Legalább öt billiárd dollárral tartozik Kínának a világ. A legjobban az afrikai országok vannak eladósodva. Pekingi gazdasági érdekeket szolgáló infrastruktúra projekteket finanszíroznak a kölcsönökből. Sok ország nehezen tudja törleszteni adósságát. Csődhullám fenyeget!?
Kína felemelkedése
Amikor a mexikói pénzügyminiszter, Jesús Silva Herzog ’82 augusztusában tájékoztatta washingtoni kollégáját, az amerikai jegybank, a Fed elnökét és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetőjét, hogy országa fizetésképtelen, Kína még a világ legszegényebb országai közé tartozott. Sanghaj képét biciklik és riksák, nem felhőkarcolók határozták meg. Autók alig jártak a városban.
A ’82-es telefonhívás az évtizedet meghatározó pénzügyi válság kezdeteként került be a gazdaságtörténelembe. Röviddel később más latin-amerikai, majd afrikai és ázsiai is országok csődöt jelentettek, csak komoly nehézségek árán tudták törleszteni adósságaikat.
1982-ben 205 milliárd dollár volt a kínai GDP. Ma 14 ezer milliárd! Sanghajban 3, az egész országban 250 millió autó fut. Kína a világgazdaság talán legmeghatározóbb szereplője lett. Sok gazdasági szektor és vállalat, mint például a gépjárműipar és az autói felét Kínában eladó Volkswagen is a világ legnépesebb országától függ.
A cégek mellett államok is függőségi viszonyba kerültek. Sok ország, amely a ’80-as években csődöt jelentett, ismét eladósodott. Méghozzá Kína, a világ legnagyobb hitelezője felé!
Megdöbbentő számok
Carmen Reinhartnak, a Harvard közgazdász professzora a ’82-ben indult válságra asszociált, amikor két német kollégájával, Sebastian Hornnal és Christoph Trebeschel tanulmányt írt a kínai hitelkihelyezésekről. A kommunista ország igyekszik titkolni, kinek és mennyit kölcsönt adott. Ezért Reinhart és kollégái kutatási eredménye sokkolta a világot.
A kihelyezések volumene az eddig feltételezettek kétszerese, 5 billiárd dollár lehet. Kína a világ legnagyobb hitelezője.
A kommunista országot zavarja, ha elemzőknek feltűnik, hogy a kölcsönügyletek volumene, folyósítási- és fizetési feltételei a XIX. századra emlékeztetnek. Hasonló kondíciókat alkalmaztak a gyarmattartó európai államok. Kína a hitelfelvevő ország nyersanyagait és ipari termékeit kéri biztosítékul, amivel minimum gazdasági függésbe hozza a hitelfelvevőket.
A tanulmánya heves reakciókat váltott ki Pekingben. A Kínai Kommunista Párt (KKP) angol nyelvű szócsöve, a ’Global Times’ kétségbe vonta Reinharték objektivitását. A KKP-t zavarja, ha afrikai aktivitása kerülnek terítékre, tehát, hogy pekingi gazdasági érdekeket szolgáló kikötők, vasútvonalak, utak, repülőterek, erőművel épülnek kínai hitelekből a szegény afrikai országok. A kínai hitelkehelyzés 2000-ben a globális GDP még csak 1, ma már 8%-ára nőtt. Hasonló intenzitású növekedés eddig kétszer volt, amikor a világ 1918 majd 1945 után az USA adósa lett.
Homályos ügyletek
A kínai hitelpolitika titokzatossága összefügg a kommunista ország részben továbbra is államilag irányított gazdaság átláthatatlanságával. Többnyire nem kormányok közötti ügyletekről van szó.
Kínai állami vállalatok adják a kölcsönöket az afrikai országok állami cégeinek. Így ezek egyik ország hivatalos statisztikáiban sem jelennek meg. Kínai nem tagja az államok közötti kölcsönügyletek lebonyolításnak és az adósságok átütemezéséről folytatott tárgyalásoknak keretet adó Párizsi Klubnak, így nem szolgáltat információkat sem.
A feltételezett 5 billiárd dollárral Kína több pénzt helyezett ki a fejlődő országokba, mint az IMF és a Világbank együtt. A nemzetközi közösség eleinte dicséretekkel halmozta el Pekinget, amiért segíti az afrikai gazdaságok fejlődését. Ma már világos, hogy amit Kína invesztícióként állít be, az valójában hitelnyújtás, amelyből a szegény országok gigantikus, Kína gazdasági érdekekeit szolgáló infrastruktura projekteket finanszíroznak. Az adósságosaikat egyre nehezebben törlesztő államok pedig Peking függőségébe kerülnek.
Csődhullám közeleg?!
A fejlődő országok a ’90-es évek adósságelengedéseinek köszönhetően időlegesen könnyebb helyzetbe kerültek. Napjainkban ismét az adósságcsapda felé tartanak. A Kína felé fennálló tartozások az afrikai országok nemzeti össztermékének 11 százalékát teszik ki. Az öt legnagyobb hitelfelvevőnél több, mint 15 százalékát. A legeladósodottabbak között jelentős olajtartalékkal rendelkező országok vannak: Angola, Nigéria és Venezuela. Érthető, hogy Kína nem fél a csődjüktől. Ha nem tudnak fizetni, viszi a fekete aranyat.
A legnagyobb adósságot Laosz és Kambodzsa halmozta fel. A pénzből nem a két ország profitált. A kínai szuperprojekthez, az ’Új Selyemúthoz’ kapcsolódó infrastrukturális fejlesztéseket finanszíroztak a kölcsönökből.
Sok latin-amerikai ország adósságállománya is magas. Százalékban kifejezve Kelet-Európában még jóval kisebb a kínai kölcsönök aránya, de dinamikus a növekedés. Magyarország nemrég a Budapest-Belgrád vasútvonal 750 milliárd forintos fejlesztésére vett fel kölcsönt Pekingtől. A beruházás szintén az ’Új Selyemút’ része.
Összességében hasonló a fejlődő országok adóssághelyzete, mint a ’80-as évek elején, amikor egy telefonhívással csődhullám indult el a harmadik világban – hívja fel a figyelmet a Harvad-i tanulmány.
