Vlagyimir Putyin ukrajnai inváziója egyelőre nem a tervek szerint halad, mivel Oroszország a vártnál keményebb fegyveres ellenállással és súlyos nyugati szankciókkal néz szembe. És bár az orosz erők eddig gyengén teljesítettek, az ukrán hadsereg várhatóan előbb-utóbb megtörik. Hogy mi lesz ezután? Katonai szakértők szerint öt tényező fogja meghatározni a háború kimenetelét.
Bár jósolni szinte lehetetlen, a The Wall Street Journal által megszólaltatott katonai stratégák több tényezőre – köztük a hadseregek teljesítményére és a szankciók hatására – összpontosítanak, hogy támpontokat adjanak.
Egy dolog kezd világossá válni: az orosz hadsereg eddigi teljesítménye Putyin elnök számára újratervezést jelent, és potenciálisan megkavarja a kimeneteleket. “Minden nap, amikor az ukránok nem veszítenek, politikailag nyernek. És a háború politikai ára Putyin számára napról napra nő” – mondta Michael Clarke, a Royal United Services Institute, egy londoni agytröszt korábbi igazgatója.
Lawrence Freedman, a londoni King’s College hadtudományi professzor emeritusa nem hiszi, hogy az oroszoknak sikerül bábkormányt felállítaniuk Ukrajnában. “Nem tudják elfoglalni az egész országot. Egy olyan kijevi bábkormánynak, amelyet nem támogatnak orosz fegyverek, nem lenne legitimitása, és nem maradna életben” – mondta.
Ez valószínűleg megnehezíti Putyin számára, hogy meggyőzően győzelmet hirdessen. James Sherr, az Észt Külpolitikai Intézet vezető munkatársa azt jósolta, hogy Putyin nem fogja megtenni azt a racionális lépést, hogy megpróbáljon kiszállni a háborúból, hanem “duplázni fog“.
Íme öt tényező, amely katonai elemzők szerint meghatározhatja a háború menetét:
A megszálló erők
Nyugati katonai elemzők megdöbbenésüket fejezték ki, hogy az orosz erők milyen rosszul teljesítettek az invázió első napjaiban. Arra számítottak, hogy a több mint egy évtized alatt modernizált hadsereg viszonylag könnyen le fogja gyűrni az ukrán ellenállást.
De Oroszország a szovjetek 1979-es afganisztáni inváziója óta nem hajtott végre olyan katonai műveletet, amely a hadsereg különböző haderőnemeit egyesítette volna, és az sem volt ilyen összetett.
“Mindannyiunkat megdöbbentett, hogy ez az új orosz hadsereg úgy néz ki, mint a régi Vörös Hadsereg – nem túl jól kiképzett, nem túl jól irányított, valóban elég gyenge logisztikával -, ami vagy a tervezés nagy hibájára, vagy az ellenség nagyfokú alábecsülésére utal” – mondta Michael Clarke.
Szerinte Oroszország légiereje, haditengerészete és nukleáris erői részben vagy teljesen modernizálódtak, de a hadsereg úgy tűnik, hogy nem tudta leküzdeni a múltbeli gyengeségeket.
“Az oroszok tanulni fognak. A nehezebb úton, a halálos áldozatokon keresztül fogják megtanulni, hogy sokkal profibb módon kell koordinálniuk az összfegyvernemi támadást, mint ahogyan eddig tették” – mondta Richard Shirreff, a NATO volt brit katonai parancsnokhelyettese.
De az is lehetséges, hogy Moszkva szándékosan visszafogta hadjáratát a háború elején, mert lényegesen kisebb ellenállásra számított, mint amivel eddig találkozott. Folytathatja ezt a taktikát, arra számítva, hogy végül kimeríti az ellenállást.
Egyes katonai elemzők szerint a valószínűbb forgatókönyv az, hogy az oroszok lényegesen nagyobb tűzerővel nyomulnak tovább Ukrajnába, ostromolnak városokat, vagy nehézfegyvereket vetnek be ellenük.
“Ez arra fogja késztetni Putyint, hogy kirohanjon, hogy igazán gonosz legyen, hogy válogatás nélkül tüzeljen és tömeges tüzérséget alkalmazzon a városi területeken, és az ukrán városokat a földdel tegye egyenlővé. Ám ennek következményeként szörnyű árat fog fizetni” – jósolta Shirreff tábornok.
A védekező erők
Az ukrán erők eddig a legtöbbet hozták ki katonai eszközeikből a nagyobb és fejlettebb ellenféllel szemben.
Oroszország lassú előrehaladása “mindenekelőtt az ukrán hadsereg és az önkéntesek bátorságát és kitartását bizonyítja, akik hihetetlenül jól harcolnak” – mondta Shirreff tábornok. A morál hatalmas tényező a háborúban, mondta, és az ukránok úgy gondolják, hogy rendelkeznek a morális erővel.
Volodimir Zelenszkij elnök eltökéltsége, hogy hivatalában marad, hozzájárult az ukrán hadjárat fenntartásához. A közösségi médiában való megjelenései – valamint a hétköznapi ukránok ellenállásáról készült videofelvételek – segítettek Kijevnek szimpátiát gyűjteni otthon és a Nyugaton. Oroszország azonban már megkezdte a mobiltelefon- és tévétornyok támadását, hogy megakadályozza az ilyen információk terjedését.
Katonai elemzők szerint minél tovább tart ki Ukrajna hadserege, annál inkább növeli Putyin gondjait.
A legtöbb elemző szerint az ukrán hadsereg előbb-utóbb meg fog törni. Állandóan, minden erejével harcol, nincs szünet. Oroszország viszont folyamatosan friss csapatokkal erősíti a frontvonalakat.
A kérdés az: mi lesz akkor? Az általános feltételezés szerint Moszkva arra törekszik majd, hogy Kijevben egy engedelmes kormányt állítson fel, és hagyja, hogy az ország nyugati részét irányítsa, miközben a Dnyeper folyótól keletre lévő ország nagy részét annektálja.
Az egyik lehetőség ekkor az lesz, hogy felkelés kezdődik. Elemzők elmondták, arra számítanak, hogy a nyugati nemzetek támogatni fognak egy ilyen felkelést, ahogyan az USA támogatta Afganisztán szovjet megszállással szembeni ellenállását is az 1980-as években.
Ha egy erős felkelés megvalósul, Oroszországnak lehet, hogy sokkal több csapatot kell majd a harcra fordítania. Szakértői becslések szerint a lázadó Ukrajna ellenőrzéséhez és megszállásához 500 ezer katonára lenne szükség. “Putyin azonban nem rendelkezik ennyivel, és ez könnyen az afganisztáni helyzetet eredményezheti” – mondta Shirreff tábornok.
A nyugati válasz
A nyugati kormányok kizárták a közvetlen katonai beavatkozást Ukrajnában, beleértve a repüléstilalmi övezet létrehozásának lehetőségét, amely közvetlen konfliktusba hozná őket az orosz légierővel. Ehelyett a fegyverszállítások mellett döntöttek, hogy segítsék az ukránok önvédelmét, és megerősítették a NATO legkeletibb országaiban állomásozó csapatok létszámát.
Elemzők szerint fennáll annak a lehetősége, hogy Oroszország megpróbálja lezárni az ukrán-lengyel határt, hogy megállítsa a nyugati fegyverek beáramlását, ám ez a lépés növelné annak kockázatát, hogy a konfliktus a NATO-országok – köztük Lengyelország – bevonásával eszkalálódjon.
A nyugati nemzetek által bevetett legnagyobb fegyver az Oroszország gazdasága és vezetői ellen irányuló szankciók sorozata.
A szankciók Oroszország központi bankját, kereskedelmi bankjait, valamint politikai és üzleti vezetőit célozták meg. Az oroszok hosszú sorokban várakoztak a bankok előtt valutáért, mert az infláció valószínűleg az egekbe szökik. Sok orosz fogja érezni a gazdasági nehézségeket.
Ezeket a szankciókat az orosz lépések függvényében lehet növelni vagy csökkenteni. Ugyanakkor a Nyugat számára sem járnak költség nélkül. Valószínűleg felerősítik a meglévő inflációs problémát, és ha Oroszország az energiaszállítások leállításával vág vissza, akkor Európában energiahiányhoz vezethetnek.
James Sherr az Észt Külpolitikai Intézettől nem számít arra, hogy ezek az intézkedések megváltoztatják az orosz elnök stratégiáját. “Putyin és a körülötte lévő emberek, legalábbis a körülötte lévő politikai és biztonsági emberek, soha nem engedtek a szankciók logikájának” – mondta.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a Nyugaton széleskörű támogatást élvez Ukrajna, amelynek népét egy indokolatlan és provokálatlan háború áldozatainak tekintik. Ez megerősítheti a kormányok kezét az intézkedések fenntartásában. Idővel azonban ez az egység a gazdasági nehézségek miatt erodálódhat.
A Moszkva által Ukrajnára kényszerített kétértelmű béke a Nyugatot vitára késztetheti, hogy miként kalibrálja a szankciók esetleges feloldását. Egyes szankciókat gyorsan fel lehetne oldani, de mások, például az orosz vezetés elleni szankciók, nehezebbek lehetnek egy esetleges háborús bűnökkel kapcsolatos per esetén.
Elemzők szerint az egyik ország, amely nagyobb befolyással lehet Oroszországra, Kína, amelynek vezetői valószínűleg aggódnak a katonai eszkaláció kilátásai miatt.
Orosz belpolitikai reakció
Ez maga az ismeretlen. Nemcsak a nyugatiak számára nehéz leolvasni az orosz véleményt, hanem azt is nehéz kibogozni, hogy ez milyen hatással van a moszkvai döntéshozatalra, különösen egy olyan elnökre, akiről úgy vélik, hogy egyre elszigeteltebb.
Az oroszok többsége cenzúrázott televíziós adásokból tájékozódik, így sokan azt fogják hinni, hogy az őket sújtó gazdasági nehézségek nem a kormányuk, hanem a Nyugat hibája.
Az orosz hatóságok keményen fellépnek a háború elleni tüntetések ellen. Az orosz elit körében már most is tapasztalhatóak a nyugtalanság jelei, akiknek a nyugaton élvezett luxuséletmódját most veszély fenyegeti. Hogy Putyint ez érdekli-e, az más kérdés.
“Nincs kétségem afelől, hogy ez nyugtalanító, sőt ijesztő néhány nagy ember számára Oroszországban” – mondta Sherr.
A máris felmerült gazdasági nehézségek aláássák Putyin elnöki tevékenységének egyik pillérét – azt, hogy stabilitást hozott az országba, amely az 1990-es években, elődje, Borisz Jelcin idején kaotikus volt.
Ehhez jön még, hogy egy esetleges ukrajnai felkelés elleni hosszú hadjárat sok orosz katona életébe kerülne, ami még a lakosság azon konzervatív rétegeit is felkavarná, amelyek általában Putyint támogatják.
“Putyinnak nincs korlátlan ideje arra, hogy ezt rendezze. A gazdasági nehézségek csak most kezdenek érezhetővé válni. Nem hagyhatja, hogy ez hetekig és hónapokig elhúzódjon, hiszen ennyi ideig tarthatnak az ostromok, nem is beszélve a felkelésekről. Az idő tehát komoly problémát jelent számára” – véli Lawrence Freedman a King’s College-től.
Béketárgyalások
Oroszország és Ukrajna béketárgyalásokba kezdett. Sok stratéga pesszimista, hogy ezek gyors megoldáshoz vezetnek.
Bármilyen békemegállapodás Zelenszkij úrral arcvesztéssel járhat Putyin úr számára, mivel az ukrán kormányt – tévesen – neonácik csoportjának bélyegezte. De az oroszok által felállított bármilyen kormánnyal kötött megállapodásnak nem lenne legitimitása sem Ukrajnán belül, sem azon kívül.
A tárgyalások két orosz célkitűzésről szólnak: az ukrán semlegesség és az ukrán terület.
Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet, és valószínűleg ennek ukrán elfogadását kérné. Az is elképzelhető, hogy további területeket akar bekebelezni a Dnyeper folyótól keletre.
Lehetséges, hogy Oroszország megpróbálja “részekre bontani Ukrajnát, és Nyugat-Ukrajnát békén hagyni” – mondta Angela Stent, a Georgetown Egyetem Oroszország-szakértője. De mivel ez egy nyugati irányultságú kormányt hagyna Kijevben, amelyet Putyin korábban illegitimnek minősített, “ezt nehezen tudom elképzelni” – tette hozzá.
Elemzők szerint sokkal valószínűbb, hogy Oroszország egy olyan ukrán alkotmányra törekszik, amely jelentős függetlenséget biztosít az ország keleti részének, és tényleges vétójogot az ukrán kormány intézkedései felett.
Michael Clarke szerint az ukrán semlegesség egyik modellje, amely vonzó lehet Oroszország számára, az 1955-ös osztrák modell. A szovjetek kivonultak Ausztriából, cserébe a semlegesség ma is létező alkotmányos garanciájáért.
Ám ahelyett, hogy meggyőzné az ukránokat arról, hogy a semlegesség vonzó lehetőség, az invázió valószínűleg az ellenkező irányba keményíti meg az álláspontokat.
“Nem hiszem, hogy Ukrajna mindezek után elfogadná, hogy tehetetlen. Adhatnak bizonyos biztosítékokat az idegen erőkkel és rakétákkal kapcsolatban de, ha én ukrán lennék, nem hiszem, hogy ez eltántorítana attól, hogy csatlakozni akarjak a NATO-hoz” – mondta Lawrence Freedman.
Boruzs Álmos