Az európai földgázárak rendkívüli emelkedése felveti annak lehetőségét, hogy a kormányok végső eszközként az áramellátás adagolására kényszerülhetnek, márpedig ez érzékelhető gazdasági veszteséget okozna – vélik londoni piaci elemzők.
Magyarországon a háztartások egyelőre nem érzékelik az árak növekedését, mert felső állami határuk van. A vállalatok azonban már igen – mondta Orbán Viktor egy rövid nyilatkoztatában. Részletek ITT.
Az egyik legnagyobb londoni elemzőműhely, a Capital Economics azt valószínűsíti, hogy az európai földgázárak a következő egy évben is történelmi magasságokban, a készletek ugyanakkor aggasztóan alacsony szinten maradnak.
A ház szerint ebben a helyzetben nem elképzelhetetlen, hogy az európai kormányok végső eszközként az áramellátás adagolásához folyamodnak.
Ennek gazdasági hatásai sok tényezőtől függnek, de például ha az euróövezetben az idei télen 10 százalékkal csökkenne az áramfelhasználás, az 3 százalékkal csökkentené az ipari termelést és 0,5 százalékkal a negyedéves megtermelt hazai összterméket (GDP) – áll a Capital Economics tanulmányában.
A ház szerint a leginkább informatív összehasonlítási és modellszámítási alap Európa számára Japán példája. Amikor a fukusimai atomerőműben történt katasztrófa után, 2012-ben a japán hatóságok 15 százalékot meghaladó mértékben csökkentették az áramfelhasználást, ez annak az évnek a végére az ipari termelés 4 százalékos visszaesését oozta.
Ebből levezethetően arra lehet következtetni, hogy a gazdaság energiaellátásának minden 10 százaléknyi csökkentése negyedévenként hozzávetőleg 3 százalékkal csökkenti az ipari termelést.
A cég szerint nagy vonalakban ez érvényesült akkor is, amikor Nagy-Britanniában 1974 elején a kormány két hónapra 40 százalékkal csökkentette az áramellátást, és ez az ipari termelés 7 százalékos zuhanását okozta.
A ház szerint ha Európában adagolni kellene az áramellátást, a kormányok valószínűsíthetően a lakosság és a kritikus fontosságú infrastrukturális létesítmények, köztük a kórházak ellátásának biztosítását részesítenék előnyben, így az adagolás fő terheit a nagy energiaigényű ipari szektorok – például a fém- és a vegyipari gyártók – viselnék.
Ez a forgatókönyv azt is jelentené, hogy az olyan magasan iparosodott gazdaságok szenvednének el nagyobb mértékű ipari termeléscsökkenést, mint például Németország – áll a Capital Economics tanulmányában.
