Az Európai Központi Bank (EKB) elnökének megbízatása a végéhez közeledik. Mario Draghi büszke az elmúlt 8 évére. A legválságosabb időszakban is sikeres intézkedéseket hozott: megakadályozta az eurózóna összeomlását. A befektetők és a közgazdászok többsége is ünnepli. Sikerei ellenére nehezen megoldható feladatokat hagy utódjának örökül.
Eladósodottságról egy luxushotelben
Az óceán szellői nyáron is kellemes hőmérsékletről gondoskodnak Sintrában. A portugál település évszázadok óta a ‘gazdagok és szépek’ kedvelt üdülőhelye, amiről a villák és a paloták sokasága tanúskodik. Ezen a kellemes helyen látja az EKB minden koranyáron vendégül a világ vezető közgazdászait és befektetőit. Egy tengerparti luxushotelben diskurálnak aktuális gazdasági mutatókról, monetáris és fiskális politikáról, az EKB terveiről és korábbi döntéseinek motivációiról.
2019 fő témái: Az Euró 20. születésnapja, és a 8 éves hivatali ideje lejártával búcsúzó Mario Draghi elnöki hagyatéka.
Csak a szépről
A jubileumi évben az EKB a sikereket hangsúlyozza. Az euró krízise és halálhíre ellenére él és virul! A nemzetközi pénzvilág az olasz bankelnök pragmatikus és kreatív monetáris politikájának tudja be, hogy az euró túlélte a nemzetközi pénzügyi és európai adósságválságot. „Helye lesz a legnagyobb européerek Panteonjában” – mondják.
A Nemzetközi Valutaalap (IWF) vezető közgazdásza, Oliver Blanchard egyenesen nagy megtiszteltetésnek és élménynek tartja, hogy az elmúlt évekről és a jövő kilátásairól beszélgethet az elnök úrral.
A lehetséges utódról már folyik az alku
Az színfalak mögött már folyik a küzdelem, az alkudozás az utódról. A jelöltek közül egyre jobbak a jelenlegi német jegybankelnök, Jens Weidemann esélyei. Neki és versenytársainak kell a kellemetlen témákban megoldásokat kínálniuk: az övezeti országok és háztartások eladósodottsága, az elszabaduló olasz költségvetési hiány, az eurózóna reformjának elmaradása, az észak-déli és a francia-német ellentétek.
Az olasz Drgahi helyett a német Weidemannak és a két legkomolyabb, francia riválisának kell megmondaniuk, miként reagálnának elnökként a legakutabb kérdésben, az Itáliában tervezett speciális, lejárat, fix kamat és árfolyam nélküli államkötvények kibocsátása esetén. Ezeket a szakértők kvázi párhuzamos valutának tartják, amelyek az euró-övezet elhagyását készíthetik elő.
A recept
A búcsúzó elnök 2012-ben, amikor az euró-válság eszkalálódott megadta a megfelelő választ: „Whatever it takes” – hangzottak elhíresült szavai.
„Mindent meg fogok tenni az euró és az övezet országainak védelme érdekében, és higgyék el, amit én EKB-elnökként meg tudok tenni, az elég lesz.” A piacok hittek az olasz szakembernek, aki tartotta a szavát. Az olcsó pénz politikájával megmentette a közös európai valutát és a kontinens bajba jutott országait. Az EKB annyi pénz nyomott, amennyi elég volt az eladósodott déli államok, a piacon eladhatatlan, vagy csak finanszírozhatatlanul magas kamatfelárral eladható állampapírjainak felvásárlásához.
Draghi nem álszerény. Minden alkalmat, így a sintrai fórumot is megragadja, hogy történelmi érdemeiről beszéljen. Az adósságválság valóban megoldódott.
Nyugalom és szolid konszolidáció van a görögöknél, a spanyoloknál és a portugáloknál. Ciprus és Írország pedig egyenesen szárnyal.
Az EKB szigorúbb pénzpiaci felügyeletének köszönhetően a kereskedelmi bankok is stabilabbak, mint a válság előtt. Az Európai Bíróság pedig jogszerűnek találta az EKB felvásárlási programját, pedig nem lett volna nehéz tiltott központi banki költségvetési hiány finanszírozásának minősíteni.
Draghi nem él a múltban.
Utolsó elnöki hónapjait kihasználja, hogy megnyerje a tagállami kormányokat aktuális elképzeléseinek. A rekord alacsony alapkamatra hivatkozva több, a gazdaságot élénkítő állami kiadást akar, akár nagyobb költségvetési hiány és infláció árán is. A hitelből finanszírozott gazdaságélénkítés most a szakemberek és a befektetők körében egyaránt az idők szele. Különösen propagálják, ha infrastrukturális és oktatási beruházásokra megy a pénz. A koncepció legnagyobb ellenfele az évek óta hiány nélküli költségvetést és államadósságcsökkentést felmutató Németország. Berlin hasonló politikát várna el a többi euróövezeti országtól is. Kérdés, mit tenne EKB-elnökként a német Weidemann.
A Fed kontra EKB
Ezt a politikát követné Donald Trump is. Az USA jegybankja, a Fed azonban jobban tart az inflációtól, mint a recessziótól, ezért egy ideje emeli az alapkamatot. A Fehér Ház szerint az eltérő frankfurti és New York-i politika versenyhátrányt jelent az amerikai gazdaságnak. Trump Draghi Sintra-i szavait hallva újabb kirohanást intézett a Fed ellen kedvenc kommunikációs eszközén, a Twitteren keresztül. A hagyományosan független jegybankok kormányzati kritikája egyre elterjedtebb jelenség Európában is. Igaz, nálunk elképzelhetetlen Trump útszéli stílusa.
Draghi sem tagadja, hogy megint nehéz idők jönnek. Sintrában megismételte, hogy recessziótól tart. Ezért helyesnek tartja a negatív alapkamat politikáját. Olcsó pénzt biztosít a kereskedelmi bankoknak, hogy a tőkéjük veszteséget termelő jegybanki bunkerolása helyett bátrabban helyezzenek ki hiteleket és ezzel biztosítsák a gazdasági növekedést.
A jegybank legélesebb fegyvere
A következő hetekben eldől, ki nyeri a versenyt az EKB elnöki székéért. Az ő feladata lesz, hogy Európát megmentse a fenyegető recessziótól és az újabb adósságválságtól. Herkulesi feladat, hisz a negatív kamattal Draghi már bevetette a jegybank legélesebb fegyverét. Ha pedig a piacok elvesztik a bizalmukat Itáliával szemben, nem fog segíteni a 2012-ben sikeresen alkalmazott felvásárlási program újraindítása sem. A GDP 130%-ra rúgó olasz államadósság refinanszírozását még az EKB sem bírná friss pénzzel.
Az utódra legalább olyan nehéz feladatok várnak, mint az elődre. Legkésőbb 8 év múlva kiderül, hogy ciklusa végén lesz-e oka a sikereiért ünnepeltetni magát, ahogy most Mario Draghi teszi.
