A 2019-es költségvetés biztonságosnak nevezhető, a cafeteria fokozatos kivezetését messze nem az egyensúly javításának szándéka indokolja, a közszféra dolgozóinak átképzését, a gazdaságba irányítását az élet, a fizetések differenciálódása, a munkaerőpiac helyzete is sürgeti. Interjú Kovács Árpáddal, a Költségvetési Tanács (KT) elnökével.
– A kormányoldal szerint a 2019-es költségvetés amolyan biztonsági költségvetés. Ilyennek látja a Költségvetési Tanács is?
– Megítélésünk szerint is az Országgyűlés által elfogadott jövő évi költségvetés mindenekelőtt konzervatív tervezésű abból a szempontból, hogy a kiadási oldal nem szállt el: az államháztartásra fordítandó pénzek lassabban növekednek, mint a GDP, ezáltal a centralizációs ráta a korábbi évek 50 százalék körüli szintjénél alacsonyabb, 46-45 százalék körüli lesz. Mindez azt jelenti, hogy jövőre a GDP arányában nagyjából 5 százalékponttal kevesebbet fordítanak az államháztartás kiadásaira, vagyis a költségvetés nem telepszik rá a gazdaságra. Sőt, a költségvetési pénzeszközökből komoly gazdaságélénkítő programokat valósítanak meg. Ez az egyik oldal. A másik, ami a konzervatív tervezést illeti, hogy a költségvetést jelentős tartalékkal tervezték meg.
– Miben nyilvánul ez meg?
– A tartalék két elemből áll: az egyik, hogy az államháztartás hiányát a 3 százalékos kritériumhoz képest 1,8 százalékkal tervezték, tehát szépen haladunk a nullás egyenleg irányába. (Természetesen ez eredményszemléleten elszámolva értendő.) Az 1,8 százalékos hiány összetevői:. Egyrészt kicsivel többet költünk az uniós forrásokból megvalósuló célokra annál, mint amit e források finanszíroznak – tehát itt hiánnyal terveznek. A hazai forrásból tervezett beruházások területén is hiánnyal számolnak. Így jön ki az az összeg, ami az uniós módszertan szerinti számítással 1,8 százalékot jelent.
Visszatérve az 1,8 és 3 százalék közötti különbségre, ez azt jelenti: ha a folyamatok nem a tervezett szerint alakulnak, akkor itt van körülbelül 1000-1500 milliárd forintos mozgástér, ami jelentős összeg. A másik elem: a normál tartalékoknak az összege, amelyet az ideihez képest is megemelve, 350 milliárd forintban állapítottak meg.. Ezekből adódóan, ha a számításba vett 4,1 százaléknál kisebb, lesz a jövő évi gazdasági teljesítmény növekedésének mértéke, akkor is baj nélkül kifizethetők lesznek a szociális programok, rendelkezésre áll a bér- és nyugdíjemelések fedezete, emellett pedig az államháztartás GDP arányában kifejezett adósságtartománya is csökkenhet. Jogosan mondhatjuk: ez egy biztonságosan teljesíthető költségvetés. A kérdés persze mindig az, hogy a várható kockázatokon túl, esetleg bekövetkeznek-e a mi életünkre is kedvezőtlenül ható események a világban.
– És mit tart a legveszélyesebbnek?
– Az első helyen az áll, hogy miként alakul a kereskedelmi háború az Egyesült Államok és a világ, leginkább Kína, Oroszország és persze Németország között. Ha valaki Németországban „elfelejtkezik magáról”, tekintve a magyar gazdaságban meglévő német súlyarányt, azt mi nagyon megérezhetjük. A német tőke jelenléte, a magyar autóipar határozott német orientációja egyértelművé teszi: ebben a küzdelemben nekünk az a jó, ha békesség van.
– Mi történik akkor költségvetés adósságrátájával, ha a forint árfolyama tovább gyengül?
– Nem történik semmi, mert az államháztartás adósságállományát változatlan árfolyamon kell számolni. Egyébként a forint árfolyama hamar visszatért a korábbi szint közelébe, a magasabb árfolyam pedig a belföldi turizmus, az áruexport, a beérkező uniós források oldaláról előnyökkel is jár, bevételt hoz, tehát nem feltétlenül és nem minden tekintetben negatív hatású. A lényeg, hogy kézben tartott legyen a folyamat, s ez így van.
– Változatlan árfolyamon számítják az adósságrátát?
– Az összehasonlíthatóság érdekében mindig az előző év végi árfolyammal számolják mind a bázis év végére várt adósságállományt, mind a költségvetési év végére tervezettet.
– …és mit szól az infláció 3 %-ot meghaladó prognózisokhoz?
– Mint ezt a zárószavazáshoz kapcsolódó rövid hozzászólásomban a parlamentben elmondtam, ezt a kérdést is sokoldalúan vizsgálta a Költségvetési Tanács. Nem látott okot olyan ajánlás megfogalmazására, hogy a kormány és a szakértői várakozások néhány tized százalékos eltérése miatt a költségvetés számain változtassanak. Tehát a kormány 2,7 százalékos inflációval tervez, a szakértők egyike-másika pedig azt mondja, hogy 3,1 százalék is lehet. Kérdezem: most 2018-ban tized százalékra meg lehet-e határozni, hogy mennyi lesz ez a szám 2019 év végére? Ilyen kis eltérésnél az esetleges kormányzati beavatkozás pozíciói sem rosszak, mindig lehet hozni olyan intézkedéseket, amelyek az inflációs számokat befolyásolják. Gondoljon példaként a benzin vagy a gázolaj árára, s egy sor olyan nagyobb tételre, ahol rendre kevesebbet költünk az év vége felé.
– Ne haragudjon, de, ha ez így van, akkor miért érinti olyan mértékben a Költségvetési Tanácsot, hogy az egyik ellenzéki politikai párt képviselője felszólította önöket arra, hogy vétózzák meg a költségvetés.
– Ami miatt nagyobb volt az érzékenység a költségvetési vitában, az annak volt tulajdonítható, hogy az adósság számításának szabálya úgy szól: ha a költségvetésnek mindkét meghatározó száma, a gazdasági növekedés és az infláció 3 % fölött van, akkor a költségvetés egyenlegét úgy kell megtervezni, hogy a nominális államadósság éves növekedési üteme nem haladhatja meg a tervezett infláció és a növekedés mértéke felének a különbségét. Valamivel nagyobb mértékben kellene ez esetben az államadósságállomány növekedését visszafogni. A számításba vett infláció túllépésének a lehetősége fennáll, de a költségvetési hatása ennek is kezelhető a korábban a tartalékokról elmondottak alapján.
– Korábban a kockázatokról beszélt. Mondjuk ki: Egyre több szó esik elemzői körében arról, hogy közeleg egy újabb válság. Ezt valóságos veszélynek látja?
– Éppen ezért kell nagyobb tartalékokat képezni, fel kell készülni rá. Egy példával érzékeltetve: a hullámhegy után hullámvölgy következik. Nem mindegy, hogy a hullám tarajos, vagy pedig hosszan elnyúló passzátszél által támogatott hullámmal van dolgunk. Most úgy tűnik, az elnyúló, hosszú növekedést tartalmazó hullámot követően lassú apadás jöhet, ami azt jelenti, hogy a jövő év még baj nélkül átvészelhető. Ellenkező esetben más lesz a hullámvölgy természete. Lehetnek váratlan események a világgazdaságban, mondjuk az energia árakban.
– Említette, hogy a jövő évi költségvetésben a GDP-hez viszonyítva csökkennek az államháztartási kiadások. Ez megfelel az EU kiigazítási előírásainak?
– Az Európai Uniónak van egy olyan szabálya, hogy a 60 százalék fölötti GDP arányos államadósság esetében három év átlagában a 60 százalék fölötti rész 1/20-ával kell csökkenteni az államadósság-rátát. Nekünk most valahol 73-72,9 százalék körül van a GDP arányos államadósságunk, s ezt tervezik csökkenteni mintegy 2,6 százalékponttal. Könnyen kiszámolható az uniós kötelezettség, s látható, hogy ezt a követelményt is teljesíti a költségvetés.
– Mi a jelentősége a cafeteria kivezetésének? A munkavállalókat és áttételesen a munkaadókat is elég érzékenyen érinti, ehhez képest mi haszna van a költségvetésre nézve?
– A költségvetés egyensúlyának az összegszerű nagyságrendje miatt érdemben nem befolyásoló tényező a cafeteriára fordított pénz. Inkább arról van szó, hogy a cafeteria kedvezmények fokozatos kivezetése évek óta napirenden van és most léptek vele egyet.
– Ha a költségvetés szempontjából ennyire mindegy, mi az értelme a cafeteria akár távlatos kivezetésének? A megszüntetésének?
– Van, aki azt mondja, és nem kevesen vannak ilyenek, hogy ne bónuszokat, meg beváltható utalványokat adjanak a munkavállalóknak, hanem tegyék a bérükbe azt a pénz is, amiből – címkézés helyett – azt vesznek meg, amit csak akarnak. Ezzel a gondolkodásmóddal van összefüggésben a cafeteria kivezetésének ügye. Az így gondolkodók az áfa csökkentését, illetve szelektivitását tartják jobb eszköznek, mondván az áfa kulcsok mértéke legyen a differenciáló tényező.
– Ha viszont csökken a cafeteria, az emberek kevesebbet visznek haza, kevesebbet is költenek.
– A másik oldalon viszont jelentős reálbér növekedés áll.
– Mivel munkaerőhiány van.
– Ne vegye rossz néven, de itt nem a munkaerőhiány az alapvető meghatározó. A béreknek közelíteni kell az Európai Unióban szokásos mértékekhez, szeretnénk jobban élni, többet fogyasztani. A kormány és a munkavállalók érdekképviseletei között létrejött bérmegállapodás korábbi, mint a munkaerőhiány jelensége. Akkor lehet ilyen korrekciót kezdeményezni, ha erre van mozgástér, ha jelentős a bérnövekedés, és létezik egy tervezett bérnövekedési program. Tehát én a magam részéről ezt egy szemléleti vitának tartom, a költségvetési kiadásait tekintve viszont nagyon, nagyon szerény tényezőnek.
– A költségvetés tartalmazza az Ön által is többször oly kívánatosnak tartott hatékonyság növelésre való törekvést?
– A költségvetési hatékonyság azáltal, hogy a megtermelt jövedelemből kevesebbet használ fel az államháztartás, vagyis az újraelosztási ráta csökken, már önmagában is hatékonysági kérdés.
– Ha elfogadjuk, hogy a költségvetésben egyértelműen tükröződik az állam olcsóbb működtetésére való törekvés, ebben is szerepet kell kapnia annak, amiről egyre többet hallani: a közszféra dolgozóinak jórészét úgymond átirányítják a termelőszférába. Működhet ez egyáltalán?
– Van erre szándék és vannak ennek a gyakorlati lépései is. A kérdéshez nyilván az is hozzátartozik, hogy ha megmarad a gazdaság és vele a bérek növekedése, akkor ez önmagában kiváltja a munkaerő mozgását a jobban fizető reálszféra felé. Mert az emberek jó része oda megy dolgozni, ahol jobbak a keresetek. Miközben az állami szférában is akkor marad meg a mai, vagy inkább valamivel magasabb bér, ha kevesebben és hatékonyabban látják el ezt a feladatot.
– De azért annak is meg van a maga romantikája, hogy kisebb pénzért, kevesebb erőfeszítéssel, kisebb focit is lehet produkálni.
– Természetesen ezért is kulcskérdés, hogy a magán és az állami szféra minden területén egyértelműen megjelenjenek a teljesítményelvárások. Van ebben még bőven tennivaló.
