millió polgár és vállalkozás maradt áram nélkül.
“Ez durva emlékeztető arra, hogy az energiaellátásunk alacsony szén-dioxid-kibocsátásúra történő átállása még nem valósult meg. És ezt a vártnál nehezebb lesz elérni.” – mondta Ma Jun, a pekingi székhelyű Környezetvédelmi Intézet igazgatója az Al Jazeerának.
A vízenergiát Kína azon törekvéseinek egyik fontos pilléreként jelölték meg, hogy 2030-ra elérje a szén-dioxid-kibocsátás csúcspontját, 2060-ra pedig karbonsemlegessé váljon.
E célok elérése – nem is beszélve az ipar és a lakosság bőséges és megbízható energia iránti igényének kielégítéséről – még a kínai zöld energiahálózatot hátráltató hiányosságok nélkül is kihívást jelentene.
A délnyugati Szecsuán tartományban a megújuló energiaforrások a szükséges energia 85 százalékát képesek előállítani, míg a tényleges fogyasztás a tárolókapacitás miatt csak 38 százalékra jön ki Ma szerint, aki a potenciál és a valóság közötti “hatalmas szakadékot” fájlalja.
Ma szerint Kína tanulhatna Európától, ahol Németország a norvégiai vízenergiát és a franciaországi atomenergiát használja, amikor a kedvezőtlen időjárás akadályozza a nap- és szélenergia termelését.
“Európa nehézségekkel küzd ebben a koordinációban, mert elveszíti a földgázból származó alapterhelést. De a koordinációjuk összességében jobb” – mondta Ma.
Egyes szakértők úgy vélik, hogy Kína a bürokrácia csökkentésével jobb munkát végezhetne az energia elosztásában.
“A termelés és az átviteli infrastruktúra fellendítése mellett a kormánynak meg kell könnyítenie az energia átvitelének és értékesítésének módját is az egész országban” – mondta Philip Andrews-Speed, a Szingapúri Nemzeti Egyetem Energiatudományi Intézetének vezető főmunkatársa az Al Jazeerának.
“Ezt adminisztratív – tervezett értékesítés – és politikai – helyi protekcionizmus – akadályok korlátozzák. Ennek eredményeként az egyik területen rendelkezésre álló energiát nem mindig továbbítják egy másik területre” – emelte ki.
A hatékonyság növelése átalakíthatja a kínai vízenergia-ágazatot, amely a világ legnagyobbja, különösen az olyan helyeken, mint Szecsuán, ahol az energia 80 százalékát vízerőművekből nyerik.
A Center for Strategic and International Studies agytröszt szerint Kína vízenergia-kapacitása 2000 és 2019 között hatszorosára nőtt, és ekkor a globális kapacitás közel egyharmadát tette ki.
Ugyanakkor Kína energiaigénye az egekbe szökött, 2000 és 2019 között ötszörösére nőtt a Brookings Institute szerint. Csak tavaly a fogyasztás mintegy 10 százalékkal nőtt, annak ellenére, hogy a Covid-19 megfékezésére széles körben zárlatokat vezettek be.
A júniusban kezdődött hathetes hőhullám során a víztározók kiszáradása azonban felhívta a figyelmet az egyetlen energiaforrásra való nagyfokú támaszkodás veszélyeire.
“A vízenergia, akárcsak a nap- és szélenergia, nem olyan kiszámítható és stabil, mint a fosszilis tüzelőanyagok. Ezért kifinomultabb megoldásokat kell találnunk az alacsony szén-dioxid-kibocsátású átmenet megvalósításához” – mondta Ma.
Csungkingben, ahol olyan nagy márkák gyárai működnek, mint a Honda, a Ford Motor és az Isuzu Motors, a múlt hónapban a hatóságok a 45 Celsius-fokos hőmérséklet miatt a vállalatoknak elrendelték, hogy ideiglenesen függesszék fel a működést, így takarékoskodva az energiával.
Máshol, a középső Csianghszi tartományban a munkások 15 órás műszakokban fúrtak kutakat az aszály sújtotta falusiaknak, míg a gazdák a tartományban és a szomszédos Hunanban a terményeik öntözéséhez szükséges vízforrásokért küzdöttek.
Az augusztus végén közzétett hivatalos adatok szerint a júliusi forró időjárás - még a legsúlyosabb hőhullám előtt - 2,73 milliárd jüan (391 millió dollár) kárt okozott, és 5,5 millió embert érintett 185 ezer hektárnyi földterületen.
Kína zöld törekvései ellenére az energiahiány arra késztette a hatóságokat, hogy a széntüzelésű erőművekben több energiát termeljenek.
“Kína továbbra is nagyon függ a szénenergiától, amely vízigényes” – mondta az Al Jazeerának Jonna Nyman, a Sheffieldi Egyetem nemzetközi kapcsolatok előadója. “Kína energiaellátása már így is szűkös, és ezek a kihívások további terhet rónak az amúgy is feszült rendszerre” – tette hozzá.
Hosszabb távon Peking a megújuló és nem fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó energiaforrások fejlesztésére vonatkozó 14. ötéves tervében szereplő ambiciózus projektek egész sorára épít, többek között arra, hogy a következő nyolc évben Európa teljes megújuló energiahálózatának megfelelő kapacitású szél- és naperőműveket épít.
