Miért indít el „elképesztő társadalmi változást” az alacsony születésszám Európában? Erről szól a Lancet friss jelentése, miszerint a nyugati országok kénytelenek lesznek megnyitni határaikat a migráció előtt, ha versenyképesek akarnak maradni.
A fekete halál kapcsán – ami a bubópestis világjárvány, amely az 1300-as évek közepén körülbelül öt évig söpört végig Európán és Ázsián – a széles körű vélekedés, hogy a pandémia a világ népességét egyharmadára csökkentette.
Csaknem 700 évvel később azonban, amikor ez a hírhedt világjárvány az utolsó olyan világméretű jelenség lett, amely ilyen hatalmas mértékben csökkentette a világ népességének szintjét, egy új jelentés figyelmeztetett azokra a„megdöbbentő társadalmi változásra”, amelyet a termékenységi ráták zuhanása okoz és ami az emberek számát is érintheti. Bolygónk lakosságszáma, ami jelenleg több mint nyolcmilliárd, évtizedeken belül jelentősen visszaesik majd.
A The Lancet nemzetközi orvosi folyóiratban megjelent közelmúltbeli globális termékenységi tanulmány szerint „a termékenység globálisan csökken, és 2021-ben az országok és területek több mint felében az arányok a reprodukciós szint alatt maradtak”. Az Aljazeera szemléje szerint Natalia V Bhattacharjee, a jelentés egyik társszerzője úgy látja, hogy a következmények „hatalmasak” – különösen a nyugat-európai országok számára, amelyekben jelenleg hatalmas nyugtalanság tapasztalható a migrációs nyomás miatt. „A termékenységi ráták és az élveszületések jövőbeli trendjei teljesen átalakítják a világgazdaságot és a nemzetközi erőviszonyokat, ami szükségessé teszi a társadalmak átszervezését” – mondta.
A tanulmány azt sugallja, hogy Nyugat-Európának a születések számának különösen meredek visszaesésével kell szembenéznie a következő évtizedekben, és a probléma megoldásához újra meg kell nyitnia határait a korlátlan migráció előtt.
Ezt mondja a Lancet-jelentés?
A Globális termékenység 204 országban és területen, 1950-2021, 2100-ig szóló előrejelzéssel című márciusi jelentést a Washingtoni Egyetem Egészségügyi Metrikák és Értékelési Intézetének (IHME) nemzetközi kutatócsoportja állította össze. Előrejelzéseit arra a széles körben elfogadott előfeltevésre alapozta, hogy az országokban 2,1 gyermek/nő teljes termékenységi arányra (TFR) van szükség ahhoz, hogy egy országban nagyjából stabil népességet biztosítsanak.
Nyugat-Európában azonban az előrejelzések szerint a TFR a 2021-es 1,53-ról 2050-re 1,44-re, majd 2100-ban ismét 1,37-re esik vissza a jelentés szerint, amely azt jósolja, hogy Spanyolország szenvedi el az egyik legmeredekebb visszaesést. 1,11-re 2100-ban.
A csapat azt is megjósolta, hogy a világon csak hat ország – Szamoa, Szomália, Tonga, Niger, Csád és Tádzsikisztán – TFR-je lesz még mindig 2,1 felett lesz a következő századfordulón.
Mi a kiváltóok?
A születésszám csökkenése a szakértők szerint a nők nagyobb munkahelyi részvételének, valamint a fogamzásgátláshoz való hozzáférésnek az eredménye. Az olyan testületek szerint, mint az ENSZ, a világban egyre több dolgozó nő járul hozzá a növekvő gazdaságokhoz.
Ahogy Philip Pilkington makroközgazdász írta a brit Daily Telegraph januári számában: „Ahogy nő a gazdagság egy országban, csökken a születési aránya – olyan biztosan, mint ahogy az éjszaka követi a napot.”
A születésszám csökkenését az orvostudomány fejlődésének is tulajdonítják, ami azt jelenti, hogy a családoknak nem kell annyi gyermeket szülniük, hogy elegendő túlélő utódot biztosítsanak, mint azt az elmúlt évszázadokban tették.
Nyugati kérdőjelek?
Ha a The Lancet megállapításai helyesek, akkor az Egyesült Királysághoz hasonló országok, ahol az előrejelzések szerint a születési ráta 2050-re 1,38-ra, 2100-ra pedig 1,3-ra esik vissza a 2021-es 1,49-ről, a következő nyolc évtizedben vagy még tovább a bevándorlástól függnek majd, ha meg akarja őrizni a jelenleg 68 millió körüli lakosságszámot.
Mivel kevesebb csecsemő születik, és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az emberek tovább élnek, Nyugat-Európa népessége gyorsan az elöregedéssel néz szembe. Mivel kevesebb fiatalnak kellene megteremtenie az idősek eltartásának növekvő költségeit, az országok komoly gazdasági kihívásokkal nézhetnek szembe az elkövetkező évtizedekben.
A Lancet-jelentés, amely szerint a szubszaharai Afrikában, ahol 2100-ban minden második gyermek ott születik, azt is előrevetíti, hogy a magas jövedelmű országok küzdeni fognak a gazdasági növekedés fenntartásáért. A szakértők szerint az egyetlen kézenfekvő megoldás az, ha több migrációt engedélyeznek a fiatalabb népességű országokból.
A kérdés, hogy vajon a nyugati országoknak el kell-e fogadniuk majd a nyitott határpolitikát? Végül igen – mondta Bhattacharjee. „Miután csaknem minden ország lakossága fogy, a nyílt bevándorlásra való támaszkodás szükségessé válik a gazdasági növekedés fenntartásához.” Hozzátette, hogy „a szubszaharai afrikai országok olyan létfontosságú erőforrással rendelkeznek, amelyet az elöregedő társadalmak elveszítenek – a fiatalos lakosságot”. Ugyanakkor a „nyílt bevándorlási” politika fogalma azonban sok mai nyugati demokrácia számára szégyenfoltot jelent.
Kocsis Erika
