Magyarországon átlagosan 277 órát vesz igénybe a vállalati adóbevallások elkészítése, az EU átlaga 172 óra. A Világbank statisztikái adatait szerint pedig világátlag is jobb hazainál: 237 óra. Az MNB legújabb versenyképességi programjának célkitűzése, hogy ez a szám itthon 170 órára csökkenjen. Mi változik? A Jalsovszky Ügyvédi Iroda tapasztalatát foglalja össze a cikk.
60, 59, 58, 55… így változott az adónemek száma Magyarországon az elmúlt 4 évben. Míg a tendencia mindenképpen biztató, a számok mögött összetett jelenséget találunk.
Csoportos létszámleépítés
Technikainak nevezhető a hitelintézeti különadó kivezetése, amely a bankadóhoz képest egy eltérő adóalapra vetítettek. A kivezetése nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a bankadó, igaz annak mértéke egytized százalékot csökkent.
Racionalizálási célú leépítés az egészségügyi hozzájárulás és a baleseti adó. Előbbi az újragombolt szociális hozzájárulási adóba olvadt bele, míg utóbbi a biztosítási adóba. Mindkettő logikus lépés, tekintettel az adótárgyak nagyfokú hasonlóságára.
Sokan talán már nem is emlékeznek arra, hogy milyen viharokat kavart annak idején az eredetileg 5 évre visszamenőlegesen bevezetett „végkielégítési” különadó, azaz a magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadója. Ettől most méltósággal megváltunk, bár vélhetően kevesen siratják meg.
Nem tűnt el ugyan, de megkapta a kegyelemdöfést az első egyszerűsített kisvállalati adónk, az eva. Az idei évtől ugyanis már nem fogad új belépőket, helyette a pénzügyi kormányzat az egyéb egyszerűsített adókat, a katát és a kivát ajánlja. Jóllehet mindkettő töretlenül fejlődik, a kivából származó bevétel még 2018-ban sem haladta meg az evából származót. Ugyanakkor, a 2019-es előirányzat szerint ez épp idén következik be.
Bővül a lista?
Az eltűnő adók mellett azonban újakkal is bővült a lista. Ezen új adók sorában technikai bővülésnek nevezhető, hogy az adónemek listájára idéntől felkerült a reprográfiai és üres hordozói díj. Ennek a fizetési kötelezettségnek az adóként való minősítése mindig is kérdéses volt. Ha ugyanis jár érte szolgáltatás, akkor nem lehet adó (lásd keretes írásunkat). Idén maga a NAV sietett segítségünkre a kategorizálásban, amikor egy szintén tavalyi állásfoglalásában rögzítette: az ilyen díjakat már nem tekinti áfa-kötelesnek, mivel szerinte nem értelmezhető olyan szolgáltatás a szerző (vagy éppen a közös jogkezelő szervezet) részéről, amelyre tekintettel a díjat fizetjük. Innen tehát ez a befizetési kötelezettség is adónak tekinthető, amit persze az annak fizetésére kötelezett gyártók, forgalmazók vélhetően eddig is ekként éltek meg.
Van még hova?
Szerencsére nem fogyott el a szél az adónem-csökkentés vitorlájából. Az adónem-racionalizálás elsődlegesen azokat az adónemeket kell, hogy érintse, amelyekből aránylag kevés bevétele származik a költségvetésnek a szükséges adminisztrációhoz képest. Ennek iskolapéldája a háztartási alkalmazottak regisztrációs díja. Ez alapján – elvileg – személyenként havi 1000 forintot kell fizetnie annak, aki háztartási alkalmazottat (pl. takarító, bébiszitter stb.) foglalkoztat. Ebből az adónemből az elmúlt 3 évben összesen mindössze 100 millió forint alatti adóbevétel származott, tavaly pedig 24 millió forint bevétel folyt be. Ez azt jelenti, hogy átlagosan havi 2000 fő után fizetik ezt az adót. Ezért kérdéses, hogy ezen foglalkoztatási ág kifehérítésének valóban ez-e a legmegfelelőbb módja.
A magyarországi adófajták számának felméréséhez természetesen nem mindegy, hogy mit minősítünk adónak. A mindennapi tapasztalat, továbbá az adózási elmélet egyaránt egyértelműsíti, hogy nem minden, az állam irányában fennálló fizetési kötelezettség tekinthető adónak.
Egyrészt, vannak olyan befizetési kötelezettségek, amelyek közvetlenül meghatározott szolgáltatásokra vagy előnyökre jogosítanak – ezek nem adók. Így például egy eljárási díj nem minősülhet adónak, miként pl. az autópálya-használati díj sem.
Ugyanígy, a klasszikus társadalombiztosítási járulékok szintén nem adók, mert azok tipikusan maximáltak, vagyis mértékük elvben igazodik az értük kapott szolgáltatáshoz. Más kérdés, hogy ma Magyarországon a tb-járulékok már nem így működnek, így ezeket adónak tekintettük.
Végül, a bírságok, pótdíjak és egyéb szankciók szintén nem minősülhetnek adónak, bármennyire is ilyen érzése van az egyszeri befizetőnek.
Másik oldalról ugyanakkor adónak tekintettünk bizonyos olyan befizetéseket, amelyek ugyan nem közvetlenül az államnak fizetendők, de mégis államilag kikényszerített olyan befizetésről van szó, amely ellenszolgáltatásra nem jogosít. Ennek tipikus példája jelenleg a kötelező kamarai regisztrációs díj.
