Az erdőtörvény több ponton sérti a jogbiztonságot természetvédelmi szervezetek szerint. A változtatás az ombudsman szerint is indokoltnak látszik. Székely László úgy véli, az erdőtörvény legutóbbi módosításának több cikkelye az erdőgazdálkodók érdekekeivel szemben háttérbe szorítja a természetvédelmi célokat. Az Alkotmánybírósághoz fordult az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala. Mi áll az ügy hátterében? Erről szól Fehér István cikke.
A hagyományos természetvédelmi korlátozásokat csökkentettek
A 2009-es erdőtörvény 2017. évi szeptemberi módosításakor jeleztük, hogy a változtatások számos ponton kedvezőtlenül érinti az erdőgazdálkodásban addig létező természetvédelmi korlátozásokat – mondta dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország civil természetvédelmi szervezet erdővédelmi programvezetője.
A legfőbb gond az, hogy a törvény módosításával olyan hagyományos természetvédelmi korlátozásokat csökkentettek, mint például a hagyásfa csoportok megtartásának előírásai. A védett területeken ez korábban 10 százalékban is jellemző volt, most nem lehet több 5 százaléknál. A hagyásfa csoportok az erdei élővilág túlélését segítik, így ezek területe lényeges kérdés természetvédelmi szempontból – magyarázta a szakember.
A természetvédők következő kifogása, hogy a törvény a holtfa visszahagyását hektáronként 5 köbméterben maximálja, miközben a szakmai vélemények szerint ez optimálisan 20-30 köbméter volna.
A védett, nagytestű madárfajok fészke körüli védőzóna módosítás szintén új. Az állatok számára kisebb értéket rendeltek. A fészkek körüli kör sugarát 50 méterben állapították meg, holott korábban ez indokolt esetben a 400 métert is elérhette. Az egyedenként 500 000 forint eszmei értékű, fokozottan védett fekete gólya esetében ez tarthatatlannak látszik.
Gyengébb lett a törvény az EU szempontjából jelentős Natura 2000 területeken folytatott természetvédelem vonatkozásában is. Ezt számos paragrafus módosítása révén érték el a jogalkotók – köztük azzal, hogy a hat úgynevezett természetességi kategória közül csak a két legmagasabba (természetesbe és természetszerűbe) sorolt erdőkre vonatkozik a korlátozás. A védett és a Natura 2000 területeken nagyon sok értékes erdő ugyanakkor a harmadik természetességi kategóriába (származékerdőkbe) tartozik, ilyenek például az árterek tölgyesei.
A módosítás szerint az ártereken minden erdő árvízvédelmi rendeltetést kapott, ami – védettségi szinttől függetlenül – lehetővé teszi például a teljes cserjeszintjük kiirtását.
Arra a kérdésre, hogy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala végül konkrétan melyik kifogásolt paragrafusok vagy bekezdések megsemmisítését kéri a törvényalkotótól, dr. Gálhidy László azt válaszolta, hogy ebbe természetesen nincs betekintésük. Ám mivel a civil szervezet alapvetően a folyamatos erdőborítást támogatja – például az örökerdő, illetve faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódokat –, ezek háttérbe szorítását, új szabályozását mindenképpen visszalépésnek tekintik, és a vonatkozó paragrafusok eltörlésére számítanak.
Egyéni indítványok is lazították a természetvédelmi előírásokat
AzÜzlet.hu-nál úgy tudjuk, hogy a törvénymódosítás előtt az illetékesek kikérték a természetvédelmi szervezetek véleményét. A WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője szerint azonban a lényegi kérdésekben akkor nem közeledtek az álláspontok. Sajnálatos, hogy a társadalmi egyeztetések lezárása után is történtek lényeges módosítások, javarészt egyéni képviselői indítványokra. Ezek szintén sokat gyengítettek az erdőtörvény természetvédelmi célú előírásain.
A legtöbb, természetvédelmet érintő kérdésben visszalépés történt, ami sérti az alaptörvény elvárásait, és az erdőtörvény preambulumával sincs összhangban.
Néhány kérdésben nem volt lényegi vita – ilyen például az erdei legeltetés szabályozott engedélyezése. Mivel a korlátozások lazítása az egész erdőterületet érinti, célszerű lett volna a védett és Natura 2000 erdőkben viszont törvényszempontból előremutató módosításokat tenni. Erről azonban szó sem esett.
Magyarország erdei az ismert tájtörténeti okokból alacsony természetességűek, vagyis magas az ültetvények, kultúrerdők aránya, márpedig ezek ellenálló-képessége alacsony. A klímaváltozás és az idegenhonos növény-, illetve állatfajok térnyerése miatt fontos lenne a természetességüket növelni. A WWF Magyarország szorgalmazza a nemzeti parkokban a faanyagtermeléstől mentes, leginkább csak a gyalogos turizmus révén hasznosított övezetek kialakítását. Az ún. zónarendszer létrehozásával így létrejövő “vadonokban” a ritka, sérülékeny erdei fajok fennmaradása jobban biztosítható lenne. A többi védett és Natura 2000 erdőben támogatják a hagyományos, vágásos erdőgazdálkodás lecserélést úgynevezett örökerdő üzemmódra, amely nem csak a biológiai sokféleség, de az erdők ellenálló-képessége szempontjából is előnyösebb módszer.
A köz érdekének terheiből a ‘köznek’ többet kell vállalnia?
A Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségét (MEGOSZ) némileg váratlanul érte, hogy különböző természetvédelmi szervezetek az ombucmanhoz fordultak, ugyanis a törvény módosítását egyeztetések előzték meg, ahol minden erdőhöz kötődő szervezet elmondhatta a véleményét. A törvénymódosítást a tulajdonosok és a gazdálkodók is elfogadták, és az országgyűlés kétharmadot meghaladó többséggel támogatta – mondta Mocz András, a szervezet elnöke.
Az erdészek pontosan tudják, hogy amennyiben olyan értékeket kell megvédeni, amelyek valóban védettségre szorulnak, akkor ezt a vonatkozó törvényeknek, így a hatályos erdőtörvénynek is megfelelve meg kell tenniük. Ez minden állampolgár közös érdeke, amit az erdész szakma mindig is képviselt, és ebben a szellemben látta el feladatait. Viszont a „köz érdekében” elfogadott korlátozások költségeit nem lehet teljes mértékben az erdő tulajdonosára terhelni.
Szükséges megállapítani a viselendő kötelező mértéket, és az ezen felüli kötelezettségekből származó terheket a „köznek”, azaz az állami költségvetésnek kell viselni. Szükséges a kompenzáció bevezetése, amit a törvénymódosítás nagyon helyesen meg is tesz. Ezzel nem csökkenti a védettség mértékének lehetőségét, mert ha valóban védelemre szorul az értékes természeti elem, akkor továbbra is van lehetőség ezt megvédeni, de a kötelezően viselendő határ felett a kompenzáció megállapításával, ami már régóta bevezetett forma az EU országaiban.
Tény, hogy ez új elem a törvényben, és a természetért aggódó szervezetektől és az állami hivataloktól új, a kommunikációra épülő párbeszédet vár el, aminek a végén az erdőgazda meg tudja védeni az erdei élőhelyeket, mert megkapja a szükséges információkat, ugyanakkor nem büntetést kap, hanem az együttműködésért és a beáldozott faanyagért kompenzációra jogosult.
A MEGOSZ elnöke fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az erdőtörvény lehetőséget teremt új erdők létesítésére. Az elmúlt két évtizedben 200 000 hektárt konzerváltak zöld felületté a gyenge minőségű mezőgazdasági földterületek betelepítésével, döntően a magán gazdálkodók – mondta Mocz András, és hozzátette, hogy ez hozzájárult a széndioxid lekötéshez, porlekötéshez, és nagyban növelte az ország természetességét, és kérte a természetért aggódó szervezeteket, hogy segítsék ezt a folyamatot.
