Hamarosan eltűnik a nejlonzacskó a németországi szupermarketekből. Igaz a hártyavékony maradhat. A szakértők az újrahasznosítást önáltatásnak tekintik. A kereskedők kész tények elé állítva érzik magukat. A környezetvédők többet várnak.
Az önkéntes vállalások ideje lejárt
Svenja Schulze a napokban terjesztette a tilalmat tartalmazó törvényjavaslatot a Bundestag elé. A szociáldemokrata politikus tervei szerint ez lép a kiskereskedelem 2016 óta létező önkéntes vállalása helyébe, amely szerint az üzletek tulajdonosai lehetőség szerint nem adnak nejlont a vásárlóknak.
A tilalom minden műanyag zacskót érinteni fog, a könnyebben lebomlókat és az újrahasznosított alapanyagból készülőket is. A miniszter asszony és a környezetvédők véleménye szerint ezek ugyan úgy károsítják a környezetet, mint hagyományos társaik. Csak a fogyasztókat téveszti meg velük a kereskedelem. A tilalom megszegőit 100.000 euróig terjedő bírsággal lehetne sújtani.
Schulze szerint az önkéntes vállalás nem váltotta be a hozzá fűtött reményeket.
Sok kereskedő egyáltalán nem csatlakozott a megállapodáshoz. Mások csak a nejlonok használatának mérséklésére tettek ígéretet. Ráadásul az önkéntesség okán az állam tehetetlen azokkal szemben, akik nem tartják magukat az egyezséghez.
Az önkéntes vállalás ellenére, tavaly kétmilliárd nejlonzacskót használtak fel a németek. Elgondolkodtatóbb, hogy átlagosan minden német évi 24-et. Ugyanakkor a 2018-as négy és a 2012-es hatmilliárdhoz képest jelentős a csökkenés.
Schulze nem tartja utópiának a nejlonzacskó nélküli világot. Lát elegendő alternatívát: „Mindenki magával tud vinni egy textil vagy erősebb műanyagból készült, ezért tartósabb szatyrot. Már ma is sokan megteszik.“ Úgy gondolja, „a társadalmi többség nem csak akceptálni fogja a tilalmat, hanem egyesen elvárja, hogy a politika cselekedjen bolygónk jövője érdekében.“
A tiltás nem tejed ki a vékony, felgurigázott tasakokra, amelyekbe tipikusan a zöldséget, gyümölcsöt teszik a vásárlók a szupermarketekben. Meglepő, de ezt környezetvédelmi okokkal indokolja a miniszter asszony: „Nélkülük még több lenne az előrecsomagolt áru. Márpedig az üzemi csomagolás jóval több műanyagot tartalmaz egy-egy vékony zacskónál.“
A kereskedők kritikusak
A kereskedők kritizálják a tervezetet. Látszatintézkedésről beszélnek. Szerintük nem csak teljesítették, egyenesen túlteljesítették a 2016-os vállalásukat. E szerint 2018-ra 90, 2015-re 40 darab/fő/évre kell csökkenteni a zacskófelhasználást. Már tavaly ennek a felénél voltak a németek. Ez a kereskedők szerint legalább annyira az ő, mint a németek növekvő környezettudatosságának az érdeme.
A környezetvédők elengedetlenek
A környezetvédők is kritizálják a törvénytervezetet, de az ellenkező irányból. Tekintettel arra, hogy a zacskók csak töredéket teszik ki a Németország keletkező évi 6 millió tonna műanyag hulladéknak, többet várnak a jogalkotótól. A 6 millió tonna 200 kg/fő/évet jelent. Ha súlyban nem is, környezeti hátas szempontjából a zacskó az egyik legveszélyesebb részük. Becslések szerint a jelenlegi felhasználás mellett 2050-2050-re több úszna bennük a világtengereken, mint hal!
Újrahasznosítás: tények és önámítások
A német műanyag hulladékból 2 millió tonna ázsiai exportra megy, ahol újrahasznosítják. Peter Quicker, az Aacheni Egyetem környezetvédelmi mérnök professzora árnyalja a képet: „A hulladék az a része, amit nem tudnak kifizetődően újrahasznosítani az ázsiaiak a tengerbe kerül.“
Ennek ellenére a német statisztikában minden gramm külföldre szállított szemét újrahasznosítottként szerepel. Ráadásul politikai döntés, hogy egy ország átveszi-e az európai szemetet. Kína például nem teszi az év eleje óta.
Kevéssé pusztít, ha hártyavékony
Az összes plasztik zacskóknál sokkal nagyobb részt tesznek ki a csomagolóanyagok. Ezért támogatják a környezetvédők és az Aacheni Egyetem már idézett professzora is, hogy a tilalom ne terjedjen ki a zöldség-, gyümölcspultok melletti vékony tasakokra. Nélkülük még több élelmiszert csomagolna be előre az élelmiszeripar.
Sok, magát környezettudatosnak tartó és egyébként általában e szerint is cselekvő fogyasztó az előre csomagolt gyümölcsért nyúl, ha az a csomagolás nélküli mellett áll a polcon. Előbbi sokszor a jobb minőségű termék látszatát kelti. „A valóságban persze nincs minőségi különbség. Ez egy rossz beidegződés“ – véli Quicker.
A műanyag és így a csomagolás jelentős része, függetlenül attól, hogy Dél-Kelet-Ázsiába exportálják-e, nem kerül újrahasznosításra. A professzor szerint ezt tudatosítani kellene az emberekben. „A többség azt hiszi, hogy minden, amit otthon szelektíven gyűjt, újra felhasználható.“
Az összképet árnyalja, hogy az elégetett szemét is újrahasznosul valamilyen formában. Az égés ugyanis hőt, tehát energiát termel. Ez persze műanyag esetén a legkevésbé környezettudatos módja az újbóli felhasználásnak.
A szelektív gyűjtés káros is lehet
Quicker szerint jobb lenne ökológia és gazdaságossági szempontból is, ha a műanyagnak azt a részét, ami nyilvánvalóan nem fog újrahasznosításra kerülni, nem gyűjtenénk külön. „A szemételválasztás nagyüzemi szinten sok energiát emészt fel. Ez pazarlás, ha a kiválasztott szemetet végül a többivel együtt elégetjük.“
Az égetést a Dél-Kelet-Ázsiába és ott a tengerbe kerülő szemét esetén is jobb megoldásnak tartaná a professzor:
„Ez tudatosítaná az emberekben, hogy a műanyag sokkal kisebb része hasznosítható, mint hitték, illetve hinni szerették volna. Vége lenne az önámításnak.“
A metál és az üveg szelektív gyűjtésénél nincs önámítás. Ezeket valóban szinte teljes egészét fel tudja használni az ipar. „Ezen a téren büszkék lehetünk magukra” – mondja.
Németországban ugyanis az üveg és a metál európai összehasonlításban is nagy részét gyűjti különválasztva a lakosság és a speciális kukákba ritkán kerül nem oda való szemét.
