A 2010 utáni gazdaságpolitikával Magyarország elérhette volna az 1936-os fejlettségi csúcsát. Nem így történt, mert a miniszterelnök és a kormány a gazdaságpolitikai intézményeinek munkamegosztásáról nem a legjobb döntést hozta. Erről Matolcsy György írt legújabb írásában. Ebben az elmaradt eredményeket összegezte és számszerűsítette.
A jegybankelnök a magyarnemzet.hu-n azt írta: a Trianon utáni Magyarország 1936-ban volt a legközelebb Nyugat-Európa fejlettségéhez, illetve a mai uniós országok átlagos fejlettségéhez; akkor az “uniós” átlag közel 83 százalékát érte el szemben a 2019. év végi 73 százalékkal.
Könnyebb ellenállás?
A miniszterelnök és a kormány a gazdaságpolitikai intézményeinek munkamegosztásáról nem a legjobb döntést hozta, “inkább a könnyebb ellenállást választották” – erősítette meg kiindulópontként korábbi állítását Matolcsy György.
Könnyebb volt például kipróbálni egy bevált pénzügyminisztert gazdaságpolitikai szerepben, mint bizalmat szavazni az NGM-csapat egyik tagjának, hogy folytassa a csúcsminiszteri működést – tette hozzá. A gazdaságpolitikai centrum és a költségvetési érdek összecsúszott, amiből mindig a rövid távú érdek kerül ki győztesen – így fogalmazott utalva arra, hogy a pénzügyi tárca és a jegybank között minden vita szakmai természetű.
Matolcsy György szerint egy fenntartható felzárkózási mandátummal rendelkező gazdaságpolitikai centrum jobb eredményt ért volna el, mint ami végül született például az uniós fejlesztési pénzek felhasználásában.
Az első Széchenyi-tervben egy forint állami pénz három forintnyi beruházást mozgatott meg, a 2010-2019 közötti uniós programoknál 1:1 körüli az arány – érvelt. Az elköltött uniós pénzeknek szerinte legalább kétszeres szorzóval kellett volna működniük. Ez elmondása alapján 15-20 ezermilliárd forint többletforrást, beruházást, 5-7 ezermilliárd forint költségvetési többletbevételt eredményezhetett volna.
2016 után évente átlagosan 30-40 ezer új otthont lehetett volna építeni, ami a ténylegesen megépült átlagosan 20 ezer otthonhoz képest 2020 végéig összesen 60 ezer lakás különbözetet jelent – mutatott rá a jegybankelnök. Ez szerinte évente átlagosan 0,5 százalékkal nagyobb GDP-növekedést és 200 milliárd forint többlet költségvetési bevételt hozott volna. mindeközben az időszak végére a gazdasági fejlettséget akár két százalékponttal emelte volna.
Évi egy-két százalékkal kevesebb
Évi egy-két százalék többlet GDP-hatást lehetett volna elérni azzal, ha elkészül a 3., 4. és 5. Széll Kálmán-terv. Ezzel valójában egy teljes versenyképességi fordulat indult volna el vagy ment volna végbe 2019 végéig – állította írásában az MNB vezetője. Azt is hozzátette, hogy a versenyképességi reformok egyes döntő területei a felgyorsult digitális átmenetet szolgálták volna.
“A sikeres digitális átállást végrehajtó gazdaságok példája alapján évi több mint egyszázalékos többlet GDP-t valószínűsíthetünk erről a területről a létrejött GDP-hez képest” – tette hozzá.
Matolcsy György felhívta a figyelmet arra is, hogy az állami beruházások területén növelni kellett volna a hatékonyságot. Különösen a 2020-2022 közötti válság és az abból való kilábalás idején kaphatott volna meghatározó szerepet ez a hatékonysági többlet.
A gazdaságpolitikai centrum és a pénzügyi tárca szétválasztása a makrogazdasági mutatók jelentős javulását eredményezte volna – hangsúlyozta a jegybankelnök. Ha megmarad a gazdaságpolitikai centrum, az a mindennapi életben is érezhető változásokhoz vezetett volna. Megmutatkozva a nagyobb reálkeresetben, a magasabb reáljövedelemben. További eredményként a többlet a kis- és közepes vállalkozások bővülő exportbevételében, a kevesebb fiatal munkanélküliben és a még több felzárkózó régióban jelent volna meg – magyarázta.
A fentiek eredményeképpen az államadósság-ráta legkisebb értéke 55 százalék körül alakult volna. A devizában fennálló államadósság szintje 0-5 százalék körüli szintre süllyedt volna. A termelékenységi többlet 10-15 százalékos lenne. Az erre épülő bértöbblet pedig 15-20 százalékos lehetett volna – összegezte Matolcsy György a cikkében.
A jegybankelnök azzal zárta sorait, hogy ma is több változat létezik a 2030-ig tartó gazdasági fejlődésre. “A mi jövőnkből is egyszer múlt lesz, és kizárólag rajtunk áll, hogy melyik változat győz. Tanuljunk a múlt hibáiból, hogy mindannyian győztesek legyünk” – fogalmazott.
