Évtizedeken át elsősorban a szegényebb és alacsonyabb jövedelmű országokat sújtotta a túlzott államadósság problémája, mára azonban a globális gazdasági stabilitást fenyegető kockázat egyre inkább a világ leggazdagabb államaiból ered. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Olaszországban és Japánban az államadósság történelmi vagy ahhoz közeli csúcsokat ért el, ami a növekedés lassulásával és pénzügyi instabilitással fenyeget.
A magas adósságszint közvetlen következménye, hogy az államok egyre nagyobb összegeket kénytelenek kamatfizetésre fordítani, miközben ezek a források egészségügyre, oktatásra, infrastruktúrára, lakhatásra vagy technológiai fejlesztésekre is felhasználhatók lennének. A fokozódó hitelfelvétel emellett növeli a finanszírozási költségeket, ami átszivárog a vállalati és lakossági hitelek, jelzálogkölcsönök és hitelkártyák kamataiba, tovább erősítve az inflációs nyomást írja a New York Times.
A szakértők szerint különösen aggasztó, hogy az adósságállomány akkor is nő, amikor a gazdaság viszonylag erős és az alacsony munkanélküliség elvileg kedvező költségvetési mozgásteret biztosítana. Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem közgazdászprofesszora szerint a túlzott eladósodottság éppen azt a rugalmasságot veszi el a kormányoktól, amelyre válsághelyzetek – pénzügyi sokk, járvány vagy háború – idején lenne szükség.
Az adósságspirál eredete és következményei
A jelenlegi adósságciklus gyökerei a 2008-as pénzügyi válságig nyúlnak vissza, amikor a kormányok nagyszabású mentőcsomagokkal próbálták stabilizálni gazdaságaikat. A Covid–19-járvány idején újabb jelentős költségvetési kiadásokra került sor, miközben az egészségügyi kiadások megugrottak és az adóbevételek visszaestek. Bár a válságok elmúltak, az adósságszintek nem csökkentek.
A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint a G7-országok többségében az államadósság már eléri vagy meghaladja az éves gazdasági kibocsátás mértékét. Európában, Nagy-Britanniában és Japánban az elöregedő társadalmak tovább növelik a nyomást a költségvetéseken, mivel az egészségügyi és nyugdíjkiadások emelkednek, miközben a munkaképes korú lakosság aránya csökken.
Infrastrukturális és védelmi kiadások nyomása
A fejlett gazdaságokban az elmaradt beruházások pótlása is jelentős forrásokat igényel. Egy, az Európai Unió megbízásából készült tanulmány szerint a 27 tagállamnak mintegy 900 milliárd dollárnyi többletberuházásra lenne szüksége többek között a mesterséges intelligencia, az energiahálózatok, a szuperszámítógépek és a munkaerő-képzés területén.
Nagy-Britanniában a következő évtizedben legalább 300 milliárd fontot igényelne az infrastruktúra korszerűsítése, miközben további milliárdokra lenne szükség az állami egészségügyi rendszer megerősítéséhez. Olaszországban és Franciaországban a kiadáscsökkentési kísérletek – például az egészségügy és oktatás területén, illetve a nyugdíjkorhatár emelése – komoly társadalmi ellenállást váltottak ki. Franciaország hitelképességét tavaly le is minősítették.
A geopolitikai feszültségek tovább növelik a kiadási kényszert. Az ukrajnai háború és az Egyesült Államok és Kína közötti rivalizálás nyomán a NATO-tagállamok vállalták, hogy hosszabb távon GDP-jük 5 százalékát fordítják védelemre, Japán pedig szintén jelentősen növeli katonai költségvetését.
Japán és az Egyesült Államok különleges helyzete
Japán államadóssága már most meghaladja a gazdasági kibocsátás kétszeresét. Az ország évtizedeken át rendkívül alacsony kamatkörnyezetben tudta finanszírozni magát, ám a jegybank 2024-ben megkezdte az ultra laza monetáris politika fokozatos kivezetését. Sanae Takaichi miniszterelnök közelmúltbeli választási bejelentései – amelyek adócsökkentést és többletkiadásokat ígérnek – piaci bizonytalanságot váltottak ki, a kötvényhozamok emelkedni kezdtek.
Az Egyesült Államokban az államadósság elérte a 38 ezer milliárd dollárt, ami a GDP mintegy 125 százaléka. Az elmúlt öt évben a nettó kamatkiadások megháromszorozódtak, és már közel évi 1 ezer milliárd dollárt tesznek ki, ami az állami költségvetés 15 százalékát emészti fel.
Donald Trump gazdaságpolitikai lépései, valamint a vám- és kereskedelmi konfliktusok a szakértők szerint hozzájárultak a hozamok ingadozásához és a befektetői bizalom megingásához. William G. Gale, az amerikai államadósságról szóló tanulmány társszerzője arra figyelmeztetett: a tartósan növekvő eladósodottság alááshatja az Egyesült Államok gazdasági vezető szerepét, és hosszú távon a jövő generációkra hárítja a terheket.
Érsek M. Zoltán
